2013. december 7., szombat

28.Hogy micsoda?

Nagyon hálás vagyok K.Krisztiánnak,hogy ennyit segített a blog terjedésében!Köszönöm a 21 feliratkozónak és mindenkinek aki össze hozta a 8400 oldalmegjelenítést.Szeretlek titeket,jó olvasást!Még valami kérlek szavazzatok,hogy Magyaroszágon is adják a Believe című filmet!!

-Mi a reggeli?-kérdezte és leült a székre.Legszívesebben páros lábbal rúgtam volna mellkason.Komolyan ennyi ideig tartott a nagy szerelme irántam?Hát kapja be.Én ezek ellenére még mindig szeretem..
-Ez.-szinte hozzá vágtam a palacsintás tányért.Cselekedetemen meglepődött,de még én is.Nem tudom miért tettem,és most,hogy fogom magam kihúzni ebből?
-Valami baj van?-kérdezte ártatlan tekintettel.Komolyan ennyire hülyének néz?

~ Lara szemszöge ~

-Dehogyis.Miért lenne?-meglepődötten kérdeztem.
-Nekem nem úgy tűnik.
-Pedig tényleg nincs semmi.
-Aha,értem.-nézett gyanakvóan.
-És amúgy bepakoltál,már?-kérdését mintha meg sem hallottam volna,minden dühöm ellenére is csak Justin szépen kidolgozott testét tudtam stírölni.Azt hiszem ezt ő is észre vette.
-Lara.-nevetett és elkezdett integetni.Teljesen elbambultam.
-Tetszek?-dőlt hátra a széken győztesen és nyújtózott egyet.Az izmai még jobban kikerekedtek.A csudába is,miért ilyen tökéletes?
-Hát nem vagy olyan rossz.-gyorsan feleszméltem a csodálásból és egyből rávágtam valami bunkóságot.
-Hé ez csúnya volt.-játszotta a sértődöttet,de nem nagyon hatott meg és ezért elindultam a szobámba össze pakolni.
Nem állt szándékomban flegmának vagy bunkónak lenni,de egyszerűen haragszom Justinra amiért Selenával telefonálgat.


~ 3 órával később ~

~ Justin szemszöge ~

Őszintén?Fogalmam sincs mi baja Laranak..Reggel óta megvan zakkanva,pedig hajnalban még az ég egy adta világon semmi baja nem volt.Már 1 órája a repülőn ülünk és még egy árva szót sem szólt hozzám.Csak zenét hallgat és,mintha egyedül lenne.Gondoltam újra rákérdezek,hogy mi baja van.
-Lara.-böktem meg a vállát és felém fordult.
-Mondjad.-flegmáskodott.
-Na jó elegem van.Mi bajod van neked?-háborodtam fel és a hangerőmet kicsit feljebb toltam.
-Már mondtam,hogy semmi.
-Ne nézz már ennyire hülyének.Látom!Reggel óta hozzám se szólsz.
-Mármint,hogy én ne nézzelek hülyének?-hirtelen kikelt magából és a tekintete olyan volt,mintha egy pszichopatával szemeznék.
-Ki az aki ma olyan aranyosan enyelgett a telefonba Selenával?-már kiabált.Jessi csak csöndben nézte a veszekedésünket.Viszont ami most leginkább érdekel,hogy halhatta reggel Lara,ahogyan Selenával beszélgetek.
Nem akartam neki hazudni,úgyhogy meg sem próbáltam cáfolni.
-Hallgatlak Justin.-ölbe tett kézzel várta a reakciómat.
-Nem tagadom,Selenával beszéltem.-meg sem várta a végét egyből beszólt.
-Tudtam.Undorító vagy.-a végét már csak halkan mondta,mert a szemébe könnyek szöktek.
-Legalább várd meg amíg befejezem a végét.-förmedtem rá,de ahogyan rám nézett a szívem egy hatalmasat szúrt.Egy valamit utálok és az az amikor Larat sírni látom.
-Lara,Selena írt egy SMS-t,hogy beszélni akar velem rólad.-hangsúlyoztam ki a "rólad" szót.Egyből csodálkozóan nézett.
-Rólam?-mutatott magára.
-Igen,először én sem hittem el,de aztán felhívtam és ismerem annyira,hogy tudjam most igazat mondott.Szeretném ha találkoznál vele és meghallgatnád.

