29.Igen vagy nem?

Ha úgy nézzük ez nem is olyan vészes.Csak 30% esélyem van arra,hogy teljesen megvakulok hurrá.Kiskoromban már elvégeztek egy pár műtétet a szememmel,de akkor nem volt ilyen súlyos,hogy lehet megvakulok.
-Kérem behívná a barátaimat?
-Persze,mindjárt szólok nekik.-mondta és már távozott is.Amíg várom a többieket addig kényelmesen elhelyezkedem az ágyamon.
-Lara mit mondtak?-idegesen lépett be Justin.Alig bírtam bele kezdeni a mondandómba.
-70% esélyem van arra,hogy nem vakulok meg.
-Hogy micsoda?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad.-válaszoltam

~ Justin szemszöge ~

A repülőtéren történtek miatt borzasztóan ideges vagyok.Ha Laranak bármi komoly baja lesz az undorító riporter miatt biztos,hogy feljelentem.Viszont egy szerencséje van,hogy előbb gondolkodtam és nem pedig cselekedtem,mert ha rosszul sűl el akkor ezer százalék,hogy behúzik neki egyet.Mikor beszálltunk a kocsiba Kennyt egyből a kórház felé tereltem.Muszáj megvizsgálni egy orvosnak Lara szemét.Már 10 perce várakozunk,de én már nem bírok magammal.Azonnal megkell tudnom,mi a baja.Már az ajtót akartam nyitni,de az orvos gyorsabb volt.Jelezte,hogy belehet menni.Kérni se kellett,én már idegesen csörtettem oda Larahoz.
-Lara mit mondtak?-kérdeztem aggodalmasan.Lara szomorú volt,ami csak egyet jelenthet.Semmi jót nem mondott az orvos.A válasza szívfájdító volt.Nem tudom mit teszek,ha tudjátok...Megvakul.
-Mond,hogy csak szórakozol velem.-kérleltem,de nem hiszem,hogy olyan helyzetben van,hogy viccelődjön.
-Úgy nézek ki,mint aki viccelődik?
-Nem,ne haragudj.Csak tudod ez az egész az én hibám.Ha nem mondom azt,hogy nyugodtan menjünk akkor ez nem történik meg.-a szemem kezdett párás lenni.Igen,vannak olyan helyzetek,hogy énis képes vagyok sírni.És ez most olyan.
-Justin ezt most felejtsd el.Nem a te hibád érted?-a kezemet megfogta és erősen szorította.Olyan aranyos,hogy ilyen apró testtel ekkora erőt tud kifejteni.
-Most koncentráljunk a műtétre és,hogy minden jól sikerüljön.-ujjaival körkörös mozdulatok tett meg a tenyeremen.
-Igazad van.-mosolyogtam és remélem,hogy ezt ő is látta.
-Hát persze,hogy igazam van.
-És mikor lesz a műtét?
-2-3 óra múlva.De addig szeretnék minden másodpercet veletek tölteni.Behívnád Jessicát is?-kérdezte boldogan.Annyira imádom,hogy ilyen helyzetekben is erős tud lenni.
-Persze.Addig megyek és hozok valami kaját a büféből.-felálltam a székről és egy kis puszit leheltem a homlokára.

~ Lara szemszöge ~

-Szia életem.-köszönt Jessi és leült mellém.Ennyit még látok.De azt,hogy milyen az arckifejezése azt már nem igazán..
-Félek.-félelemmel teli arccal néztem Jessire.Lehet,hogy Justinnak az erős énemet mutattam,de Jessit nem tudom becsapni.
-Justin elmesélte,mi a helyzet.De kérlek ne félj,együtt átvészeljük.-nyugtatgatott.
-Emlékszel,hogy jóban rosszban eggyüt?-nyújtotta felém a kisujját.Kiskorunkban egy elég hosszú esküt tettünk meg ami azt hiszem megvan még egy lapon otthon.
-Emlékszem.-sírva nevettem és a kisujjainkat összekulcsoltuk.Megható pillanat volt az biztos.
-Na gyere ide és ne sírj.-olyan erősen öleltük egymást,mint még soha.Nálla jobb barátnőd nem tudok elképzelni.Ha ő nincs akkor nincs életem.
-És Jessi..Ugye nem bánod,ha találkozom Selenával?-nyögve nyelve kérdeztem.
-Persze,hogy nem bánom.Szeretem Selenát,tény és való,hogy undorító dolgot csinált.Viszont mindenki megérdemel még egy esélyt.Lehet,hogy tényleg békülni akar és nincs semmi hátsó szándéka.De azért remélem nem áll kettőnk közé és soha nem veszi át a helyem.-szavaitól megnyugodtam.
-A te helyed soha senki nem tudja elvenni.-mosolyogtam és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
A műtétig még volt 2 óránk addig nagyon jól elnevedgéltünk hárman.Ez a 2 óra boldogsággal öntött el.A műtő szobába teljesen magabiztosan mentem be vagyis toltak be.
-Na Lara,most mélyen szippantson bele ebbe a kendőbe.-dugta elém az orvos a kendőt.Gondolom altató volt.Nem telt 10 másodpercbe,már csukodtak is le a szemeim.Az orvos közben gyerek dalokat énekelt vagy csak megvagyok zakkanva?

