2013. november 30., szombat

25.Hirtelen megbotlott

El sem tudom hinni,már több mint 5000 oldalmegjelenítés.Borzalmasan hálás vagyok a 12 feliratkozónak és a hozzászólóknak.Köszönöm,köszönöm <3 Ennek örömére a megszokottnál hosszabb részt hoztam.Kommenteljetek és jó olvasást!

-Hát egyenlőre úgy vagyunk,ahogyan egy éve.-fogta meg a kezem Lara és én csak győztesen mosolyogtam.Tudtam,hogy ha kitartok akkor újra magam mellett tudhatom a szerelmem.
-Hát ez oltári.És ezt mind nekem köszönhetitek.-hajolt meg előttünk Jessi mintha valami díjat nyert volna.Laraval elkezdtünk nevetni és egyszerre mondtuk Jessinek,hogy köszönjük.




-  5 nappal később -

~ Lara szemszöge ~

Eljött a szilveszter napja.Új év,új szerelmek,új csalódások,új érzelmek,új kapcsolatok és sok egyéb más ami új dolog lehet számunkra.Minden év elején új fogadalmak és ez nálam sem maradhat el.Az estét Justin Hollywood Hills-i házában ünnepeljük.Nagyon sok embert meghívtunk,de csak baráti körökből és arról is gondoskodtunk,hogy idegenek ne tudjanak belépni.Én az elején nem díjaztam ezt az ötletet,hogy ott tartsuk a bulit,mert ez a lakás egy kicsit fenomenális ahhoz,hogy holt részeg emberek össze zúzzák,de Justin ellenkezett és azt mondta,hogy ha annyira össze zúznák akkor majd vesz egy másikat.Kicsit erre a mondatára mérges lettem,azért ne akarjon ennyire laza lenni és a pénzt pedig nem újabb és újabb lakásokra kéne költeni,hanem gyerekek beiskolázására,és szegények segítségére kéne nyújtani.Viszont olyan makacs,hogy nem hallgatott rám és csak annyit mondott,hogy nyugodjak meg.Furcsa,de megnyugodtam tőle és megadtam magamat.
-Lara,segíts már.-tört be a hálószobába Jessi és a kezében egy rakat ruha.Alig 1 óránk van a buliig és ő még egy szál köntösben,kócosan rohangál?
-Ezt nem mondod komolyan,hogy még nem vagy kész?-förmedtem rá,mire ő csak kétségbe esetten pillantott rám.A tekintete bosszantóan cuki volt és ettől lehiggadtam.
-Ahj,na gyere gyorsan.Segítek.-nyúltam oda a ruhákért amitől ő csak elmosolyodott.
-Ehhez mit szólsz?-mutattam fel egy bordó egybe ruháht,ami valljuk be enyhén szólva kihívó jellegű volt.Nem vártam mást,Jessica azonnal megrázta a fejét,úgyhogy újabb keresgélésbe kezdtem,amikor felcsillant a szemem.
-Na ha ezt nem veszed fel,akkor vége a barátságunknak.-rejtéjeskedtem és fenyegetőztem.Nyilván valóan nem gondoltam komolyan az előbb elhangzottakat..
-Mutasd már.-idegeskedett és a kezemhez nyúlt ami a hátam mögött tartózkodott a ruha társaságával.
-Nekem van ilyenem?-szaladt fel az egyik szemöldöke,amitől elnevettem magam.
-Ne legyél már ennyire szőke,ha itt volt a ruháid között akkor több,mint valószínű,hogy ez a te ruhád.-csaptam a fejemre,mert komolyan ez a kérdése fájt.
-Köszönöm a segítségedet,ezt fogom felvenni.-ölelt át és megsimogatta a hátamat.
-Ez természetes.De siess,mert még ki kell sminkelned magadat.-mutattam a fürdőszoba felé,amitől ő egyből megindult.
5 perc várakozás után,sikerült kijönnie a kiválasztott ruhában.Komolyan lány létemre is azt tudom mondani,hogy Jessi szív döglesztően csinos és szexi volt.
-Tökéletes.-kacsintottam rá.
-Köszönöm.-tapsikolt,mint valami óvódás aki látott egy csillámpónit.
-És jöhet a sminkelés.-ültettem bele egy székbe és elkezdtem a "munkámat".Mikor kész lettem Jessi teljes mértékben megvolt elégedve és egy puszit nyomott az arcomra.Egy részben aranyos volt tőle,más részben pedig gonosz ugyanis a szája vörös rúzzsal volt ki kenve.Gonoszan néztem rá,aztán letöröltem és mindketten egy hatalmas tükör elé sétáltunk.
Mindketten bólintottunk és pacsiztunk egyet.Őszintén?Jól néztünk ki és remélem Justin is meglesz elégedve velem.És igen Justin..Még mindig nem vagyunk együtt,de úgy érzem készen lennék már egy új kapcsolatra ami csak is csak Justinnal lehetséges.Szeretem őt és nem akarom elveszíteni se őt,se ezt az érzést.

Lara ruhája
Jessica  ruhája





 ~ Justin szemszöge ~

Már elkezdődött a buli,szinte minden vendég itt van,de Jessica és Lara még mindig fent vannak az emeleten.Nem hiszem el,hogy egy egész nap nem volt elég ahhoz,hogy elkészüljenek..
-Hallod haver,nem akarod kölcsön adni egy éjszakára a csajod?-kérdezte Lil Za és a lépcső felé pillantott.Énis oda néztem és köpni,nyelni nem tudtam a látványtól.Lara gyönyörű barna bőrén ez a fehér ruha szinte rikított.Jessica is igazán csinos volt,de Larat mindig is szebbnek tartottam.A két lányon legelt minden fiú és lány szeme.Még mindig sokk hatása alatt vagyok,hogy ilyen gyönyörű Lara!Nem is értem,hogy állhat velem szóba..Pár perc után feleszméltem és eszembe jutott mit mondott Lil.
-Mi az,hogy kölcsön adom?Be ne merj próbálkozni nála.-néztem rá gyilkos szemekkel.
-Nyugi van tesó.Tudod,hogy barátok vagyunk.-ütött bele a vállamba egy gyengét.
-Tudom,de csak okosan.-viszonoztam ütlegelését,de azért még mindig fenyegető szemekkel néztem.
-Na megyek felszedek valakit.-pattant fel a székből és pillanatokon belül elveszett a tömegben.Mikor elment egyből Larat kezdtem el keresgélni,de nem volt nehéz a nyomára bukkanni.Mindenki közül kitűnt az én szerelmem.Háttal állt nekem és ezért gondoltam megijesztem.
-Szia cica,jössz egy körre?-fogtam meg a derekát és a nyakára csókokat hintettem.Ő reflex szerűen bele könyökölt a hasamban amitől egy kicsit meggörnyedtem,de nem fájt.
-Jézusom Justin.Jól vagy?-simogatta a vállam és aggodalmaskadott.
-Persze,de azért tetszett,hogy ilyen kis gyengéd vagy.-nevettem el magam.
-Ne haragudj azt hittem valami,perverz haverod az.-már ő is nevetett kínjában.
-Mese szép vagy.-húztam magamhoz közel és egy hajszál is alig fért volna el közöttünk.
-Te pedig írtó helyes.-nyalta körbe a száját.Bevallom erre a cselekedetére beindultam..Hogy lehet valaki ennyire szexi?
-Akkor kezdődhet a buli?-suttogtam a fülébe és a kezeim egy kicsit lejjebb csúsztak a derekáról.
-Már alig várom.-suttogta ő is a fülembe,de a kezemet azonnal levette a formás hátsójáról.
-Most viszont igyunk.-tolt el magától és rácsapott a mellkasomra.
-Hát igyunk.-egyeztem bele és máris elindultunk a bárpult felé.Útközben elég sok szempár nézegette Larat amitől egy kicsit felidegesítettem magamat,de érthető volt.Csak azért remélem tisztában vannak azzal,hogy ő csak is az enyém.
Gyorsan kértem pár piát egy tálcára és Laraval leültünk a kanapéra.
-Koccintsunk arra,hogy visszatért az emlékezeted.-nyújtottam felé egy pohár pezsgőt.Mindketten egy húzásra megittunk,ami valljuk be nem volt okos döntés.Már alig maradt valami alkohol a tálcán,de azt a kicsit is lehúzta egyedül Lara.Én még viszonylag magánál vagyok,de Lara nem éppen van jó formában.Sosem láttam ilyen felszabadultnak.
-Gyere táncolni.-áll fel nagy nehezen és megragadta a karomat.Mikor a tömeg közepére értünk Lara rögtön elkezdett táncolni.Mindenkit levert a tánc tudásával,annyira jól csinálta.Még énis meglepődtem.Pár perc múlva már kezdett elfajulni a dolog,úgy érintkezett velem a teste,hogy a nemi szervem észbe kapott és kezdett megkeményedni.Hátsó fertálya szórakoztatta a férfiasságom.Néha néha vad csókolózásba kezdtünk és már éreztük,hogy nem bírjuk tovább..Hirtelen megindult az emelet felé és ujjaival jelezte,hogy kövessem.Most mondjam azt,hogy inkább nem?Nem,ez eszembe se jutott úgyhogy utána siettem.Mikor beléptünk a hálószobámba egyből egymásnak estünk.Az ágyra döntöttem és a nyakát kezdtem el erősen szívni amitől ő akaratlanul is felnyögött.Közben Lara lerugdosta magáról a magassarkúját és lerántotta rólam a felsőmet,már a gatyámnál tartott,hogy levegye,de gyorsan felálltam és a pólómat kerestem,hogy vissza vegyem.

~ Jessica szemszöge ~

Unom már az egyedül létet.Hiányzik egy fiú az életemből akivel boldog vagyok.Annyira irigylem Larat,hogy ő már megtalálta az igazit...Csak gondolkoztam és gondolkoztam amikor egy férfi hang zökkentett ki.
-A híres Jessica Hart.-mondta és a pultnak támaszkodott.Meglepődtem a látványtól..
-Nocsak nocsak.Chaz Somers te még élsz?-nevettem bele a képébe.Chazal haragban váltunk el 8.osztályban.Folyamatosan piszkált és rossz dolgokat mondott rólam..Ezzel telt el az utolsó évünk.
-Hát látod.-vonta meg a vállát és kért közben egy piát.
-Sajnos látom.-vágtam fancsali képet és belekortyoltam a pezsgőmbe.
-Szóval még mindig nem sikerült elfelejteni a múltat?
-Képzeld nem,sajnos nem tudtam elfelejteni.Az a fiú aki akkoriban az életem szerelme volt,folyamatosan piszkált és lelkileg megbántott,de nem gyengén.-csak úgy zúdultak a szavak a számból.És sajnos olyat is elmondtam amiről Chaz életében nem tudott.
-Várjunk csak,mi?-nyíltak tágra a szemei.
-Tudod mit?Felejtsd el azt amit az előbb mondtam.-kaptam fel magamat és kirohantam a házból.A sírás küszöbén álltam,amikor már nem bírtam tovább és átléptem.A könnyeim alig bírták követni egymást és az idióta Chaz miatt van minden.Igen lehet,hogy van egy fiú az életemben aki olyan hatással van rám,mint senki más és ez sajnos Chaz.A sírba kerget az a tudat,hogy ő nem érez irántam semmit.Legszívesebben bele ugrottam volna a medencébe és ott megfulladni,de ezek mind butaságok.A legnagyobb dolog amit elítélek az az öngyilkosság.Túl sok a gyenge ember,de én nem vagyok ilyen.
-Mi volt ez az egész?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Kérlek hagyj magamra.-üvöltöttem rá Chazre.
-Megfogsz fagyni legalább vedd fel a kabátomat.-mondta és rám terítette.Az illata,megőrjített.Miért?Miért kellett újra felbukkannia?
-Köszönöm.-szipogtam és letöröltem a könnyeimet.
-Már csak 10 perc és éjfél.-leült mellém és szemeivel megbolondított.
-Chaz,éreztél irántam valaha valamit?-nem kerülve a forró kását,rákérdeztem.A testem remegett,de nem a hideg levegőtől,hanem Chaz válaszától.
-Őszintén?Még mindig érzek irántad valamit.És az igazság az,hogy Justin mondta itt leszel és csak ezért utaztam ide.-válaszától kiszállt belőlem minden félelem.És nem bírtam felfogni!Ez most teljesen komoly?Szeret?Nem bírom elhinni.
-És még mielőtt rákérdeznél,igen,ez az igazság.-mosolygott rám amitől elkábultam.
-Ahj,Chaz.Hiányoztál.-öleltem át és beletúrtam a hajába.
-Te is.-suttogta amitől kirázott a hideg.
-Mindjárt éjfél.Menjünk be és koccintsunk.-ugrottam fel boldogan,amitől kicsit furcsán nézett rám.
-Hát rendben.-nevetett fel.
Mikor beértünk a házba mindenki vissza számolt.Pont időben érkeztünk.Viszont Larat és Justint sehol sem találtam.Furcsa...
4,3,2,1.És mindenki sikított egyet.
-Boldog új évet!-nyújtott felém egy poharat Chaz.
-Neked is.-koccintottam.
-Nem láttad Justinékat?-néztem körbe idegesen.De nem is értem miért idegeskedek,biztosan elvannak.
-Boldog újévet.-kiabált a lépcső legfelső fokáról Lara.Részegen??Mi történt ezzel?
Mindenki őt figyelte és néhányan össze súgtak.Ami nem igazán tetszett.
Lara megindult lefelé.Hangosan kezdtem el kiabálni,hogy "Neeee".Tudtam,hogy nem lesz jó vége és be is bizonyosodott.Lara második lépténél hirtelen megbotlott.


