34. Nemvárt személy(ek)

Sziasztok! Nagy késedelem után, de meghoztam az új részt! Sajnos az előző résznél, egy megjegyzés sem volt. Ez nagyon elszomorít, viszont voltak értékelések. Nagyon örülnék ha ennél a résznél lenne legalább 5komi. Én nem vagyok olyan, hogy csak akkor hozok  új rész ha meg lesz az xy komi, de lehet be lesz vezetve, ha így lesz minden résznél:/ De mind1  Jó olvasást!(: ♥ *Puszi Viki*  



"- Szerintem mennyünk el a helyi gyorsétterembe, közben megbeszéljük mit csináljunk ma.- Válaszolta majd megpuszilta a fejem és felállt. 
- Gyorsan felöltözünk, és mehetünk is. - Vágtam rá, majd a gardrób felé vettem az irányt, Justin követte a példámat. Bementünk, én egy hétköznapi ruhát vettem fel, sima farmer és egy ing. Justin csupa lilába öltözött, aminek nagyon örültem mert kis Kidrauhlt láttam benne. Öltözésközben segített nekem, és hát mit ne mondjak élveztem, utána én segítettem neki. Csak 1 órát töltöttünk öltözéssel, ááhh nem siettünk. Kis alapsminket tettem magamra, és már mentünk is a kocsihoz. Volt  oly, udvarias barátom, hogy kinyitotta nekem az ajtót. Milyen szerencsés vagyok vele. Kincs ami csak az enyém! Beültünk mindketten, és gyors irányt vett az autó az gyorsétterem felé. Nem sokáig tartott az út, így hamar oda értünk. Ki szálltunk a kocsiból, Justin megfogta a kezem és mentünk a bejárathoz. Épp, hogy beértünk mikor meg pillantottunk egy épp nemvárt személyt az asztalán. " 
   
-Justin, Justin! Te is látod, ott a legutolsó asztalnál Louist... egy lánnyal van. - Mondtam neki ledermedten,  és csodálkozó fejjel. 
- Úristen,  erre nagyon nem számítottam, hogy pont vele fogunk össze futni... sőt nem is akartam vele össze futni. Te jó ég mennyire utálom ezt a gyereket.- Kicsit megszeppenve, de haragosan mondta, és elkezdte birizgálni kezeivel a pólóját. 
-Menjünk és foglaljunk asztalt, ne izgasson minket, szánalmas a gyerek amit csinál, folyamatosan, csak az számít, hogy te itt vagy nekem, nagyon szeretlek szerelmem. -Magabiztosan, és kis cuki mosollyal mondtam Justinnak, nem akartam, hogy ideges legyen.
-Nagyon sokat jelentett ez most nekem, én is nagyon szeretlek. -Válaszolt és láttam, hogy elpirult, kis perverz mosollyal. Mentünk a pénztárhoz, és kértünk egy asztalt ahová letudtunk volna ülni. Kedves aranyos kis lány volt, aki rögtön mikor meglátta Justint zavarba jött, de egyből el kisért minket az "elzárt" helyre ahol nyugodtan tudtunk reggelizni. Nagy szerencsénkre pont, hogy Louisék asztala mögé ültetett minket a lány. Jó nem izgatott minket de jobb helyre is ülhettünk volna, inkább oda a normális emberekhez. HaHa. Leültünk az asztalhoz, édes volt Justin, mert ő egyből leült az egyik feléhez az asztalhoz, és mondta hogy üljek mellé, de, hogy ha leült teljesen az elejére a széknek ?:'DDDNa hát persze perverz Justin mint mindig. Fölé mentem megfogta a derekam és lerakott maga mellé. Bevallom jó volt.  Egyből rendeltünk is, salátát rendeltünk mindketten. Míg vártunk a salátára, elkezdtünk egy hosszas csókolózást. De egy ismerős nevetés mindkettőnknek a figyelmét felkeltette. Louissal szemben nem csak egy sima lány volt, az a lány Selena volt.
- HOGY MI MI MI MI MI SELENA ?- szinte ordítva mondtam.
- Nyugodj meg, persze ez most engem is lesokkolt de ...ááá nem nem ez, hogy lehet? SELENA ÉS LOUIS?- Kérdezte persze nem féltékenyen, hanem, hogy ezek után ők együtt? Mi lehet köztük fejjel néztünk mindketten.


*Justin szemszöge*



Larával csodálatos volt az est, és egyben a reggel is. Nagyon éhes voltam ezért siettünk enni. Mikor beléptünk az ajtón mindketten megláttuk Louist. Megmondom őszintén oda mentem volna, és leütöttem volna. De vissza fogtam magam és nyugtattam Larát és ő is engem.Kértünk asztalt és leültünk, nagyon huncut voltam és perverz is. Nem lehet hanyagolni. Kértünk is kaját, közben vetkőztettem...najó nem amúgy csókolóztunk, csak egy ismerős nevetés mindkettőnknek a figyelmét arra vetette. Ez a nevetés nem másé volt mint Selenáé. Najó itt leakadtam Selena Louis, szóval Selena és Louis ez nem lehetséges. Ezt tennék Larával? Ezt nem tudom elhinni.
- Justin ezt nem hiszem el. -Kicsit félre csuklott a hangja mintha a sírás keringetné.Aminek nagyon nem örültem.
- Nyugodj meg, és menjünk oda kérdezzük meg mi járatban vannak itt, és miért együtt. Próbáltam nyugtatni de nem hiszem, hogy hatottam volna rá. Már vette is az irányt átmászott felettem és ment az asztalukhoz, én követtem a példáját.
- Selena, hogy vagy kedves barátnőm?- Kérdezte flegmán Lara.

- Lara meg magyarázom... ez nem az aminek látszik, vagyis az de meg magyarázom!!- Kapkodva levegőt, próbált mentegetőzni Selena.
- Sziasztok...- Köszönt lehajtott fejjel Louis.
- Selena, Louis.-Köszöntem vissza.
- Selena jönnél egy kicsit és akkor meg magyaráznád ezt a megmagyarázhatatlan dolgot?- Kérdezte Lara Selenát.

*Selena szemszöge*


 Párnapja kaptam egy üzenetet, amit Louistól kaptam. Csak annyi állt benne, hogy " Szia Selena! Tudod most engem egy tapló, és egy bunkó pasinak tartasz, de megbeszélhetnénk tényleg nem akarok semmit bekavarni, mindössze csak veled meg beszélni a történteket, ha esetleg ráérsz most ebben a hétben teljesen szabad vagyok. Hívj ha láttad. Üdv,Louis!" Nagyon furcsáltam, de miért ne? Ha csak meg akarja beszélni akkor jó, csak Lara ne tudja meg. Felhívtam egyből Louist és meg is beszéltem vele holnapra egy találkozót egy gyorsétterembe reggelire. Nagyon frusztrált és majd megölt a  kíváncsiság a holnappal kapcsolatban, de nagyon fáradt voltam este, így szerencsére gyorsan eltudtam aludni. Reggel már siettem is ahogy tudtam. Louis egy rózsával várt, nem tudom miért kaptam.
- Szia Selena, ezt a rózsát neked hoztam...
- Louis! Öööö köszönöm, de miért kaptam?- Kérdeztem meg lepődve. Semmit ne  válaszolt rá csak nyitotta az ajtót és bementünk. Már volt foglalva helyünk, így csak bementünk és rendeltünk mindketten egy jegeskávét. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni.
- Én teljesen bolond voltam amiért ezt tettem Larával is meg veled is. Nem akartam ezt a nagy felhajtást.  Tudom Larával már képtelen lennék tisztázni ezért rád gondoltam. Nagyon sajnálom remélem meg tudsz bocsájtani.
- Nagyon nagy fájdalmakat okoztál neki, ő teljesen elhitt neked  mindent de te átverted, nem tudom ha meg is bocsájtok nehezen fog menni, de ezt te is megértheted.
-Persze persze tudom. És igyekezni fogok, hogy megbocsájts szeretném rendbe hozni kettőnk kapcsolatát. Mondta motyogva Louis.Erre nagyot felnevettem, mert  nekünk nem is volt kapcsolatunk semmi... a Nevetésem után a nevem hallottam és azt vettem észre, hogy Lara és Justin itt áll felettem. Te jó ég pont most tudtam velük össze futni. Ebből bizton nem fogok kimászni, őszintét kell nekik mondanom. El is hívott Lara az asztalukhoz. És belekezdtem a mondandómba...


Ennyi lett volna az új rész. Szerintem borzalmas lett:O:( De remélem nektek tetszeni fog, írjatok sok komit, és értékeljétek. Puszi mindenkinek Viki:*

33.Felejthetetlen nap

Sziasztok! Köszönöm szépen a kedves kommenteket és véleményeket. Nagyon örülök, hogy tetszett az előző rész.  Jó olvasást! by: Viki. (sorry, ha egy kicsit perverz lett, de nagyon bele élem magam én is:'D amúgy szeretnék gratulálni minden Beliebernek! MEGDÖNTÖTTÜK A VEVO REKORDOT! SZÉP VOLT!<3) 

"- Lara...a-akarlak...nembirok magammal...ki-kívánlak.- Majd ajkaiba suttogtam amire, lágyan megcsókolt, majd nyelvével, durván, de még is lágyan elkezdett utat kérni a nyelvemtől. Mire én már a végponton voltam. Az az én most most akarom nem bírom.  Nyögéseitől, érintéseitől és tetteitől  teljesen kész voltam. Megfogtam felvettem az ölembe...és siettem be vele a hálószobába. Vette az adást és be adta a derekát, engedelmeskedett nekem és hagyta, hogy tegyem a dolgom. Szorosan a falhoz nyomtam és..." 

