22.Ismerős érzés

-Adj neki egy esélyt,kérlek.Menj el vele randizni,töltsd vele a szabad idődet és ha még úgysem tartod esélyesnek,akkor elfogadom az ellenkezésedet.
-Talán igazad van..-adtam neki az igazat nagy nehezen.
-Nem talán,hanem biztosan.-förmedt rám.Néha ijesztő tud lenni Jessi,de a legjobb barátnőm és minden apró hibával elfogadom.
-Jólvan.-mosolyodtam el.-Viszont én rettenetesen álmos lettem,úgyhogy lefekszem.-keltem fel a kanapéról.
-Énis elteszem magamat.-mondta és velem együtt feljött az emeletre.
-Jóhajnalt.-átöleltem és a szobám felé megindultam.

-Neked is.-mosolyodott el.

*Justin szemszöge*

Szétrobban a fejem a sok megmagyarázatlan dolog miatt.Mi ez az egész?Mi történt?Vajon Lara ad még egy esélyt,hogy még jobban megismerjük egymást?Mindenre próbálok választ keresni,de hiába...Jobbnak látom ha ma elmegyek hozzá és megbeszélem vele.

-Justin.-kopogtattak az ajtómon.De nekem a válaszom erre csak annyi volt,hogy az ajtónak neki hajítottam egy párnát.

-Gyere le reggelizni.-nyitott be a szobámba apa.-De én még álmos vagyok.-húztam magamra a paplant.

-Van tíz perced leérni.-mondta fenyegetőző hangon és kitrappolt.

Mintha megse hallottam volna apám fenyegetőző szavait,hatalmas döntés után vissza aludtam.Nem tellett 5 percbe máris aludtam.Rosszul tettem..

Komolyan mondom kellemes érzés,egy vödör vízre ébredni.

-Mi a ....-ugrottam fel és éppen,hogy sikerült megfékeznem a káromkodásomat.

-Ezt most feltétlenül muszáj volt,ugye?-köpködtem ki a vizet a számból és mérgesen szemeztem apámmal.

-Én szóltam.-vágott olyan fejet,mintha ártatlan lenne.

-Ezt még megbosszulom.-mutogattam az ujjammal és nagy erő feszítéssel kikeltem az ágyból és a fürdő felé megindultam.

-Már kíváncsian várom.-röhögte el magát.

Gyorsan lezuhanyoztam és mikor kiszálltam,gondosan megtöröltem magamat és a csípőmre tekertem a törülközőt.Tükörbe néztem és egy fiút láttam aki rettentően elvan keseredve.Nincs okom panaszra,hisz megvan szinte mindenem,vagyis csak majdnem mindenem.A szerelmem sajnos nincs velem..Hiányzik a csókja,hiányzik az ölelése,hiányzik mindene ami van.Ami a legjobban hiányzik az a szerelme irántam.Mikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján,szemeim kikerekedtek a látványtól.Teljes életnagyságban ott ült az ágyam szélén Lara.Éreztem gyönyörű tekintetét ahogyan végig mér,nem tagadom élveztem és ettől el is mosolyodtam.De mit keres itt?

-Justin.Ne haragudj,hogy zavarlak csak szinte egész este nem aludtam és nem bírtam már tovább.Nagyon sok mindent megkell beszélnünk.-mentegetőzött és közben felállt.

-Lara,te mit keresel itt?-kérdeztem még mindig meglepődve.

-Öhm anyukádék engedtek be,de ha zavarlak akkor megyek és majd később megbeszéljük.-indult meg az ajtó felé,de a csuklójánál fogva megállítottam.Az érintésemre szinte megrezzent az egész teste.-Te soha nem zavarnál.-mosolyogtam és éreztem,hogy az arcom kezd elvörösödni.

-Ez esetben megvárom kint még átöltözöl.

-Rendben.-válaszoltam egyszerűen.Mikor Lara kiment azonnal a szekrényemhez futottam és gőz erővel kezdtem kutatni a ruháim között.Mire végre sikerült találnom egy tök aranyos kis téli összeállítás.De aranyos vagyok hát zabáljam meg magam..

Viszont annyira izgatott vagyok,mit kell megbeszélnünk?Mi volt ennyire sürgős?Hamarosan megtudom mindenre a választ...

-Lara,bejöhetsz.-nyitottam ki az ajtót és betessékeltem.

-Hát hol is kezdjem...-kezdett bele és rám sem nézett,csak az ujjait szemlélte.

-A legelejéről.-ültem le mellé.

-Először is szeretnék bocsánatot kérni azért,hogy ilyen elutasító voltam veled és minden olyan húzásomért ami neked rosszul esett.Csak tudod az amnéziás betegségem óta teljesen tév hitben éltem,két olyan ember is átvert akinek azt hittem fontos vagyok.-olyan hanggal mondta,mintha perceken belül elsírná magát.

-Várjunk csak ki vert át?-lepődtem meg.

-Louis és Selena,össze szövetkeztek ellened és egy utolsó faragatlan,bunkó,öntelt,szívtelen fiúnak állítottak be.És én bolond olyan naív voltam,hogy elhittem nekik.Szóval még egyszer szeretnék bocsánatot kérni.-magyarázkodott,és szemei csillogtak a könnyektől.De a szavak hallatán megsem lepődtem,tudtam,hogy ellenem próbálják fordítani Larat.Az viszont tuti,hogy bármelyik a szemem elé kerül nem állok jót magamért,mert tönkre tették a kapcsolatomat az életem részével.

-Nincs semmi baj.-mosolyogtam nyugatatóan.

-És most hogyan tovább?-érdeklődtem és "véletlenül" közelebb ültem hozzá,de nem észre vehetően,vagyis remélem...-Hát igazából szeretném ha újra megismerkednénk,úgy gondolam megérdemelsz még egy esélyt.-éreztem a hangjában egy kis félelmet.De őszintén legszívesebben felugrottam volna az ágyra és mint valami 8 éves kislány ugráltam volna örömömben.

-Olyan mintha álmodnék.-nevettem el magamat szégyenlősen.

-Akkor minden rendben van?-kérdezte és közben néhány könnycseppet letörölt az arcáról.

-Ne sírj kérlek.Nem éri meg miattuk!-mondtam és MEGÖLELTEM!!A testemet átjárta az az ismerős érzés ugyanúgy,mint egy éve.Mikor ő is viszonozta a szívem ezerrel kalimplált azt hittem soha sem fogja abba hagyni.

*Lara szemszöge*

Reggel egy órán át azon gondolkoztam mi legyen Justinnal.Aztán végre sikerült döntést hozznom.Jessi nem díjazta,hogy én keresem meg de úgy gondoltam ennyivel tartozok neki,ha már elítéltem úgy,hogy igazából nem is ismertem ... 

Justin anyukája Pattie annyira szimpatikus hölgy volt,teljesen anyukámra emlékeztetett.A kisugárzása,a szeme és a hangja.Nagyon kedvesen fogadtak főleg Justin kis testvérei.Elhalmoztak kérdésekkel,pl.Te Justin barátnője vagy?.Kínosan éreztem magamat és ezt Pattie is észre vette,úgyhogy mondta,hogy a harmadik szoba jobbra.Értettem a célzását.

 Mikor minden fontosat elmondtam Justinnak,a testemet megkönnyebülés járta át.Elég durva,de mikor a társaságába kerülök minden rossz gondolatom eltűnik és csak a jóra tudok összpontosítani.És az ölelésről szinte nem tudok semmit sem mondani,egyszerűen biztonságban éreztem magamat és tudtam,hogy abban a pillanatban nem történhet velem rossz...

-Justin segítesz nekem,hogy elfelejtsem őket?-kérdeztem váratlanul.Észre vettem,hogy meglepődött a kérdésemen.

-Öhm,minden erőmmel igyekszem.-kacsintott egyet amitől elnevettem magamat.

-Most,hogy mindent megbeszéltünk azt hiszem én megyek.-álltam fel és egy köszönök mindent pillantást küldtem neki.

-Várj,reggelizz velünk.-nyúlt oda a karomhoz.

-Honnan veszed,hogy még nem reggeliztem?-néztem rá kíváncsian és közben vicces fejet vágtam.Persze egyből elnevette magát.

-Lara gyerekkorom óta ismerlek.Minden titkodat ismerem és minden tulajdonságodat.-mondta és felállt.Alig volt közöttünk 10 cm.Közelségétől megremegtem.Mintha már éreztem volna ilyet..

-Ez igaz.De viszont inkább megyek haza,Jessi biztosan már vár.-távolodtam el tőle egy kicsit.Féltem,hogy valami olyat tesz/teszünk amit később megbánhatunk.

-Akkor legalább had vigyelek haza.-könyörgött,és gyönyörű szemeivel pislogott én rám.

-Najóó.-adtam be a derekam elég könnyen.Nehogy megszokja ezt...

Gyorsan összeszedte a kocsi kulcsát és együtt lesétáltunk az emeltről.Mindenki csillogó,reménykedő szemekkel figyelt minket.Kissé zavarba jöttem.

-Anya,haza viszem Larat.Sietek vissza.-mondta Justin és felkapott egy almát a gyümölcs kosárból.

-Lara miért nem maradsz még egy kicsit?-vágott szomorú fejet Pattie.

-Haza kell mennem.Talán majd legközelebb.

-Rendben,valamikor átjöhetnél és megpróbálhatnánk felidézni a múltat.Nagyon sok képem van ám rólad.-ajánlotta fel,és nekem egyből megjött a kedvem.

-Annak nagyon örülnék.Köszönöm.-húztam fel a cipőm és Justin már nyitotta is az ajtót.

Gyorsan mindenkitől elköszöntünk és beültünk Justin gyönyörű fehér Ferrariába.

Az út elég csendesen telt,inkább csak a rádió zaja árasztotta el a kocsit.

-Megjöttünk.-állította le a motort és sietett az én oldalamra,hogy kinyissa az ajtót.Megkell jegyeznem nagyon aranyos és udvarias fiú.

-Hát örülök,hogy mindent megbeszéltünk.-vettem fel a táskát a vállamra és oda sétáltam az ajtóhoz.Justin is követte a példámat.Úgy jött utánam mintha az árnyékom lett volna.

-Megadod a számod és majd akkor hívlak?-nyújtotta felém a telefonját.

-Persze.-cselekedeteim ugyan azok voltak mint az övé.

Közelebb léptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.Eléggé furán nézett rám,de tudom,hogy tetszett neki.És bevallom őszintén nekem is tetszett.Pedig csak egy arcra puszi volt,na mindegy..

-Szia Justin.-integettem felé és ő még mindig csak mosolygott.

-Hát szerbusztok.-lépett ki a házból Jessi hirtelen.

Én csak mérgesen néztem rá,hogy inkább ne szóljon egy szót se.

-Minden rendben van?-nézett rám ragyogó szemekkel.Én pedig válaszként bólintottam egyet.

-Justin nincs kedved ma este átjönni filmezni?-szinte arrébb lökött Jessi és váratlan kérdést tett fel.Megőrült ez?

-Ööö hát ha csak Larat ez nem zavarja.-hajolt ki Justin,Jessi teste mögül.

-Dehogyis.Szívesen várunk.-nyugtattam meg a szavakkal.

-Na ez pompás akkor gyere át olyan 6-7 körül.-gondolkodott Jessica.Már most gyanús ez a lány.Valamit kitervelt..

Ui:kérlek nézzétek el a helyesírási hibákat de már nincs időm átnézni <3:ss