2013. november 28., csütörtök

24.Hozzám jösz feleségül?

Hát itt van a várva várt rész!Remélem örütök,hogy előbb hoztam,mint terveztem.:)
Na jó olvasást és kommenteljetek,iratkozzatok fel <3

Hirtelen két kezével megfogta a fejem,magához húzott és megcsókolt.És akkor történt meg az,hogy a fejemben minden lepörgött a múltamról.
Eszembe jutott amikor Justinnal először csókolóztunk,vagy amikor másodikos koromban eltörtem az osztálytársam haj pántját és Justin magára vállalta.Minden eszembe jutott.Az is ahogyan 1 éve elváltunk egymástól haragban.De ami a legfontosabb,hogy eszembe jutott minden érzelem amit iránta éreztem és ezek újra átjárták a testem.Visszajött az emlékezetem,lehetséges ez?

 Ajkaink még mindig egymásra voltak tapadva,de én szép lassan eltávolodtam és felültem.Justin csak érthetetlenül nézett rám.
-Öhm..Azt hiszem jobb lesz ha én most haza megyek.-dadogott és felállt a kanapéról.Én még mindig sokk alatt voltam,ugyanis visszajött az emlékezetem.Nem bírom felfogni...Justin csókja olyan ahh,nem bírom szavakba önteni és a csók miatt emlékszem a múltamra.Hihetetlen!
-Justin,emlékszem.-mondtam mosolyogva.Nem értette miről beszélek és ezért felvonta a szemöldökét.
-Emlékszem mindenre.-még mindig mosolyogtam és oda sétáltam mellé.
-Mégis mi mindenre?-csillogott fel a szeme,azt hiszem sejti már.
-Ránk.-megfogtam mindkét kezét és egy puszit nyomtam a helyes kis arcára.
-Ez most halál komoly?-kérdezte és már ő is ezerrel mosolygott.
-Igen.-válaszoltam egyszerűen és átölelt.Mélyen beszívtam Justin különleges illatát,éreztem,hogy biztonságban vagyok és a szívem hevesebben vert mint bármikor máskor.
-És akkor ez most mit jelent?-kérdezte,én pedig eltoltam magamat tőle és mélyen a szemébe néztem.2 perc néma csönd után sikerült megszólalnom.
-Adjunk magunknak még egy esélyt.Szeretném ha ismét minden szabadidőnket egymással töltenénk.Persze ez nem azt jelenti,hogy együtt vagyunk,ahhoz úgy érzem még kell egy kis idő.-válaszoltam és egy biztató mosolyt húztam az arcomra.
-Teljesen megértem és áll az alku.-fogott velem kezet.Kicsit furán néztem rá,de aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Kimondhatatlanul örülök.-ugrottam a nyakába amitől ő neki esett az ajtónak.
-Énis.-nevetett és közben szépen lassan letett.Fejünk ismét alig lehetett egymástól 5 cm-re.
-Hiányoztál.-suttogta szinte az ajkaimra,amitől teljesen kirázott a hideg(jó értelemben).Vészesen közeledett felém,de én hirtelen cselekedetemre elfordítottam a fejem.Fogalmam sincs miért tettem,pedig akartam azt a csókot.Justin a derekamra csúsztatta hatalmas kezeit és a földet kezdte el pásztázni.
Felemeltem a fejét és az ajkát kezdtem el simogatni a hüvelyk ujjammal.Nem értette mit csinálok..Megfogtam két kezemmel a fejét és apró csókokat leheltem a telt szájára.Tudnám miért teszem ezt?Úgy érzem nem cselekszem helyesen,de tudjátok mit?Nem érdekel.Apró csókok után durvulni kezdett a helyzet,Justin nyelve kérvényt nyújtott be,hogy az én nyelvemmel érintkezzen.Engedékeny voltam és gyenge,persze,hogy megengedtem neki.Fordított közben Justin a helyzetünkön,így én voltam az ajtónak nyomva.Éppen egymás száját harapdáltuk amikor csöngettek.Justinnal olyan szinten megijedtünk,hogy legszívesebben kifutottunk volna a világból.Megfordultam és gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót.Lederemedtem és a jó hangulat egyből kiszállt belőlem.
-Mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Inkább ő mit keres itt?-mutatott Justinra.Justinra pillantottam aki szintén az ajtóban álló Louist mérte végig.Nyakán lévő erek,hajlamosak voltak arra,hogy szétpattanjanak.
-Neked ahhoz semmi közöd.-szinte már ordítottam.Justin közelebb jött és elkezdte  a hátamat simogatni,sajnos ez sem segített,hogy megnyugodjak.
-Lara kérlek beszéljük meg,sajnálom,hogy átvertelek de szeretlek.-bocsánatomért epekedett és ha jól éreztem árad belőle a pia szag.
-Takarodj innen Tomlinson.-emelte fel a hangját Justin is.
-Mi ez a kiabálás?-jött le álmosan Jessica.
-Szia Jessica.-integetett be Louis.Ez teljesen idióta..ahhhh miért kellett elrontani az estém?
-Te mi a francot keresel itt?-Jessi szeméből egyből kiugrott az álmosság.Idegesen kezdett el az ajtóhoz sétálni.Úgy néz ki a csodás estéből lett egy borzalmas...
-Az a franc,Lara.-mutatott rám Louis.-Lara hozzám jönnél feleségül?-kérdezte és letérdelt.Hát tudom,hogy ez nem a megfelelőbb pillanat volt,de hirtelen elkezdtem röhögni.
-Jézusom,nagyon vicces vagy.-röhögtem bele Louis képébe és körülöttem mindenki furcsán nézett rám.Vajon mi baja lehet ennek?Gondolták magukban.
-Ez nem vicc volt.-hajtotta le a fejét.
-De számomra te magad egy hatalmas nagy vicc vagy.-vágtam szánalmas fejet.
-Most viszont ha nem bánod,mi élnénk tovább a szép életünket.-fogta meg az ajtót Justin és erő teljesen bevágta.
Furcsa mikor megláttam Louist,semmi érzelem nem merült fel bennem..Rájöttem,hogy sose szerettem ezt a fiút.Bánom,hogy egy könnycseppet is ejtettem miatta...Nem érdemli meg.De vicces volt,hogy megkérte a kezem.Mit gondolt,hogy ide jön bocsánatot kér és utána feleségül megyek hozzá?Ne vicceljen már,ez nem az álom világ.

*Justin szemszöge*


Mikor Lara közölte velem,hogy emlékszik mindenre,azt hittem ott helyben összeesek.Újra az enyém és az érzelmeim iránta egyre erősebbek.Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattam.Köszönöm Istenem!

És ami Louist illeti,hát eléggé nevetségessé tette magát.Szánalmas ez a gyerek és még egykor a legjobb barátaim körébe tartozott.Viszont aminek még inkább örülök,hogy láttam Lara szemében,hogy már semmit nem érez iránta.Azon viszont énis elmosolyodtam,hogy Lara milyen aranyosan röhögi ki Louis barátunkat.
Miután elment a szánalom,mindannyian az asztal köré ültünk a konyhába.Jessi az asztal főhöz,Lara és én pedig egymás mellé.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Jessi még nem is tud arról,hogy Lara emlékezete visszatért,és akkor véletlen egy csókot nyomtam Lara ajkaira.
-Najó ez mi volt?-kerekedtek ki Jessi szemei.
-Juj Jessi elsem fogod hinni.-szinte sikított Lara.Aúú ez fájt.
-Visszatért az emlékezetem.
-Mi?Hogy?Várjunk csak jézusoooom.-kiáltott Jessi is.De szeretek lányok társaságában lenni,mikor valami izgi dolgot mesélnek egymásnak.
-És akkor mivan kettőtökkel?-kérdezett rá csillogó szemekkel.
-Hát egyenlőre úgy vagyunk,ahogyan egy éve.-fogta meg a kezem Lara és én csak győztesen mosolyogtam.Tudtam,hogy ha kitartok akkor újra magam melett tudhatom a szerelmem.
-Hát ez oltári.És ezt mind nekem köszönhetitek.-hajolt meg előttünk Jessi mintha valami díjat nyert volna.Laraval elkezdtünk nevetni és egyszerre mondtuk Jessinek,hogy köszönjük.




2013. november 27., szerda

Visszatérek!!

Sziasztok!Úgy döntöttem folytatom a blogot...4800 megtekintésnél hozom az új részt amiben megtudhatjuk mi lesz Laraval és Justinnal.Vajon együtt folytatják útjaikat vagy esetleg külön?Reméljük hamarosan kiderül.




2013. november 19., kedd

23.Lehetséges ez?

Hú de nehéz bele kezdeni a búcsúzkodásba...Sose volt erősségem.Nagy gondolkodás után,úgy döntöttem abba hagyom egy kis időre az írást.Vagy még az is előfordulhat,hogy már nem is folytatom..Úgy érzem nem nekem való az írás és ami nem megy azt inkább nem erőltetem.:) Nagyon nagyon hálás vagyok mindenkinek aki 23.részig velem volt lélekben és mindenhogy!Íme egy búcsú rész.Jó olvasást és köszönök nektek mindent <3 <3 Remélhetőleg téli szünetben újra találkozunk!:)


-Justin nincs kedved ma este átjönni filmezni?-szinte arrébb lökött Jessi és váratlan kérdést tett fel.Megőrült ez?
-Ööö hát ha csak Larat ez nem zavarja.-hajolt ki Justin,Jessi teste mögül.
-Dehogyis.Szívesen várunk.-nyugtattam meg a szavakkal.
-Na ez pompás akkor gyere át olyan 6-7 körül.-gondolkodott Jessica.Már most gyanús ez a lány.Valamit kitervelt..

Miután Justin haza hozott,Jessicát egyből letámadtam,hogy mit tervelt ki?
-Miből gondolod,hogy én bármit is kiterveltem?-nyitotta O alakúra a száját és úgy tett mintha nem tudná miről beszélek..
-Hát abból gondoltam,hogy nagyon jól ismerlek.-válaszoltam hunyorítva.Próbáltam jelezni,hogy bármit csinál tudom,hogy miért!
-Lara.Egyszerű ez az egész.Kicsit lendítek a kapcsolatotokon.-kacsintott és megsem várva a reakciómat felviharzott a szobába.
Nem igazán tudok mit mondani Jessicának a kis tervéről.De kitudja...Lehet,hogy még megköszönöm neki ezt az egészet.És ami meg Louist illeti,kellemes érzés látni az újság címlapján,hogy már más lányokkal enyeleg.Ennyire voltam neki fontos,hát rohadjon meg.Azt sem érdemli meg,hogy rá gondoljak nem,hogy sírjak utána...Elpazaroltam egy évet azokra akik hazudtak nekem,és eltaszítottam magam mellől azt aki mindent eldobna értem.Szánalmas vagyok.
-Lara csöngettek.Azt hiszem Justin az.-üvöltött át a másik szobából Jessi.Nahát ilyen gyorsan elment az idő,észre sem vettem.Gyorsan lebaktattam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
-Szia.Gyere beljebb.-mutattam a kezemmel a nappali felé.
-Körbe vezesselek?-kérdeztem udvariasan.
-Lara már nagyon jól ismerek itt mindent.-nevette el magát.-Ja tényleg,elfelejtettem.-csaptam a fejemre,ami basszus fájt.Mint valami mazoista..
Justin csak jót nevetett azon,hogy magamat ütlegelem.
-Ne nevess.-néztem rá fenyegetően.
-Elnézést.-nézett bűnbánóan.
-Na akkor mit nézünk?-kérdeztem és kidobtam az asztalra a DVD-ket.
-Jessica gyere lefeleee!-kiabáltam fel hangosan.
Jessi érkezéséig kihoztam egy kis nassolni valót.
-Mit nézünk?-kérdeztem tőlük.Jessica az egy személyes kanapén ült érdekes módon,Justin meg a két személyesen.Micsoda véletlen nem?
-Valami horrort.-nézett hátra Justin.Gyorsan leültem mellé vagyis nem mellé csak a kanapéra!Már ment vagy fél órája a film amikor Jessica felállt.
-Azt hiszem én lefekszem eléggé rosszul vagyok.-fogta a hasát.
-Aha persze.-néztem rá és közben mosolyogtam.Tudtam,hogy mit akart ez a mocsok.Azt akarta,hogy kettesben legyek Justinnal.Okos azt kell,hogy mondjam.
-Jobbulást.-nézett rá Justin szomorúan.Komolyan elhiszi neki?És még azt hittem én vagyok a naív.Miután Jessi felment,Justinnal szinte nem is figyeltünk a filmre,annyira jól elbeszélgettünk,egymás szájába popcornt dobáltunk..Nem kell mondanom a kanapé réseit jól át kell majd tisztítanom.Beszélgettünk az álmainkról,beszélgettünk a rajongóiról.Aztán elkezdtünk párna csatázni és egy pillanat alatt elfelejtettem miért.
Már éppen fejbe akartam vágni a párnával,de ő előbb cselekedett és a hasamnál megcsikizett.Amitől ráestem.A kanapén feküdtünk,egymáson vagyis pontosabban én voltam felül.Nem tudom mi ütött belém de szemeitől mindent elfelejtettem.Hirtelen két kezével megfogta a fejem,magához húzott és megcsókolt.És akkor történt meg az,hogy a fejemben minden lepörgött a múltamról.
Eszembe jutott amikor Justinnal először csókolóztunk,vagy amikor másodikos koromban eltörtem az osztálytársam haj pántját és Justin magára vállalta.Minden eszembe jutott.Az is ahogyan 1 éve elváltunk egymástól haragban.De ami a legfontosabb,hogy eszembe jutott minden érzelem amit iránta éreztem és ezek újra átjárták a testem.Visszajött az emlékezetem,lehetséges ez?


Mi lesz mindennek a következménye?Remélhetőleg hamarosan megtudhatjuk.



2013. november 18., hétfő

22.Ismerős érzés

-Adj neki egy esélyt,kérlek.Menj el vele randizni,töltsd vele a szabad idődet és ha még úgysem tartod esélyesnek,akkor elfogadom az ellenkezésedet.
-Talán igazad van..-adtam neki az igazat nagy nehezen.
-Nem talán,hanem biztosan.-förmedt rám.Néha ijesztő tud lenni Jessi,de a legjobb barátnőm és minden apró hibával elfogadom.
-Jólvan.-mosolyodtam el.-Viszont én rettenetesen álmos lettem,úgyhogy lefekszem.-keltem fel a kanapéról.
-Énis elteszem magamat.-mondta és velem együtt feljött az emeletre.
-Jóhajnalt.-átöleltem és a szobám felé megindultam.
-Neked is.-mosolyodott el.

*Justin szemszöge*

Szétrobban a fejem a sok megmagyarázatlan dolog miatt.Mi ez az egész?Mi történt?Vajon Lara ad még egy esélyt,hogy még jobban megismerjük egymást?Mindenre próbálok választ keresni,de hiába...Jobbnak látom ha ma elmegyek hozzá és megbeszélem vele.
-Justin.-kopogtattak az ajtómon.De nekem a válaszom erre csak annyi volt,hogy az ajtónak neki hajítottam egy párnát.
-Gyere le reggelizni.-nyitott be a szobámba apa.-De én még álmos vagyok.-húztam magamra a paplant.
-Van tíz perced leérni.-mondta fenyegetőző hangon és kitrappolt.
Mintha megse hallottam volna apám fenyegetőző szavait,hatalmas döntés után vissza aludtam.Nem tellett 5 percbe máris aludtam.Rosszul tettem..
Komolyan mondom kellemes érzés,egy vödör vízre ébredni.
-Mi a ....-ugrottam fel és éppen,hogy sikerült megfékeznem a káromkodásomat.
-Ezt most feltétlenül muszáj volt,ugye?-köpködtem ki a vizet a számból és mérgesen szemeztem apámmal.
-Én szóltam.-vágott olyan fejet,mintha ártatlan lenne.
-Ezt még megbosszulom.-mutogattam az ujjammal és nagy erő feszítéssel kikeltem az ágyból és a fürdő felé megindultam.
-Már kíváncsian várom.-röhögte el magát.
Gyorsan lezuhanyoztam és mikor kiszálltam,gondosan megtöröltem magamat és a csípőmre tekertem a törülközőt.Tükörbe néztem és egy fiút láttam aki rettentően elvan keseredve.Nincs okom panaszra,hisz megvan szinte mindenem,vagyis csak majdnem mindenem.A szerelmem sajnos nincs velem..Hiányzik a csókja,hiányzik az ölelése,hiányzik mindene ami van.Ami a legjobban hiányzik az a szerelme irántam.Mikor kiléptem a fürdőszoba ajtaján,szemeim kikerekedtek a látványtól.Teljes életnagyságban ott ült az ágyam szélén Lara.Éreztem gyönyörű tekintetét ahogyan végig mér,nem tagadom élveztem és ettől el is mosolyodtam.De mit keres itt?
-Justin.Ne haragudj,hogy zavarlak csak szinte egész este nem aludtam és nem bírtam már tovább.Nagyon sok mindent megkell beszélnünk.-mentegetőzött és közben felállt.
-Lara,te mit keresel itt?-kérdeztem még mindig meglepődve.
-Öhm anyukádék engedtek be,de ha zavarlak akkor megyek és majd később megbeszéljük.-indult meg az ajtó felé,de a csuklójánál fogva megállítottam.Az érintésemre szinte megrezzent az egész teste.-Te soha nem zavarnál.-mosolyogtam és éreztem,hogy az arcom kezd elvörösödni.