Éreztem, hogy mély nyomokat hagy a hátamon. Karmolt, ahogy tudott, amire én még jobban felizgultam. 
- Huuuhh, Lara...- Nyögtem fel. Majd oda hajoltam a füléhez. 
- Mehet?- Miközben beszéltem, apró csókokat nyomtam a nyakára. Erre nem mondott semmit, csak gyorsan  cselekedett. Ki mászott a karjaim közül, hátulról két kezével átkarolt és erősen belemarkolt a férfiasságomba. Egyből megfordultam, mélyen belenézett a gyönyörű szemeivel a szemembe és csak annyit mondott. -Mehet!. Tekintetéből teljesen le lehetett venni, milyen határozottan mondta és tényleg készen áll.  Megfogtam a derekánál fogva és letettem az ágy közepére. Felé másztam és a combjaitól fel felé haladtam és apró csókokat hagytam magam után. Mivel a  combjának a felső részénél elakadtam a ruhák miatt, bele vittem még több perverzséget. Nadrágja gombjait a számmal kapcsoltam ki, majd a cipzárját is, irtó sexin  csináltam, nem tagadom. Végeztem a kikapcsolással, kezeimmel szépen lassan lehúztam róla a nadrágot, de közben  a kezeimmel gyengéden karmolásztam. Pólóját szint úgy, vettem le róla. Felemeltem hátranyúltam, melltartóit kikapcsoltam, majd levettem róla és az ágy másik oldalára hajítottam. Eközben apró,lágy érintéseivel kényeztetett. Már csak az alsónemű volt rajta, hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Hülyén néznék ki, ha csak úgy simán levenném róla, vagy valami perverzséget vigyek bele...vagy mi. Persze próbáltam romantikus is lenni és eszembe jutott egy jó ötlet. Mellé ültem az ágyban, megcsikiztem és úgy vettem az ölembe. Megfogtam a derekát, mire ő elkezdett rajtam "mozogni".  Gondoltam magamban "hey elrontottad a pillanatot" DE nem! Így sokkal izgatóbbá tette. Szépen lassan  lehúztam róla az utolsó ruha ruhadarabot. Nagy szerencsémre, nem néztem ki hülyén, sőt Lara egyre jobban élvezte, nyögéseiből éreztem. Le tettem magamról, majd a hátára fordítottam. Felé másztam, és az alsó testrészem gyengén rá helyeztem. Felső részem a kezemmel támasztottam az ágyon. Elkezdtem kínozni Larat, az ajkaimmal. Elsőnek  romantikusan, kicsit perverzen csókokat nyomtam ajkaira. Onnantól lefele haladtam. Nyakánál megálltam és a lehető legélvezetesebben elkezdtem harapdálni, nyögések nyögések sok-sok nyögések hagyták el ismét Lara száját. Én kínoztam tovább (milyen kis huncut vagyok nem de?).  Nyakát elhagytam, következett a dekoltázsa, eszméletlenül élveztem én is és ő is. Uram-isten milyen teste van Laranak, de tényleg ez olyan hűűű nagyon  szerencsés vagyok, hogy az enyém. Szegényt már kezdtem megsajnálni, annyira kínoztam, de végre eljött a pillanat. Levetkőztetett teljesen, és elkezdtük. Teljesen rámásztam, majd  szét nyitotta a lábát. Közeledtem felé, de rettenetesen féltem, hogy mi fog ezután lenni, ha majd túl estünk az első közeli"érintkezésünk" után.  Oda mentem, majd neki láttam. Megfogtam combjait és betettem. Lara hatalmasat felkiáltott- Jussshhhtiiiiiiiiiiiiiiin.- Teli sok sok sok élvezettel mondta. Ki és be,ki és be...legelsőnek lassan és gyengéden csináltam, hogy megszokja, mivel Laranak most lett K.O. szüzességének. Szépen, erotikusan csináltuk, ez eszméletlenül ment.  Mindenfélét kipróbáltuk és a lehető legboldogabban fejeztük be.
- Uhhh...ez fantasztikus volt. - Mondtam, majd nagyon sóhajtottam és hátra dőltem.
- Justin... örülök, hogy veled történt meg elsőnek és utoljára!.- Válaszolt és rá tette a fejét a mellkasomra, lábait össze kulcsolta az enyémmel. 
- Rettenetesen elfáradtam, nagyon hosszú volt ez a nap de a legjobb nap volt számomra, nagyon szeretlek szerelmem, jóéjt!- Jóéjtet kívántam és egy erős csókot nyomtam ajkaira.
- Felejthetetlen nap! Imádlak jóéjt-Vissza csókolt és elkezdtünk aludni.


~Lara szemszöge~


Bementünk Justinnal a nappaliba, majd leültünk a kanapéra, oly beszélgetésbe estünk bele ami átment, perverzségbe. Na jó, be kell, hogy valljam...Én nagyon durva voltam. Tényleg nem bírtam magammal. Azok az érzések, vágyak, hogy most azonnal le akarom teperni Justint. Ez nagyon furcsa volt, de még is örültem, hogy eljutottunk erre a szintre és elég jól megy.  Beszélgettünk beszélgettünk  és egyszer az egyik pillanatban, már Justin ölében voltam. Végül mindketten készen álltunk. Felemelt, bevitt a szobába és elkezdett a falhoz nyomni. Kényeztetett majd ledobott az ágyra. Testem minden része bizsergett, minden részén kívántam. Mivel én még szűz vagyok, nagyon féltem, hogy milyen lesz. Magabiztos voltam és tudtam semmi baj nem lehet.  Még mielőtt elkezdtük volna, egy gyors pettinget(Elő játék más szóval) játszottunk le. Kínzott, ahogy csak tudott. Én is őt majd már mikor mind ketten a végpontnál voltunk. Megtörtént. Ahogy csinálta, mindig eltalálta a 'G' pontom ami elképesztően izgató volt. Miközben csináltuk. mindkettőnknek vagy 5x volt orgazmusa, legalább is nekem. Eltaláltuk a legjobb szintet, mesés volt. Körülbelül 1 órán át ment. Végére már mindketten elfáradtunk, így lefeküdtünk aludni. Reggel mesés látvány fogadott minket, a teraszunk  pont a tenger partra  nézett így láthattuk a napfelkeltét. Gyönyörű volt, és persze a pillanat is amit átéltünk. A felkelte után, mindketten nagyon éhesek voltunk. Meg beszéltük, hogy elmegyünk egy gyorsétterembe.
-Jó reggelt szerelmem, ébredj el kell csípnünk a napfelkeltét, nézd milyen gyönyörű. -Keltett Justin, édes hangján, amire jó volt felkelni. 
- Jó reggelt Justin. Kis imádatos popsztárom.- Köszöntöttem én is, majd egy puszit nyomtam a mellkasára. 
- Gyere menjünk ki a teraszra, ott leülünk a hinta ágyban, és nézzük.-Felállt és mutogatott a terasz felé. 
- Ohhh, lusta vagyok...Segítenél nekem?- Kérdeztem kiskutyus szemekkel.
- Tudod mennyire imádlak?-Oda jött hozzám felkapott, és kivitt, te jó ég azok az izmok.  Leültünk a hintaágyra és ringatózni kezdtünk, közben néztük milyen gyönyörűen bújik elő a nap és, hogy ragyog tőle a tenger víz. Így még csodálatosabb. Főleg ha Justinnal vagyok. Olyan romantikus volt az egész, olyan édes volt, olyan természetes, és olyan hihetetlen, hogy amiket keresztül mentünk egymásért, ez mind olyan csodálatos.
- A nap is feljött, de én meg éhen halok, Lara te nem nagy éhes?- Kérdezte és hallottam, hogy korgott a hasa szegénynek.
-De nagyon is, csináljak valamit reggelire vagy elmegyünk, valami reggelizős helyre, ne nézz hülyének nem tudom mi a neve. Nevettem el magam, amin Justin is jót röhögött.
- Szerintem mennyünk el a helyi gyorsétterembe, közben megbeszéljük mit csináljunk ma.- Válaszolta majd megpuszilta a fejem és felállt. 
- Gyorsan felöltözünk, és mehetünk is. - Vágtam rá, majd a gardrób felé vettem az irányt, Justin követte a példámat. Bementünk, én egy hétköznapi ruhát vettem fel, sima farmer és egy ing. Justin csupa lilába öltözött, aminek nagyon örültem mert kis Kidrauhlt láttam benne. Öltözésközben segített nekem, és hát mit ne mondjak élveztem, utána én segítettem neki. Csak 1 órát töltöttünk öltözéssel, ááhh nem siettünk. Kis alapsminket tettem magamra, és már mentünk is a kocsihoz. Volt  oly, udvarias barátom, hogy kinyitotta nekem az ajtót. Milyen szerencsés vagyok vele. Kincs ami csak az enyém! Beültünk mindketten, és gyors irányt vett az autó az gyorsétterem felé. Nem sokáig tartott az út, így hamar oda értünk. Ki szálltunk a kocsiból, Justin megfogta a kezem és mentünk a bejárathoz. Épp, hogy beértünk mikor meg pillantottunk egy épp nemvárt személyt az asztalán. 

Új blogom

Sziasztok, egy új blogba is bele kezdtem és már fent is van az első rész! 