~ Lara szemszöge ~

Nem tudom,mit mondjak erre.Valami azt sugallja,hogy igazat mond Justin.
-Biztos,hogy csak erről van szó?-néztem rá szomorúan.A válasza csak egy bólintás volt.
-Rendben,találkozom vele.-adtam meg magam.Lehet rosszul döntöttem,de sosem tudom meg,hogy mit akar Selena ha nem találkozok vele.
-Köszönöm.-felém hajolt és csak a homlokunk ért össze.Két puha kezével letörölte a maradék könnyeimet.
-Már azt hittem,megint van köztetek valami.
-Mikor fogadod el,hogy csak te kellesz?-simította meg az arcom,amitől libabőrös lettem mindenhol.Meg sem várta a válaszom,és máris puha ajkát az enyémekhez tapasztotta.Testemet átjárta a nyugalom.1 hete még csak gondolni sem mertem volna arra,hogy én és Justin valaha is csókolózni fogunk.Sőt azt sem hittem volna el,hogy nekem visszajön az emlékezetem.De ez a fiú bebizonyította nekem,hogy vannak csodák és furcsa dolgok.Louis egyszer sem jutott eszembe.Mikor még vele voltam akkor úgy éreztem nem kell más csak ő,de ezek mind butaságok voltak.Én megtaláltam a tökéletes fiút.Vagyis,hogy pontosítsak ő talált meg engem.
-Jaj ez annyira cuki.-csókolózásunkat Jessi zavarta meg.Szemei csillogtak,nem tudom,hogy a könnyektől vagy az örömtől.A lényeg az,hogy nagyon édes volt.
-Sőt már undorítóan cukik vagytok.-ennyit az édes Jessiről.
-Mi is szeretünk.-nevettem el magamat és hozzá vágtam egy díszpárnát.
Az út többi része csendesen telt el,zenét hallgattam és csak Selenára tudtam gondolni.Vajon mit akarhat..Újra átverni vagy esetleg kibékülni?Kíváncsian várakozok.A pilóta hangját hallottam meg és közölte,hogy szállunk.Felkeltettem Justint és Jessicát is.Mindketten olyan mélyen aludtak,szerintem még egy medvét is könnyebb felébreszteni.Ahogy kiléptem a repülő ajtán a szememet megzavarta a sok riporter.Honnan tudták,hogy most érkezünk?
-Justin ezek meg mi a francot keresnek itt?-fordultam hátra.
-Nem tudom,de Kenny 5 perc múlva ideér.
-Hála az égnek.Addig mit csináljunk,mert megfagyok?-dörzsöltem össze a tenyereimet.
-Induljunk meg,csak nem fognak ránk ugrani.-mondta és a táskáját a vállára dobta.Sebes léptekkel haladtunk a bejárat irányába.Elég sok kérdéssel halmoztak el,de egyikünk sem válaszolt.Már az ajtót akartam nyitni,amikor egy férfi elém állt és a fényképezőt szinte az arcomba nyomta.Olyan erős vakuja volt,hogy homályosan kezdtem el látni.Teljesen megszédültem.
Jessi hiper szuper gyorsan megfogta a vállam és segített bemenni.A háttérben annyit hallottam,hogy Justin hangosan kiabál.Istenem mond,hogy nem verekszik,mert akkor nem állok jót magamért.
-Gyere üljünk le.-mutatott egy székre amit még mindig homályosan láttam.Így is elég rossz szemem van,de ez a fény még inkább rátett arra,hogy tönkre menjen.
-Mennyit mutatok?-kérdezte és azt hiszem az ujjait mutogatta.De hülye vagyok nyilván azokat mutogatta.
-Hármat.
-Nem.
-Akkor ötöt.
-Bingó.
-Mindjárt jövök megnézem Justin hol a fenében van.-idegeskedett.
-Lara hol vannak a többiek?-futott oda hozzám egy nagy darab ember.Ez tuti,hogy Kenny.
-Kenny?-azért biztonság kedvéért rákérdeztem.
-Igen én vagyok az.De Justinék hol vannak?
-Annál az ajtónál,azt hiszem.-mutattam valamerre.Csak remélni tudom,hogy jó irányba.Úgy érzem magamat,mintha vak lennék.Remélem,nincs semmi komoly bajom.
-Kenny,azonnal menjünk innen,mert valakit biztosan szétverek.-közeledett felénk Justin és Jessi idegesen.
Gyorsan felpattantam és kértem egy kis segítséget ahhoz,hogy elinduljunk.A szemem rettentően ég.20 perccel később egy orvos vizsgált.
-Hölgyem sajnálom,de muszáj megműtenünk.Fenn áll a veszélye annak,hogy megvakulhat.Még ma este elvégezzük a műtétet.-ahogy kimondta,megijedtem.Lehet,hogy nem fogok látni többet?Nem még gondolnom sem szabad ilyenekre.
-Értem,és mennyi az esélye annak,hogy sikeres lesz?-félelemmel kérdeztem.
-70%.
Ha úgy nézzük ez nem is olyan vészes.Csak 30% esélyem van arra,hogy teljesen megvakulok hurrá.Kiskoromban már elvégeztek egy pár műtétet a szememmel,de akkor nem volt ilyen súlyos,hogy lehet megvakulok.
-Kérem behívná a barátaimat?
-Persze,mindjárt szólok nekik.-mondta és már távozott is.Amíg várom a többieket addig kényelmesen elhelyezkedem az ágyamon.
-Lara mit mondtak?-idegesen lépett be Justin.Alig bírtam bele kezdeni a mondandómba.
-70% esélyem van arra,hogy nem vakulok meg.
-Hogy micsoda?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad.-válaszoltam.


6 megjegyzés: