15.Nyugalomra van szükségem

-Köszönjük,hogy válaszolt.-köszöntek el,én pedig sarkon fordultam,azonban hallottam,hogy csináltak még egy pár képet rólam.
Nagyon félek,hogy Louis nem fog nekem hinni.Félek,hogy elveszítem pedig én tényleg csak őt szeretem.Ahogy beléptem a lakásba,a könnyeim csak úgy versenyeztek egymással.Abban a pillanatban a telefonom is megcsörrent.A kijelzőn Louis neve szerepelt.


Nem tudtam mit tegyek..A sírástól alig bírok beszélni.Hosszas gondolkozás után,felvettem.
-Szia.-szóltam bele a telefonba szipogva.
-Lara,mi a baj?-hallottam Louis aggódó hangját a vonal túloldaláról.
-Louis én esküszöm nem történt semmi és csak téged szeretlek.-kapkodtam a levegőt a szavak után és lecsúsztam a földre.
-Hiszek neked de kérlek ne sírj.Félreértés az egész,tudjuk milyenek a riporterek..Kiforgatják minden szavunkat.-nyugtatott telefonon keresztül.Hihetetlen de a testemet kezdte átjárni a nyugalom,Louis hangjától mindig megnyugszom és ez most sem volt kivétel.
-Figyelj Lara,holnap reggel vissza utazom hozzád.
-Nem szükséges,megvagyok egyedül,vagyis itt van nekem Jessica.-válaszoltam és már nem éreztem arcomon az égető könnycseppek hatását.
-Gondolom,vagy Justinnal programotok volt?Ne haragudj nem akarok bele kavarni.-hallottam gúnyos hangját amitől a kedvem újra a nullás szintet súrolta.Ezek szerint nem hisz nekem.Pár másodpercig nem szólaltam meg,mire ő megtörte a csendet.
-Ne haragudj Lara,nem úgy gondoltam.-epekedett a megbocsájtásomért.Gondolataimba merülve próbáltam megkeresni a helyes választ,hogy most mit mondjak.
-Szóval ennyire bízol bennem?-kérdeztem és egy gúnyos mosolyt húztam a számra.Tudom,hogy ő nem látja de akaratom ellenére is elmosolyodtam.
-Persze,hogy bízom benned csak kérlek te is értsd meg,hogy féltem elveszítelek.-mondta és a hangja kezdett elhalkulni.
-Ne hagyd magukra a fiúkat,már csak 1,5 hét és újra látjuk egymást,addig muszáj lesz kibírnunk.-mondtam,de legbelül nem ezt éreztem..Mindennél jobban szeretném most átölelni Louist.
-Lara tudom,hogy nem ezt akarod és énsem,úgyhogy holnap reggel indulok és a témát lezártam.-hallottam komoly hangját.Mindig is imádtam benne,hogy ilyen magabiztos,vezérlő egyéniség.
-Rendben.-válaszoltam gyengén,de legbelül valamilyen szintem örültem.
-Most viszont aludj és vigyázz magadra.Jóéjszakát,szeretlek.-köszönt el tőlem és egy cuppanós puszit is küldött.
-Neked is,szeretlek.-búcsúztam el és letettem.Annyira magányosnak éreztem magam,hogy muszáj Jessivel beszélgetnem.
-Jessi.Itthon vagy?-kiabáltam fel az emeletre de nem jött válasz.Remek,egyedül vagyok.Jobb lesz ha inkább csak lefürdök és az álmok világába merülök.
Feltrappoltam a fürdőbe és megengedtem a jó meleg vizet.A szobámba menet megláttam,hogy Jessi asztala kivan világítva és egy papír kerül a középpontba.

Kedves Lara!

Váratlan hívást kaptam ma délután az édesapámtól és muszáj volt elutaznom New Yorkba.Vizsgálatok szerint anya rákos és most muszáj,hogy a legnehezebb időszakot vele töltsem.Több mint valószínű,hogy legalább 2 hétre el leszek.Ne haragudj,hogy el sem köszöntem,de mikor meghallottam a hírt egyből pakoltam és jegyet foglaltam a repülőre.A TV-ben a híreket még sikerült elcsípnem és láttam,hogy Justin újra feltűnt a színen..Érzem,hogy le vagy törve de kérlek szépen légy erős és ne csinálj semmi hülyeséget,mert abba bele őrülnék.Majd pár nap múlva hívlak és megbeszélünk mindent,addig is remélem megleszel nélkülem.Szeretlek.

Ui:Semmi mást nem kívánok csak,hogy a Justinnal töltött idődre vissza emlékezz,mert egy valamiben biztos vagyok és az az,hogy te és Justin teljes szívből szeretitek("szerettétek") egymást és nektek együtt kell lennetek!Louis is irtó rendes srác,de nem ő az igazi számodra.Ezt hidd el nekem,mint legjobb barátnő bölcs okosságát.

xoxo,Jessi.

Mikor a sorok végéhez értem,ismét könnyek szöktek a szemem sarkába.A legeslegelső ok az Jessi anyukája,rettenetesen sajnálom és kívánom,hogy sikerüljön meggyógyulnia,a második ok pedig a Justinos rész...Lehet Justin az életem szerelme,csak még nem tudok róla?Fogalmam sincs,mit és hogy fogok csinálni az elkövetkezendő pár hétben.Azt hittem az amnéziás betegségem az életem legnehezebb része anyu haláláék után?Tévedtem de elég nagyot.Nyugalomra van szükségem ez az egy biztos.

^^1 órával később^^

Egy óra alatt sikerült elkészítenem az esti teendőimet.Már éppen a a takaróért nyúltam,hogy aludjak de a csengő hangjára lettem figyelmes.Nem hiszem el.-püffögtem magamban az idegességtől.Ki az aki éjfélkor zaklat?Még mindig nyomta az illető a csengőt amikor ki kiabáltam,hogy nyugalom,mindjárt megyek.Mikor elfordítottam a kulcsot,szép lassan kinyitottam az ajtót és háttal állt nekem egy fekete kapucnis férfi.Épp a megszólalás határán voltam,amikor a férfi szép lassan kezdett megfordulni..Ledöbbentem.