Olvassátok, kommenteljetek és iratkozzatok fel.

*Puszi,Dominika

http://justinbieber-hungary-fanfiction.blogspot.hu/

Visszatérés/32.rész

 Sziasztok! Most folytatódik a blog amit Dominika írt. Ketten fogjuk írni tovább...az én nevem Viki. Nagyon remélem újra fel lendül a blog, olvassátok és komizzatok. Jó olvasást! Ui: Láttátok Justin- Confident klippjét? ELKÉPESZTŐ LETT! Nézzétek sokan, meg kell döntenünk a rekordot!

"Már majdnem kiértünk a partra,mikor Justin hátulról megölelt.Gyengéden kezdte el csókolgatni a nyakam,aztán pedig átváltott durva üzem módra.Erősen kezdte el szívogatni,ami néha késztetésem ellenére is nyögéseket váltott ki belőlem.De nem tagadom irtóan élveztem. Justinnal szembe fordultam és viszonoztam az érintéseit,csak én már durvábban szívtam a nyakát.Egy biztos ezeknek kellően megmarad a nyoma.Túl tengett bennem valami vágy Justin iránt,sokkal jobban akartam érezni a közelségét.Nem tudom mi az oka a hirtelen érzelem változásaimnak.Akarom Justint!Igen úgy akarom. " 

Olyan vágyakat váltott ki belőlem Justin, mint még soha. Hirtelen azt vettem észre, hogy a földön vagyok, felettem Justin.  Ajkai,  amint hozzá értek  a dekoltázsom közepére hatalmas nyögések hagyták  el a számat.  Kezei durván, de mégis kényeztetően, rá tapadtak  melleimre, melyre ismét nyögések hagyták el a szám. Mindketten már hihetetlenül be voltunk indulva... Mikor azt vettük észre, hogy 3 fotós kattog  az éles fényképezőgépükkel az arcunkba. Erre mindketten egyszerre reagáltunk és felpattantunk. Már majdnem beléptünk a házba, mikor egyszer csak kikötődött a bikinim felső része. Szerencsére Justin végig engem bámult és ezt is észre vette, de cselekedetére nagyon felfigyeltem. Megfordított, majd szorosan magához húzott, amitől megnyugodtam. Ajkai elkezdtek közeledni a nyakam felé, kezei a bikinim pántjaiért nyúltak. Bekötötte és közben ajkai elragadó módon puszilgatták a füleim. Nagyon hálás vagyok Justinnak, hogy egyből reagált és nem engedte, hogy botrány történjen. Az ajtóban megálltunk, mire a paparazzik elhalmoztak minket kérdéssekkel. Legelsőnek Justintól kérdeztek. 
- Justin! Ön és kedves lány "barátja" között van valami több is, mint barátság? És ha minden igaz, akkor ő Lara, akivel pár hónapja megint egymásra találtatok.- Kérdezte hevesen egy hölgy, aki végig Justin felső testét figyelte, aminek őszintén nem nagyon örültem.-Igen, mai naptól én és Lara egypárt alkotunk! De szeretném, ha ebből nem lenne nagy felhajtás. Egyszerű, de még is csodálatos ami köztünk van.- Válaszolta nyugodtan és egy puszit nyomott a homlokomra. Erre a válaszra nagyon felfigyeltek, és gyorsan írtak mindent szóról szóra.
 - Most, hogy Ön és Lara együtt van, Justin mit fognak szólni a Belieberek?- Kérdezte a paparazzi, és közben vagy 1000 képet csinált rólunk.
- Legelsőnek, amit szeretnék közölni a Beliebereimmel. Nagyon szeretlek titeket, mai napig hálás vagyok nektek. Ti vagytok a mindeneim... de ezt a helyzetet most el kell fogadnotok. Bízom bennetek, hogy örülni fogtok a kapcsolatommal Laraval. Tudom, hogy rátok mindig számíthatok. Szeretlek titeket, és ne feledjétek ti vagytok az életeim!- Justin átgondoltan és magabiztosan válaszolt. Közben beletúrt a szőkés barnás hajába, majd várta a következő kérdést. 
 - És esetleg rákérdezhetek arra,  hogy az előző csókcsata ami kezdett kicsit elfajulni... Mi lett volna a vége?- Kérdezte kissé flegmás hangon, hisz elvégre " ezek a tengerparton akarnak hmmcsk öhm olyan dolgot csinálni". - Erre a kérdésre nem fogok válaszolni, kérem nekem is van magánéletem! De nem történt volna semmi durva. Több kérdésre nem szeretnék válaszolni ennyi elég volt. Viszlát! -Válaszolta olyan arctekintettel   mintha " ugyan már mit gondolnak rólam ezek.." Kicsit felidegesedett és egy laza flegma mosolyt rakott hozzá és becsukta az ajtót.

 ~Justin szemszöge~
 
Laraval a parton olyan volt, mint valami álom amibe bele csöppentem. Hihetetlen volt, ami most velem történt oly, kevesen vert a szívem, miközben Laraval vadul kívántuk egymást, és nyögéseket keltettünk egymásban. Meg mondom őszintén rettenetesen akartam Larat, de úgy, hogy  megtörténjen az is. Persze én sem gondoltam komolyan, hogy a parton akarom...de észre se vettem magam. A kezeim a mellén volt, amire nyögések hagytál el a száját. De közbe vágtak a paparazzik és mindketten felpattantunk. Nem örültem neki, hisz amiket csináltunk biztos lefotózták, és azokkal lesz teli a közösségi portálok, a híradók és egyéb hírközlők.  Egyből reagáltam a kattogásokra és felpattanásomkor, Larat az ölembe vettem, mint valami királylányt és szaladtam a házamhoz. Az ajtó előtt tettem le, de nagy szerencsétlenségemre beakadt  a kilincsbe és kikötődött neki a bikinije. Persze meg akadályoztam, nehogy "valami" meglátszódjon és botrány legyen belőle. Bemenésünk előtt kérdezősködtek a paparazzik, de én tisztáztam magam, majd válaszoltam a kérdéseikre. Utolsó kérdés után becsuktam az ajtót és haladtam a nappali felé. Lara követte a példámat és leültünk a fehér kanapéra.- Lara remélem nem haragszol, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztalak?! Nagyon sajnálom, csak olyan érzések kavarogtak bennem, ami még most is bennem van, de nem tudtam magam korlátban tartani, elveszettem a fejemet és csak a szívem diktált- Kérdeztem remegett hangon és félre húztam a számat.
- Nem, dehogy is! Justin ne hülyéskedj már. Én sem tudtam, ellenállni, olyan hihetetlen és elképesztő volt, hogy én sem bírtam sőt, kívánlak Justin mindennél jobban. - Nevette el magát, majd kicsi öklével vállamba vágott gyengén. Válaszára felfigyeltem és 'O' alakúra nyitottam a számat. Mi az, hogy Lara is így beindult, és, hogy ennyire kíván. Ez eszméletlen én vagyok a legboldogabb ember a világon. Azon töprengtem, hogy valamit kéne csinálni, valamit kezdeményezni Lara felé, hogy készen állok. De miközben gondolkoztam és néztem Lara gyönyörű mosolyát... Bele ugrott az ölembe és az ajkai közeledtek hozzám.
- Justin... most én irányítok- Suttogta a fülembe. Ettől teljesen kirázott a hideg (jó értelemben). Erre Jerry is beindult, de szóltam neki, hogy kicsit várjon még.
- Lara...a-akarlak...nembirok magammal...ki-kívánlak.- Majd ajkaiba suttogtam amire, lágyan megcsókolt, majd nyelvével, durván, de még is lágyan elkezdett utat kérni a nyelvemtől. Mire én már a végponton voltam. Az az én most most akarom nem bírom.  Nyögéseitől, érintéseitől és tetteitől  teljesen kész voltam. Megfogtam felvettem az ölembe...és siettem be vele a hálószobába. Vette az adást és be adta a derekát, engedelmeskedett nekem és hagyta, hogy tegyem a dolgom. Szorosan a falhoz nyomtam és...

Sajnálom

Sajnálom olvasóim,de nekem ez valahogy most nem megy . . Két hét alatt,nyolcszor álltam neki részt írni,de semmi ihlet nem jön. Azt hiszem most egy ideig nem igazán fog üzemelni a blogom.Tényleg rettentően sajnálom.Viszont nagyon boldog karácsonyt kívánok és boldog újévet!:) Sziasztok <3 :(

31.Le-lennél a barátnőm?

Köszönöm,köszönöm,köszönöm!Már több,mint 10.000 oldalmegjelenítés.Kimondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek.Jó olvasást és kommenteljetek.

Szerintem viszont 4 hónap hosszú idő és Laraval boldogak vagyunk így "barátként",de ezen a mai nap változtatni fogok.Ha minden jól megy akkor ma már,barátnőmként tudhatom magam mellett azt a lányt akit teljes szívemből szeretek.