~ 1 órával később ~

-Mrs.Michael.-keltegetett valaki.Szép lassan kinyitottam a szemeimet és az éneklő orvos feje került elém.
-Mondja hölgyem,még mindig homályosan lát?-kérdezte és én csak megráztam a fejem.Várjunk csak!Teljesen tisztán látok.
-Sikeres volt a műtét?-felakartam ülni de még egy kicsit gyengélkedtem.
-Ami azt illeti igen.-mosolygott és megsimította a karomat.
-Doktor úr nagyon hálás vagyok.-őszinte mosolyom egyből megjelent.
-Ez csak természetes.De most menjünk vissza a szobájába.A barátai nagyon várják.-megfogta az ágyat és elkezdett tolni.Mikor a szobámba értünk,jeleztem a doktornak,hogy bejöhetnek a többiek,de megkértem,hogy ne mondja el nekik az eredményt.Justin és Jessi szinte egyszerre léptek be azon a kis ajtón.Mindketten leültek mellém és kíváncsian fürkésztek
,azt hozzá tenném,hogy olyan rémült arcuk volt,hogy gondoltam szivatom őket egy kicsit.
-Csak annyit mondj,hogy igen vagy nem.-mondta Justin és arca elég idegesnek tűnt.
-Igen is meg nem is.-válaszoltam rejtélyesen.De gonosz vagyok,ezért még biztos kapok tőlük.
-Ezt,hogy érted?-vonta fel a szemöldökét Jessi.
-Hát....az egyik szememre teljesen megvakultam a másikra pedig teljesen meggyógyultam.-közöltem szomorúan a hírt és kamu könnyeket csaltam a szemem sarkába.
-Istenem mond,hogy nem igaz.-csapott bele a falba Justin idegesen.Az istenit így már biztos,hogy nagyon kifogok kapni.De annyira aranyosak,hogy így aggódnak.Justin idegesen járkált fel,alá a szobában.
-Gyere ide mellé.-nyúltam felé,hogy fogja meg a kezem.
-Justin nem igaz.-adtam egy puszit az arcára.
-Bazdmeg Lara,azt hiszed ez olyan vicces?Mert rohadtul nem.-olyan hirtelen kelt ki magából amire még én sem számítottam.
-Jaj ne haragudjatok.Tudjátok,hogy szeretlek titeket.-mondtam mosolyogva és kitártam a karjaimat,utalva arra,hogy nagy ölelés.Mindketten 'megöllek' tekintettel néztek rám,de végülis a fontos az volt,hogy megöleltek.
-Mi is szeretünk,de ez akkor sem volt vicces.-mondta Jessi és megcsikizett,akaratom ellenére is ugrottam egyet amitől megfejeltem Justint.
-Aúúúú.-siránkozott Bieber.
-Jaj ez még nekem sem fájt,ne legyél már lány.-direkt húztam az agyát.A műtét óta ilyen szúrkálos kedvemben vagyok.
-Igen?Lány?Mesélj egy lány tud ilyet Lara Michaelel?-a mondat végét alig lehetett érteni,mert megcsókolt.Annyira édes volt.
-Már hogyne tudna?-pillanatunkat megint Jessi szakította félbe.Mondatára mindketten furcsán néztünk.
-Remélem ezzel nem arra akartál célozni,hogy te meg Lara?-Justin az ujjával hol rám mutatott hol pedig Jessire.
-Hát tudod az alkohol sok mindenre képes.-nevettünk össze Jessivel.
Justin reakciója erre csak egy perverz mosoly volt.Közben Justin telefonja elkezdett vibrálni,egyből bele is nyúlt a zsebébe és fürkészni kezdte.
-Lara valaki jött hozzád.-nézett fel a telefonból.Ki az aki tud még arról,hogy kórházban vagyok?Az ajtó nyitódására mindhárman lélegzet ellálítva figyeltünk.Először csak egy lábat láttam,utána pedig egy teljes alakot.