~ Justin szemszöge ~

Gondoltam meglepem őt és készítek egy kis reggelit.Szépen,csendesen kiosontam a szobából és megindultam a konyha felé.Kicsit még szokatlan ez a ház,nem éppen tudom merre kéne mennem.Tegnap este például a WC-re akartam menni,de mikor kinyitottam az ajtót egy edző terem tárult elém.Biztos valaki átrendezte...
Mikor megtaláltam a konyhát,egyből belekezdtem az igen megterhelő munkálatokba.Egy egyszerű tojás rántotta,baconnal is kifog rajtam.Nem nevezném magam a konyhák mesterének,én inkább csak kuplerájossá szeretem tenni."Gyorsan" elkészítettem a reggelit és már vittem is az én szerelmemnek.Út közben volt néhány olyan pillanatom,hogy én most biztos kifogom önteni a narancslevet,de hála az égnek nem így lett.Kezdek fejlődni,ez az!
Meglepő volt a látvány,Lara már nem volt az ágyban.Le tettem az asztalra a tálcát és elindultam a felfedező túrára,vagyis "Keressük meg Larat,ebben a nagy házban" akció elindult.Kinéztem az erkélyre de sehol senki.Akkor biztosan a fürdőben van,de,hogy melyikben azt nem tudom.Ugyanis csak 4 fürdőszoba van az egész házban és abból  3 az emeleten.Úgy döntöttem inkább itt megvárom.
-Na végre.-pattantam fel az ágyból az ajtó nyitódásra.
-Jó reggelt.-köszöntött aranyosan és átöleltük egymást.Az illata különösen friss volt,és most ezzel nem arra céloztam,hogy büdös szokott lenni,csak olyan az illata,mint aki most fürdött.
-Csináltam neked reggelit.-szaladtam oda az asztalhoz és mutogattam Laranak.
-De édes vagy.Ne haragudj csak lefürödtem.-mondta és megtudtam a választ az előbbi gondolataimra.
-Semmi baj.
-Farkas éhes vagyok,úgyhogy ez jól jött.-adott egy puszit az arcomra.Leültünk az ágyra és amíg Lara megette a tojás rántottáját addig én egy kicsit telefonoztam.Azért mert pihenni jöttem,attól még nem hanyagolom el a rajongóimat.
-Mi a terv mára?-törölgette meg a száját a szalvétával.
-Elmehetnénk úszni.-ajánlottam fel a zseniális ötletemet.
-Akkor átöltözöm és szerintem mehetünk is.Te már reggeliztél?-gyönyörű mosolyával kérdezte.
-Igen.-feleltem és kivettem a fiókból a fürdő nadrágom.Miközben készítettem a Laranak a reggelit,néhány falatot én is bekaptam,de nem nevezném reggelizésnek..Reméljük nem leszek rosszul.
Mindketten átöltöztünk és már készen is álltunk.Riasztó rendszer bekapcsolása,mert azért nem minden részét látjuk a háznak a tengerből.Elég sok helyen jártam már,de Görögország valamiért különösen tetszik.Gyönyörű a táj,a levegő tiszta és erre riporter,rajongó mentes minden.Néha nekem is kell a kikapcsolódás és úgy hiszem itt megfogom találni mindig.
Nem sokat kellett sétálnunk a tengerig,körülbelül 6 métert vagy talán még annyit se.Amíg én leraktam a cuccaimat Lara levette a pólóját.
Gyorsan felkaptam a vállamra és rohantam be vele a hideg,de mégis kellemes vízbe.
-Justin,engedj el.-kapálózott és hangosan nevetgélt.A nevetése egyből megszakadt mikor beledobtam a vízbe.Mikor feljött idegesen túrt bele a hajába és vészesen közeledett felém.Azt hiszem nem fogom megúszni azt,hogy ne bűnhődjek ezért..
-Justin Drew Bieber,ne menekülj.Egyszer úgyis elkaplak.-úszott utánam,én hátra sem fordultam,hogy megnézzem mennyire van messze tőlem.Úgy gondolom elég nagy ez a tenger ahhoz,hogy soha ne kapjon el..Vagyis remélem.
Még mindig úsztam mikor a térdemet valami gyengén,de végig karcolta.Mikor lenéztem tisztán láttam a kavicsokat,kagylókat.Meglepően sekély volt a víz,ezért kihasználva az alkalmat felálltam és szaladtam,mint egy őrült.Mikor hátranéztem Lara jócskán le volt maradva,egészen addig amíg nem léptem bele valami.Ugrálni és jajjogni kezdtem.
-Mi történt?-kérdezte aggódóan mikor már oda ért hozzám.
-Bele léptem ebbe.-húztam ki a vízből egy eléggé éles követ.
-Elvágta a lábad.-csapta a kezét a szája elé és mutatott a vízre.Valóban a gyönyörű,szinte átlátszó vízet az én vérem csúfította el.
-Menjünk vissza és le fertőtlenítjük.-aggódó tekintete megrémisztett.Azért ennyitől nem fogok meghalni,mert elvágta a talpam egy kő.
-Nem kell.Jól vagyok.-nyugtatgattam.
-Biztos?
-Igen.
-Csak a kő miatt,megúsztad azt,hogy ne fojtsalak bele a vízbe.-mondta én pedig megkönnyebbültem.Köszönöm kő!
-Ohh ez jó hír.-nevettem kínosan és bele ültem a vízbe.Olyan volt,mintha a tengerpart szélén ülnék a forró homokban.
Lara szorosan mellém ült én pedig átkaroltam.Percegik ültünk és csak csodáltuk a messzeséget.Volt bennem,egy olyan érzés,hogy most kell megkérdeznem.Féltem a válaszától,de 4 hónap már csak elég volt ahhoz,hogy biztosak legyünk az érzéseinkben.
Szembe fordultam vele és gyönyörű barna szemeiben elvesztem.Minden este hálát mondok az Istennek,hogy Larat nekem teremtette.
-Lara..-kezdtem bele nagy nehezen.Ő csak csöndben várta,hogy mit szeretnék.
-Le-lennél a barátnőm?-dadogva kérdeztem meg.Félek..
-Justin.-tekintetét a vízre szegezte és ujjaival kezdett el játszani.Itt egy kicsit elbizonytalanodtam.
-Semmit sem szeretnék jobban.-mondta mosolyogva és akkor történt meg életem legszebb és legemlékezetesebb pillanata.Elég hülyén nézhettem ki,a szám széle már a fülemet súrolta.A filmekben mindig úgy van,hogy a fiú megkérdezi a lányt csókolóznak aztán minden happy.A való életben pedig elég sokan hülyét csinálnak magukból a válasz hallatán.Én például nem bírtam levakarni a mosolyt.
-Megcsókolsz vagy még mosolyogsz egy kicsit?-kérdezte,én pedig észbe kaptam.De szerencsétlen vagyok..
Laranak nem kellett kétszer kérnie.A köztünk lévő távolságot másodpercek alatt megszüntettem.Lassan az ajkaink egybe olvadtak,és nyelveink vad táncolásba kezdtek.Azt akartam,hogy soha ne érjen véget ez a tökéletes pillanat.Még most is alig bírom felfogni,hogy már az enyém.Ennél szebb már csak az lesz mikor megkérem a kezét,és a válasza igen lesz.Eddig is boldog voltam,de most sokkal de sokkal jobban.

~ Lara szemszöge ~

Már napok óta el voltam keseredve,de ebben a pillanatban visszatért a teljes boldogság az életembe.Végre megkérdezte tőlem.Végre csak is csak az enyém.Az érzéseim olyan erősek lettek iránta 4 hónap alatt,hogy éreztem soha senki nem fog minket szétválasztani.Teljes szívemből szeretem őt és nem akarom elveszíteni.
Ez a pár hónap csak kínszenvedés volt a sok idióta,kitalált történetek miatt,amik bejárták az egész világot.Több száz rajongó fenyegető üzeneteket küldött nekem,amitől bevallom őszintén megijedtem.De Justin mind végig mellettem volt és átsegített mindenen.Selena és Jessica is ahol tudott segített nekem.Ez a három ember az akik a legfontosabbak az életemben.
De most csak is csak a jelennek akarok élni.És érezni Justin szerelmét,érezni a közelségét,és érezni a csókjait.
Kiskoromban a szüleim sokat meséltek Görögországról.Ők itt ismerkedtek meg egymással.Elmesélték,hogy a legromantikusabb hely ahol valaha jártak.Ezért volt bennem is egy olyan vágy,hogy megakarom találni ott a szerelmet,erre mi történt?Én már a szerelmemmel jöttem el erre a csodás,gyönyörű helyre.Gyermekkori álmom kipipálva.
-Szeretlek.-suttogta bele Justin a csókunkba.Szavaitól a szívem még hevesebben kezdett el verni,mint eddig.
-Én sokkal jobban.-válaszoltam és egy apró csókot nyomtam még a szájára.
-Nem veszekszem,de én jobban Mrs.Bieber.
-Oh tetszik ez a név.-simogattam meg az állam és elég drámai pillanat volt.
-Nekem is.-csókolt meg ismét.Soha az életben nem fogom megunni a csókjait..
-Nem megyünk ki?-kérdeztem és közben felálltam,hogy megigazítsam a bikinimet ami egy kicsit elcsúszott a nagy úszkálásban..
-Miért kínozol evvel a tökéletes külsőddel?-siránkozott és úgy tett,mintha sírna.
-És te?-kérdeztem egyből vissza.
-Hát ez egyszerű.Azért amiért te is.-kacsintott.Ez egy elfogadható válasz volt,gondoltam nem bonyolítom túl ezt a kérdést.
Már majdnem kiértünk a partra,mikor Justin hátulról megölelt.Gyengéden kezdte el csókolgatni a nyakam,aztán pedig átváltott durva üzem módra.Erősen kezdte el szívogatni,ami néha késztetésem ellenére is nyögéseket váltott ki belőlem.De nem tagadom irtóan élveztem.Justinnal szembe fordultam és viszonoztam az érintéseit,csak én már durvábban szívtam a nyakát.Egy biztos ezeknek kellően megmarad a nyoma.Túl tengett bennem valami vágy Justin iránt,sokkal jobban akartam érezni a közelségét.Nem tudom mi az oka a hirtelen érzelem változásaimnak.Akarom Justint!Igen úgy akarom.

30.Ha minden jól megy

-Lara valaki jött hozzád.-nézett fel a telefonból.Ki az aki tud még arról,hogy kórházban vagyok?Az ajtó nyitódására mindhárman lélegzet elállítva figyeltünk.Először csak egy lábat láttam,utána pedig egy teljes alakot.


A látvány egyáltalán nem lepett meg.Biztos voltam benne,hogy Selena az aki látogatóba jött hozzám.Eljött az ideje annak,hogy megtudjam mit akar.Legszívesebben ordibálnék,verekednék vele,de higgadt lány vagyok és Justinnak megígértem,hogy meghallgatom őt.Selena csak engem nézett,az első lépéseket óvatosan tette meg,de amikor rámosolyogtam olyan magabiztos lett,hogy végre szavak is kicsúsztak a száján.
-Sziasztok.-köszönt félénken.Ez egyre ijesztőbb...A gonosz Selena Gomez fél.
-Lara mi most haza megyünk Jessivel neked ruháért.Addig ti beszélgessetek nyugodtan.-mondta Justin és egy csókot nyomott a számra búcsúzás képpen.Eleinte furcsálltam ezt az egészet ami közte és köztem van.Igazából szeretem,de nem akarom elsietni ezt az egészet kapcsolatos dolgot.Néha rákérdez,hogy mi van kettőnkkel,de én gyorsan letisztázom amit ő meg is ért.
-Rendben.Szerintem mi el leszünk.-néztem rá Selenára,mire ő csak bólintott egyet.
-Sziasztok.-köszöntek el és Jessi ijesztően méregette Selenát.De bolond ez a lány.
-Nem ülsz le?-kérdeztem nevetve,mert szerencsétlen úgy állt ott egy helyben.
-Dehogyis nem.
-Lara én teljes szívemből sajnálok mindent.-nagy nehezen bele kezdett és vártam a bocsánat kérés többi felét.Abban biztos lehet,hogy ennyivel nem intézte el.Kínos csend telepedett le az egyhangú,fehér szobába.Észre vette,hogy nincs még mit mondanom és ezért folytatta.
-Sosem volt még ennyire szoros baráti kapcsolatom bárkivel is.Legszívesebben földbe tipornám magam azért,mert csak Justin ellen akartalak fordítani.Akkoriban fogalmam sem volt arról,hogy milyen jószívű vagy és milyen vicces.Tudom,soha nem fogsz megbocsájtani nekem,de tudd,hogy igazán sajnálom és abban bízok,hogy egyszer még lehetünk jó barátnők így hárman,mert Jessit is nagyon megszerettem.És ami Justint illeti,már egyáltalán nem érdekel,hidd el,hogy nincs hátsó szándékom.-olyan gyorsan hadarta,hogy alig bírtam felfogni.Viszont tudtam,hogy nem hazudik,éreztem azt,hogy tényleg sajnálja ugyanis a végét már könyekkel küszködve mondta.
Nem tudtam mit mondjak neki.Ismét percekig ültünk csendben és ezernyi gondolattal meredtem a plafonra.
Pár perc után Selena felállt a székről és annyit mondott 'mégegyszer sajnálom'.Ahogyan kimondta elindult az ajtó felé.
-Selena.-szóltam után és ő egyből forgott egyet a tengelye körül.Reménykedő szemeivel nézett rám.
-Nem tanultál Justintól?Soha ne mond,hogy soha.-utaltam arra,hogy azt mondta soha nem fogok neki megbocsájtani.
-Na gyere ide.-tártam szét a karjaimat és hessegettem magam felé.Adok neki még egy esélyt.Én is nagyon szeretem őt,de meg kell értenie,hogy rosszul esett,hogy átvert..
-Jaj Istenem.Lara köszönöm,köszönöm.-ölelgettük egymást és folyton ismételte a 'köszönöm' szót.Öröm volt újra átölelni.Eddig nem említettem,de tényleg nagyon hiányzott nekem is.
-Még csak 1 hét telt el,de azt hittem megőrülök nélküled.-bigyesztette le a száját és újra helyet foglalt azon a kényelmetlen széken.Hogy honnan tudom,hogy kényelmetlen?Elég ránézni.
-Bevallom őszintén te is hiányoztál.
-Komolyan?-csillogtak fel a szemei.
-Igen.-mosolyogtam bíztatóan.
Nem sok időt töltöttünk egymás nélkül mégis annyi megbeszélni valónk volt.Selenával rettentő sokat tudok beszélgetni minden értelmetlen és értéktelen dologról.Közben Justinék is vissza jöttek egy valagnyi ruhával.Még legalább 5 napot itt kell lennem...Megfogok őrülni.De nagyon örültek annak,hogy kibékültünk.Azért Jessi és Selena "veszekedtek" egy sort arról,hogy ki lesz jobb barátnőm.Azt hiszem ez nem kérdéses Jessi az aki örök barátom,Selena pedig egy új nagyon jó barátom.Justin is megbeszélte a dolgokat,Selena tőle is őszinte bocsánatot kért.

~ 5 nappal később ~

Végre eljött a várva várt nap.Haza mehetek.Az orvosok azt mondták jobb a szemem,mint új korában.És én is ezt tapasztaltam.Mindennap bent voltak nálam a többiek.Bár Selenának haza kellett utazni 2 napig,de ő is ahogy tudott velem volt.Most olyan teljesnek érzem az életemet.Kivéve egy dolgot...A szüleim azok akik hiányoznak.Nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnék rájuk,annyira szeretem őket és borzalmas,hogy már nem lehetek Apa védelmező karjaiban vagy Anya gyönyörű hangját nem hallhatom már.Hiányoznak...

-Készen vagyok.-raktam el az utolsó felsőmet a táskámba.

-Akkor mehetünk is kisasszony.-nyitotta ki az ajtót Mr.Udvarias Bieber.

-Jól áll a jó kisfiú szerep.-fogtam meg a gallérját és magamhoz húztam.

-Ohh igen?-kérdezte és egyre közelebb hajolt.

-Igen.-válaszoltam mosolyogva.

-És ez mennyire áll jól?-a fülemhez hajolt és suttogta.Már éppen kérdezni akartam,hogy micsoda mikor erősen rácsapott a hátsófelemre.Ennyit az aranyos pillanatról.

-Miért kell mindig perverznek lenni?-játszottam a sértődöttet és felkaptam közben a táskámat.

-Ne tagadd.Tudom,hogy ez is tetszik.-mosolygott perverzen,de én csak megráztam a fejem és kiviharoztam a szobából.

A haza út elég csendesen telt.Justin megkérdezte,hogy felakarom-e jelenteni a riportert,de nem áll szándékomban.Mikor leparkoltunk a ház elé,olyan gyorsan szaladtam befelé.Jó volt újra itthon lenni,még az ajtót is megölelgettem amin Justin jót szórakozott.A ház minden szegletét átnéztem,teljesen olyan volt mintha még csak most költöznék be.
-Justin meddig maradsz?-kérdeztem és a hűtőben kezdtem el turkálni.A kórházi kaja borzalmas volt..
-Szerintem 7 körül el kell mennem.-nézett az órájára.
-Rendben.Addig meg nézünk valamit filmet?-kértem kiskutya szemekkel.
-Az egyik adón megy a kedvenc filmem,úgyhogy azt megnézhetnénk.-pislákoltam aranyosan.
-Egye fene.De cserébe kérek egy nagy ölelést.-jött közelebb hozzám.
-Csak akkor kapsz ha nem rontod el a perverz vágyaiddal.-mutogattam fenyegetőzően.
-Ígérem.-tette a jobb kezét a szíve fölé.Adtam neki egy hatalmas ölelést,de ő hirtelen felkapott és rohangálni kezdett a nappaliban.Ordibáltam,visítoztam és csapkodtam.Sajnos Jessi nincs itthon,úgyhogy nincs segítségem..
-Na most már tényleg tegyél le.-és,hogy így is legyen elkezdtem csikizni.Nem kell mondanom,egyből eldobott a kanapéra.
-Bieber mindjárt kezdődik a film.-utaltam arra,hogy elég volt a bohóckodásból.
Kapcsolgattam,kapcsolgattam amikor megakadt a szemem egy képen.Az én fotóm volt a TV képernyőjén.Justinnal összenéztünk és kíváncsian vártuk a következményeket.
"A hírhedt Lara Michael napokban szakított a One Direction egyik banda tagjával Louis Tomlinsonnal akivel több,mint egy évet együtt voltak.A rajongók úgy vették észre,hogy csak Louist viselte meg ez az egész szakítás dolog.Még alig váltak el egymástól útjaik máris újra összeboronálták Michael kisasszonyt a régi jelölttel és milliók kedvencével Justin Bieberrel.Alig egy hete érkeztek haza a szilveszteri buli helyszínéről,de máris kórházba került egy fényképész miatt.Lara szemébe olyan erős fények kattogtak amitől mindkét szemét műteni kellett.A kórházi napokat legjobb barátnőjével Jessica Harttal töltötte,de természetesen mellette volt Justin és Lara újdonsült barátnője Selena Gomez is.Egy átlagos lány aki sztárok életét forgatja fel gyönyörű és bájos kinézetével.Egyenlőre mindenki csak tippelni tud,mi is van az új leendő pár között vagy esetleg már rég egy párt alkotnak?Az is felmerült,hogy Tomlinsonnal,Bieber miatt szakítottak.Amint megtudunk az egészről valamit,egyből jelentkezünk.Maradjanak velünk,a reklám után folytatjuk új híreinkkel."
Csendben hallgattuk az idegesítő hangú nő mondandóját.Talán két napja gondolkoztam azon,hogy milyen furcsa még semmi új hírek nem terjengenek rólam vagy Justinról.Erre tessék ... 
-Egy valamiben igazuk volt...-mondta Justin és édes tekintetét rám szegezte.
-Miben?Abban,hogy kórházban voltam?-röhögtem kínosan.
-Akkor már két dologban.-gondolkozott el.
-A másik pedig az,hogy gyönyörű és bájos vagy.-szavaitól egyből jobb kedvre derültem.Köszönet képpen csak egy puszit nyomtam volna az arcára,de ő elfordította a fejét.Így az orrára sikerült adnom egy nyálas puszit.Hahaha.
-Hát ez nem jött be.-röhögtem bele a képébe.
-De ez igen.-és nyomott egy hosszú csókot a számra.
-Szarul csókolsz mondtam már?-gondoltam felhúzom egy kicsit.Azt úgyis jól csinálom.De persze nem így gondoltam,mert istenien csókol..
-Ja sokan mondták már az elmúlt hónapokban.-sajnáltatta magát vagy inkább menőzött?Nem tudtam,hogyan vegyem le.
-Szóval sokan,mi?
-Igen.-felelte úgy mintha teljesen természetes lenne.Kicsit elbizonytalanodtam abban,hogy most én idegesítem fel őt vagy ő engem?
-De édes vagy,komolyan vetted?-húzott az ölébe és a nyakamat kezdte el puszilgatni.
-Hát tudom,hogy te nem gondoltad komolyan,de én igen.-nyújtottam ki a nyelvem amire ő ráharapott erősen.Undorító és egyben vicces volt ahogyan a nyelvemmel játszadozott.
-Hé a filmemről lecsúsztunk.-biggyesztettem le a szám.
-Elviszlek moziba mit szólsz hozzá?
-Nem tudom Justin én most kerülni akarom a nyilvánosságot.-néztem rá bűnbánóan.Remélem nem értette félre azt,hogy nem akarok vele mutatkozni.Egyszerűen csak nem akarok téma lenni mindenkinek.
-Rendben megértem.Viszont akkor nézzük DVD-n valamit.-szeretem,hogy ilyen megértő.

~ 4 hónappal később ~

~ Justin szemszöge ~

A nap olyan erősen süt áprilisban,mintha már nyár közepe felé járnánk.Az erkélyemen állok és a látvány egy gyönyörű tengerpart.Laraval eljöttünk egy kicsit pihenni,mert 4 hónap alatt elég nagy volt a nyüzsgés körülöttünk.A riporterek aludni sem hagytak,a rajongók idegesek voltak és az igazságot követelték.Közös erővel egy sajtó tájékoztatón elmondtuk mi az igazság.Elmondtuk,hogy nem vagyunk együtt,de szeretjük egymást.Nem értették miért nem vagyunk akkor már egy pár,de ezt is gyorsan letisztáztuk.Egyszerűen nem akarjuk elsietni.Szerintem viszont 4 hónap hosszú idő és Laraval boldogak vagyunk így "barátként",de ezen a mai nap változtatni fogok.Ha minden jól megy akkor ma már,barátnőmként tudhatom magam mellett azt a lányt akit teljes szívemből szeretek.

29.Igen vagy nem?

Ha úgy nézzük ez nem is olyan vészes.Csak 30% esélyem van arra,hogy teljesen megvakulok hurrá.Kiskoromban már elvégeztek egy pár műtétet a szememmel,de akkor nem volt ilyen súlyos,hogy lehet megvakulok.
-Kérem behívná a barátaimat?
-Persze,mindjárt szólok nekik.-mondta és már távozott is.Amíg várom a többieket addig kényelmesen elhelyezkedem az ágyamon.
-Lara mit mondtak?-idegesen lépett be Justin.Alig bírtam bele kezdeni a mondandómba.
-70% esélyem van arra,hogy nem vakulok meg.
-Hogy micsoda?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad.-válaszoltam

~ Justin szemszöge ~

A repülőtéren történtek miatt borzasztóan ideges vagyok.Ha Laranak bármi komoly baja lesz az undorító riporter miatt biztos,hogy feljelentem.Viszont egy szerencséje van,hogy előbb gondolkodtam és nem pedig cselekedtem,mert ha rosszul sűl el akkor ezer százalék,hogy behúzik neki egyet.Mikor beszálltunk a kocsiba Kennyt egyből a kórház felé tereltem.Muszáj megvizsgálni egy orvosnak Lara szemét.Már 10 perce várakozunk,de én már nem bírok magammal.Azonnal megkell tudnom,mi a baja.Már az ajtót akartam nyitni,de az orvos gyorsabb volt.Jelezte,hogy belehet menni.Kérni se kellett,én már idegesen csörtettem oda Larahoz.
-Lara mit mondtak?-kérdeztem aggodalmasan.Lara szomorú volt,ami csak egyet jelenthet.Semmi jót nem mondott az orvos.A válasza szívfájdító volt.Nem tudom mit teszek,ha tudjátok...Megvakul.
-Mond,hogy csak szórakozol velem.-kérleltem,de nem hiszem,hogy olyan helyzetben van,hogy viccelődjön.
-Úgy nézek ki,mint aki viccelődik?
-Nem,ne haragudj.Csak tudod ez az egész az én hibám.Ha nem mondom azt,hogy nyugodtan menjünk akkor ez nem történik meg.-a szemem kezdett párás lenni.Igen,vannak olyan helyzetek,hogy énis képes vagyok sírni.És ez most olyan.
-Justin ezt most felejtsd el.Nem a te hibád érted?-a kezemet megfogta és erősen szorította.Olyan aranyos,hogy ilyen apró testtel ekkora erőt tud kifejteni.
-Most koncentráljunk a műtétre és,hogy minden jól sikerüljön.-ujjaival körkörös mozdulatok tett meg a tenyeremen.
-Igazad van.-mosolyogtam és remélem,hogy ezt ő is látta.
-Hát persze,hogy igazam van.
-És mikor lesz a műtét?
-2-3 óra múlva.De addig szeretnék minden másodpercet veletek tölteni.Behívnád Jessicát is?-kérdezte boldogan.Annyira imádom,hogy ilyen helyzetekben is erős tud lenni.
-Persze.Addig megyek és hozok valami kaját a büféből.-felálltam a székről és egy kis puszit leheltem a homlokára.

~ Lara szemszöge ~

-Szia életem.-köszönt Jessi és leült mellém.Ennyit még látok.De azt,hogy milyen az arckifejezése azt már nem igazán..
-Félek.-félelemmel teli arccal néztem Jessire.Lehet,hogy Justinnak az erős énemet mutattam,de Jessit nem tudom becsapni.
-Justin elmesélte,mi a helyzet.De kérlek ne félj,együtt átvészeljük.-nyugtatgatott.
-Emlékszel,hogy jóban rosszban eggyüt?-nyújtotta felém a kisujját.Kiskorunkban egy elég hosszú esküt tettünk meg ami azt hiszem megvan még egy lapon otthon.
-Emlékszem.-sírva nevettem és a kisujjainkat összekulcsoltuk.Megható pillanat volt az biztos.
-Na gyere ide és ne sírj.-olyan erősen öleltük egymást,mint még soha.Nálla jobb barátnőd nem tudok elképzelni.Ha ő nincs akkor nincs életem.
-És Jessi..Ugye nem bánod,ha találkozom Selenával?-nyögve nyelve kérdeztem.
-Persze,hogy nem bánom.Szeretem Selenát,tény és való,hogy undorító dolgot csinált.Viszont mindenki megérdemel még egy esélyt.Lehet,hogy tényleg békülni akar és nincs semmi hátsó szándéka.De azért remélem nem áll kettőnk közé és soha nem veszi át a helyem.-szavaitól megnyugodtam.
-A te helyed soha senki nem tudja elvenni.-mosolyogtam és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
A műtétig még volt 2 óránk addig nagyon jól elnevedgéltünk hárman.Ez a 2 óra boldogsággal öntött el.A műtő szobába teljesen magabiztosan mentem be vagyis toltak be.
-Na Lara,most mélyen szippantson bele ebbe a kendőbe.-dugta elém az orvos a kendőt.Gondolom altató volt.Nem telt 10 másodpercbe,már csukodtak is le a szemeim.Az orvos közben gyerek dalokat énekelt vagy csak megvagyok zakkanva?

~ 1 órával később ~

-Mrs.Michael.-keltegetett valaki.Szép lassan kinyitottam a szemeimet és az éneklő orvos feje került elém.
-Mondja hölgyem,még mindig homályosan lát?-kérdezte és én csak megráztam a fejem.Várjunk csak!Teljesen tisztán látok.
-Sikeres volt a műtét?-felakartam ülni de még egy kicsit gyengélkedtem.
-Ami azt illeti igen.-mosolygott és megsimította a karomat.
-Doktor úr nagyon hálás vagyok.-őszinte mosolyom egyből megjelent.
-Ez csak természetes.De most menjünk vissza a szobájába.A barátai nagyon várják.-megfogta az ágyat és elkezdett tolni.Mikor a szobámba értünk,jeleztem a doktornak,hogy bejöhetnek a többiek,de megkértem,hogy ne mondja el nekik az eredményt.Justin és Jessi szinte egyszerre léptek be azon a kis ajtón.Mindketten leültek mellém és kíváncsian fürkésztek
,azt hozzá tenném,hogy olyan rémült arcuk volt,hogy gondoltam szivatom őket egy kicsit.
-Csak annyit mondj,hogy igen vagy nem.-mondta Justin és arca elég idegesnek tűnt.
-Igen is meg nem is.-válaszoltam rejtélyesen.De gonosz vagyok,ezért még biztos kapok tőlük.
-Ezt,hogy érted?-vonta fel a szemöldökét Jessi.
-Hát....az egyik szememre teljesen megvakultam a másikra pedig teljesen meggyógyultam.-közöltem szomorúan a hírt és kamu könnyeket csaltam a szemem sarkába.
-Istenem mond,hogy nem igaz.-csapott bele a falba Justin idegesen.Az istenit így már biztos,hogy nagyon kifogok kapni.De annyira aranyosak,hogy így aggódnak.Justin idegesen járkált fel,alá a szobában.
-Gyere ide mellé.-nyúltam felé,hogy fogja meg a kezem.
-Justin nem igaz.-adtam egy puszit az arcára.
-Bazdmeg Lara,azt hiszed ez olyan vicces?Mert rohadtul nem.-olyan hirtelen kelt ki magából amire még én sem számítottam.
-Jaj ne haragudjatok.Tudjátok,hogy szeretlek titeket.-mondtam mosolyogva és kitártam a karjaimat,utalva arra,hogy nagy ölelés.Mindketten 'megöllek' tekintettel néztek rám,de végülis a fontos az volt,hogy megöleltek.
-Mi is szeretünk,de ez akkor sem volt vicces.-mondta Jessi és megcsikizett,akaratom ellenére is ugrottam egyet amitől megfejeltem Justint.
-Aúúúú.-siránkozott Bieber.
-Jaj ez még nekem sem fájt,ne legyél már lány.-direkt húztam az agyát.A műtét óta ilyen szúrkálos kedvemben vagyok.
-Igen?Lány?Mesélj egy lány tud ilyet Lara Michaelel?-a mondat végét alig lehetett érteni,mert megcsókolt.Annyira édes volt.
-Már hogyne tudna?-pillanatunkat megint Jessi szakította félbe.Mondatára mindketten furcsán néztünk.
-Remélem ezzel nem arra akartál célozni,hogy te meg Lara?-Justin az ujjával hol rám mutatott hol pedig Jessire.
-Hát tudod az alkohol sok mindenre képes.-nevettünk össze Jessivel.
Justin reakciója erre csak egy perverz mosoly volt.Közben Justin telefonja elkezdett vibrálni,egyből bele is nyúlt a zsebébe és fürkészni kezdte.
-Lara valaki jött hozzád.-nézett fel a telefonból.Ki az aki tud még arról,hogy kórházban vagyok?Az ajtó nyitódására mindhárman lélegzet ellálítva figyeltünk.Először csak egy lábat láttam,utána pedig egy teljes alakot.

28.Hogy micsoda?

Nagyon hálás vagyok K.Krisztiánnak,hogy ennyit segített a blog terjedésében!Köszönöm a 21 feliratkozónak és mindenkinek aki össze hozta a 8400 oldalmegjelenítést.Szeretlek titeket,jó olvasást!Még valami kérlek szavazzatok,hogy Magyaroszágon is adják a Believe című filmet!!

-Mi a reggeli?-kérdezte és leült a székre.Legszívesebben páros lábbal rúgtam volna mellkason.Komolyan ennyi ideig tartott a nagy szerelme irántam?Hát kapja be.Én ezek ellenére még mindig szeretem..
-Ez.-szinte hozzá vágtam a palacsintás tányért.Cselekedetemen meglepődött,de még én is.Nem tudom miért tettem,és most,hogy fogom magam kihúzni ebből?
-Valami baj van?-kérdezte ártatlan tekintettel.Komolyan ennyire hülyének néz?

~ Lara szemszöge ~

-Dehogyis.Miért lenne?-meglepődötten kérdeztem.
-Nekem nem úgy tűnik.
-Pedig tényleg nincs semmi.
-Aha,értem.-nézett gyanakvóan.
-És amúgy bepakoltál,már?-kérdését mintha meg sem hallottam volna,minden dühöm ellenére is csak Justin szépen kidolgozott testét tudtam stírölni.Azt hiszem ezt ő is észre vette.
-Lara.-nevetett és elkezdett integetni.Teljesen elbambultam.
-Tetszek?-dőlt hátra a széken győztesen és nyújtózott egyet.Az izmai még jobban kikerekedtek.A csudába is,miért ilyen tökéletes?
-Hát nem vagy olyan rossz.-gyorsan feleszméltem a csodálásból és egyből rávágtam valami bunkóságot.
-Hé ez csúnya volt.-játszotta a sértődöttet,de nem nagyon hatott meg és ezért elindultam a szobámba össze pakolni.
Nem állt szándékomban flegmának vagy bunkónak lenni,de egyszerűen haragszom Justinra amiért Selenával telefonálgat.

~ 3 órával később ~

~ Justin szemszöge ~

Őszintén?Fogalmam sincs mi baja Laranak..Reggel óta megvan zakkanva,pedig hajnalban még az ég egy adta világon semmi baja nem volt.Már 1 órája a repülőn ülünk és még egy árva szót sem szólt hozzám.Csak zenét hallgat és,mintha egyedül lenne.Gondoltam újra rákérdezek,hogy mi baja van.
-Lara.-böktem meg a vállát és felém fordult.
-Mondjad.-flegmáskodott.
-Na jó elegem van.Mi bajod van neked?-háborodtam fel és a hangerőmet kicsit feljebb toltam.
-Már mondtam,hogy semmi.
-Ne nézz már ennyire hülyének.Látom!Reggel óta hozzám se szólsz.
-Mármint,hogy én ne nézzelek hülyének?-hirtelen kikelt magából és a tekintete olyan volt,mintha egy pszichopatával szemeznék.
-Ki az aki ma olyan aranyosan enyelgett a telefonba Selenával?-már kiabált.Jessi csak csöndben nézte a veszekedésünket.Viszont ami most leginkább érdekel,hogy halhatta reggel Lara,ahogyan Selenával beszélgetek.
Nem akartam neki hazudni,úgyhogy meg sem próbáltam cáfolni.
-Hallgatlak Justin.-ölbe tett kézzel várta a reakciómat.
-Nem tagadom,Selenával beszéltem.-meg sem várta a végét egyből beszólt.
-Tudtam.Undorító vagy.-a végét már csak halkan mondta,mert a szemébe könnyek szöktek.
-Legalább várd meg amíg befejezem a végét.-förmedtem rá,de ahogyan rám nézett a szívem egy hatalmasat szúrt.Egy valamit utálok és az az amikor Larat sírni látom.
-Lara,Selena írt egy SMS-t,hogy beszélni akar velem rólad.-hangsúlyoztam ki a "rólad" szót.Egyből csodálkozóan nézett.
-Rólam?-mutatott magára.
-Igen,először én sem hittem el,de aztán felhívtam és ismerem annyira,hogy tudjam most igazat mondott.Szeretném ha találkoznál vele és meghallgatnád.

~ Lara szemszöge ~

Nem tudom,mit mondjak erre.Valami azt sugallja,hogy igazat mond Justin.
-Biztos,hogy csak erről van szó?-néztem rá szomorúan.A válasza csak egy bólintás volt.
-Rendben,találkozom vele.-adtam meg magam.Lehet rosszul döntöttem,de sosem tudom meg,hogy mit akar Selena ha nem találkozok vele.
-Köszönöm.-felém hajolt és csak a homlokunk ért össze.Két puha kezével letörölte a maradék könnyeimet.
-Már azt hittem,megint van köztetek valami.
-Mikor fogadod el,hogy csak te kellesz?-simította meg az arcom,amitől libabőrös lettem mindenhol.Meg sem várta a válaszom,és máris puha ajkát az enyémekhez tapasztotta.Testemet átjárta a nyugalom.1 hete még csak gondolni sem mertem volna arra,hogy én és Justin valaha is csókolózni fogunk.Sőt azt sem hittem volna el,hogy nekem visszajön az emlékezetem.De ez a fiú bebizonyította nekem,hogy vannak csodák és furcsa dolgok.Louis egyszer sem jutott eszembe.Mikor még vele voltam akkor úgy éreztem nem kell más csak ő,de ezek mind butaságok voltak.Én megtaláltam a tökéletes fiút.Vagyis,hogy pontosítsak ő talált meg engem.
-Jaj ez annyira cuki.-csókolózásunkat Jessi zavarta meg.Szemei csillogtak,nem tudom,hogy a könnyektől vagy az örömtől.A lényeg az,hogy nagyon édes volt.
-Sőt már undorítóan cukik vagytok.-ennyit az édes Jessiről.
-Mi is szeretünk.-nevettem el magamat és hozzá vágtam egy díszpárnát.
Az út többi része csendesen telt el,zenét hallgattam és csak Selenára tudtam gondolni.Vajon mit akarhat..Újra átverni vagy esetleg kibékülni?Kíváncsian várakozok.A pilóta hangját hallottam meg és közölte,hogy szállunk.Felkeltettem Justint és Jessicát is.Mindketten olyan mélyen aludtak,szerintem még egy medvét is könnyebb felébreszteni.Ahogy kiléptem a repülő ajtán a szememet megzavarta a sok riporter.Honnan tudták,hogy most érkezünk?
-Justin ezek meg mi a francot keresnek itt?-fordultam hátra.
-Nem tudom,de Kenny 5 perc múlva ideér.
-Hála az égnek.Addig mit csináljunk,mert megfagyok?-dörzsöltem össze a tenyereimet.
-Induljunk meg,csak nem fognak ránk ugrani.-mondta és a táskáját a vállára dobta.Sebes léptekkel haladtunk a bejárat irányába.Elég sok kérdéssel halmoztak el,de egyikünk sem válaszolt.Már az ajtót akartam nyitni,amikor egy férfi elém állt és a fényképezőt szinte az arcomba nyomta.Olyan erős vakuja volt,hogy homályosan kezdtem el látni.Teljesen megszédültem.
Jessi hiper szuper gyorsan megfogta a vállam és segített bemenni.A háttérben annyit hallottam,hogy Justin hangosan kiabál.Istenem mond,hogy nem verekszik,mert akkor nem állok jót magamért.
-Gyere üljünk le.-mutatott egy székre amit még mindig homályosan láttam.Így is elég rossz szemem van,de ez a fény még inkább rátett arra,hogy tönkre menjen.
-Mennyit mutatok?-kérdezte és azt hiszem az ujjait mutogatta.De hülye vagyok nyilván azokat mutogatta.
-Hármat.
-Nem.
-Akkor ötöt.
-Bingó.
-Mindjárt jövök megnézem Justin hol a fenében van.-idegeskedett.
-Lara hol vannak a többiek?-futott oda hozzám egy nagy darab ember.Ez tuti,hogy Kenny.
-Kenny?-azért biztonság kedvéért rákérdeztem.
-Igen én vagyok az.De Justinék hol vannak?
-Annál az ajtónál,azt hiszem.-mutattam valamerre.Csak remélni tudom,hogy jó irányba.Úgy érzem magamat,mintha vak lennék.Remélem,nincs semmi komoly bajom.
-Kenny,azonnal menjünk innen,mert valakit biztosan szétverek.-közeledett felénk Justin és Jessi idegesen.
Gyorsan felpattantam és kértem egy kis segítséget ahhoz,hogy elinduljunk.A szemem rettentően ég.20 perccel később egy orvos vizsgált.
-Hölgyem sajnálom,de muszáj megműtenünk.Fenn áll a veszélye annak,hogy megvakulhat.Még ma este elvégezzük a műtétet.-ahogy kimondta,megijedtem.Lehet,hogy nem fogok látni többet?Nem még gondolnom sem szabad ilyenekre.
-Értem,és mennyi az esélye annak,hogy sikeres lesz?-félelemmel kérdeztem.
-70%.
Ha úgy nézzük ez nem is olyan vészes.Csak 30% esélyem van arra,hogy teljesen megvakulok hurrá.Kiskoromban már elvégeztek egy pár műtétet a szememmel,de akkor nem volt ilyen súlyos,hogy lehet megvakulok.
-Kérem behívná a barátaimat?
-Persze,mindjárt szólok nekik.-mondta és már távozott is.Amíg várom a többieket addig kényelmesen elhelyezkedem az ágyamon.
-Lara mit mondtak?-idegesen lépett be Justin.Alig bírtam bele kezdeni a mondandómba.
-70% esélyem van arra,hogy nem vakulok meg.
-Hogy micsoda?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad.-válaszoltam.

27.Miért találkozik vele?

A mai napom egyenlő a nullával.Soha nem volt még ilyen szerencsétlen napom,szóval idegesség levezetés képpen egy új részt hoztam,mert az írástól és Justintól mindig megnyugszom.Szóval jó olvasást és kommenteljetek!

Gyors léptekkel mentem a hálószobám felé és mikor beléptem,szinte lepedőként terültem el az ágyon.Le vettem magamról a cipőmet,a gatyámat és a felsőmet is.Magamra húztam a selyem anyagú ágyneműmet és már az elalvás határán voltam amikor telefonom rezgésére figyeltem fel.Ki a jó ég zaklat ilyenkor?Csak egy SMS érkezett,de az is meghökkentő volt.Selena neve virított a képernyőmön.

~ Justin szemszöge ~

Mi a francot akar ez a lány tőlem?Nem volt elég,hogy tönkre tette az életemnek egy részét,még van képe újra felkeresni?Fogalmam sincs mit akar,de őszintén nem is nagyon érdekel,addig a pillanatig amíg el nem olvasom az üzenetét.

"Justin muszáj találkoznunk.Lararól van szó..Tudom elég hihetetlen lesz számodra,sőt még számomra is hihetetlen volt,de a lényeg az,hogy hiányzik.Lehet,hogy csak érdekből barátkoztam vele,de valami oknál fogva a legjobb barátnőmet megleltem benne.Soha senki nem volt még ilyen aranyos,törődő velem.Kérlek segíts!Sajnálok mindent,megváltoztam esküszöm.Puszi Selena."

Nahát most leblokkoltam.Tényleg megváltozott volna Selena?Erősen gondolkoztam a helyes megfejtésen,de sehogy nem sikerült rájönnöm.Sajnos csak egy módon tudom meg,ha találkozom vele.De mit mondok Laranak?Mondjam meg az igazat?Nem,az nem jó ötlet.Nem tudom még mit fogok tenni,de álmos aggyal nem is igazán tudok gondolkodni.Mondjuk amúgy sem,de ez most mellékes.Alszok egy jót és utána felhívom Selenát,a hangjából úgyis tudom,hogy hazudik e vagy sem.

~ Selena szemszöge ~

Mióta Lara megtudta az igazat,azóta üresnek érzem magam.Mintha egy darab hiányozna belőlem.És minden jel arra utal,hogy ez a kis darab Lara az.A barátságunk hazugságnak és manipulálásnak indult,erre mi lett belőle?Számomra egy fontos,komoly barátság.Még egyik közeli barátnőm se volt velem ilyen kedves és törődő.Nem igazán sikerült még felfogni,de hiányzik Lara.Szerintem én lettem volna az utolsó aki elhitte volna,hogy én Laraval bármikor is jóban leszek.Már nem érdekel,hogy elvette tőlem Justin,semmi sem érdekel.Csak is csak az,hogy újra jóban legyünk.Remélem Justin hinni fog nekem és minden erővel segít.A kanapén ülök és képeket nézegetek amik Laraval készültek.Már eltelt 4 óra az üzenetem óta és még mindig semmi.Lehet,hogy alszik vagy az is lehet,hogy egyáltalán nem érdekli,hogy mi a bajom.
Reggel tíz óra amikor a telefonom csengésére eszméltem fel.Ez biztosan Justin az,és igen ő az.Köszönöm Istenem.
-Haló.-szólt bele rekedtes hangon.Gondolom most kelt fel..
-Szia Justin.-válaszoltam és hanyat vetődtem az ágyon.
-Selena mondd,hogy ez nem egy újabb átverés és igazat mondasz.
-Teljes mértékben igazat mondok.-mondtam magabiztosan és mosoly húzódott a számra.Úgy néz ki vissza kapom a barátnőmet.Fura olyan mintha egy csávó lennék akit elhagyott a barátnője..Na mindegy.
-Személyesen megbeszélünk majd mindent,csak ide kéne utaznod Kanadába.-éreztem,hogy egy torzított fejet vág.Ismerem már annyira,hogy tudjam mikor,milyen helyzetben mit csinál.
-Nagyon,nagyon szépen köszönöm.Holnap reggel indulok is a géppel és majd hívlak,hogy hol találkozzunk.-szinte sikítottam a telefonba.
-Rendben,csak nyugodj meg.-nevette el magát.Jó volt hallani újra a hangját Justinnak.De azért ne essünk félreértésekbe nem azért,mert hiányzik hanem csak úgy jó volt hallani.

~ Lara szemszöge ~

Éppen a konyhába indultam meg amikor a kondi szobából Justin hangját hallottam kiszűrődni.Végig hallgattam az egész beszélgetését.Szemeimbe könnyek szöktek.De Justinnak nem szabad megtudnia,hogy tudok mindenről.Selena az az undorító féreg megint mit akar?És Justin miért találkozik vele?Miért?Hangosan szipogtam,amikor hallottam,hogy Justin közeledik az ajtó felé.Abban a pillanatban elkezdtem gyorsan futni a konyhába.A könnyeimet letöröltem és mintha mi sem történt volna.
-Jó reggelt Lara.-puszilt bele a hajamba.Én pedig csak mosolyogtam rá.Elhatároztam,hogy követni fogom majd Justint mikor találkozik Selenával.Addig minden megy úgy,mint régen.
-Mi a reggeli?-kérdezte és leült a székre.Legszívesebben páros lábbal rúgtam volna mellkason.Komolyan ennyi ideig tartott a nagy szerelme irántam?Hát kapja be.Én ezek ellenére még mindig szeretem..
-Ez.-szinte hozzá vágtam a palacsintás tányért.Cselekedetemen meglepődött,de még énis.Nem tudom miért tettem,és most,hogy fogom magam kihúzni ebből?
-Valami baj van?-kérdezte ártatlan tekintettel.Komolyan ennyire hülyének néz?