-Ez esetben megvárom kint még átöltözöl.
-Rendben.-válaszoltam egyszerűen.Mikor Lara kiment azonnal a szekrényemhez futottam és gőz erővel kezdtem kutatni a ruháim között.Mire végre sikerült találnom egy tök aranyos kis téli összeállítás.De aranyos vagyok hát zabáljam meg magam..
Viszont annyira izgatott vagyok,mit kell megbeszélnünk?Mi volt ennyire sürgős?Hamarosan megtudom mindenre a választ...
-Lara,bejöhetsz.-nyitottam ki az ajtót és betessékeltem.
-Hát hol is kezdjem...-kezdett bele és rám sem nézett,csak az ujjait szemlélte.
-A legelejéről.-ültem le mellé.
-Először is szeretnék bocsánatot kérni azért,hogy ilyen elutasító voltam veled és minden olyan húzásomért ami neked rosszul esett.Csak tudod az amnéziás betegségem óta teljesen tév hitben éltem,két olyan ember is átvert akinek azt hittem fontos vagyok.-olyan hanggal mondta,mintha perceken belül elsírná magát.
-Várjunk csak ki vert át?-lepődtem meg.
-Louis és Selena,össze szövetkeztek ellened és egy utolsó faragatlan,bunkó,öntelt,szívtelen fiúnak állítottak be.És én bolond olyan naív voltam,hogy elhittem nekik.Szóval még egyszer szeretnék bocsánatot kérni.-magyarázkodott,és szemei csillogtak a könnyektől.De a szavak hallatán megsem lepődtem,tudtam,hogy ellenem próbálják fordítani Larat.Az viszont tuti,hogy bármelyik a szemem elé kerül nem állok jót magamért,mert tönkre tették a kapcsolatomat az életem részével.
-Nincs semmi baj.-mosolyogtam nyugatatóan.
-És most hogyan tovább?-érdeklődtem és "véletlenül" közelebb ültem hozzá,de nem észre vehetően,vagyis remélem...-Hát igazából szeretném ha újra megismerkednénk,úgy gondolam megérdemelsz még egy esélyt.-éreztem a hangjában egy kis félelmet.De őszintén legszívesebben felugrottam volna az ágyra és mint valami 8 éves kislány ugráltam volna örömömben.
-Olyan mintha álmodnék.-nevettem el magamat szégyenlősen.
-Akkor minden rendben van?-kérdezte és közben néhány könnycseppet letörölt az arcáról.
-Ne sírj kérlek.Nem éri meg miattuk!-mondtam és MEGÖLELTEM!!A testemet átjárta az az ismerős érzés ugyanúgy,mint egy éve.Mikor ő is viszonozta a szívem ezerrel kalimplált azt hittem soha sem fogja abba hagyni.

*Lara szemszöge*

Reggel egy órán át azon gondolkoztam mi legyen Justinnal.Aztán végre sikerült döntést hozznom.Jessi nem díjazta,hogy én keresem meg de úgy gondoltam ennyivel tartozok neki,ha már elítéltem úgy,hogy igazából nem is ismertem ... 
Justin anyukája Pattie annyira szimpatikus hölgy volt,teljesen anyukámra emlékeztetett.A kisugárzása,a szeme és a hangja.Nagyon kedvesen fogadtak főleg Justin kis testvérei.Elhalmoztak kérdésekkel,pl.Te Justin barátnője vagy?.Kínosan éreztem magamat és ezt Pattie is észre vette,úgyhogy mondta,hogy a harmadik szoba jobbra.Értettem a célzását.
 Mikor minden fontosat elmondtam Justinnak,a testemet megkönnyebülés járta át.Elég durva,de mikor a társaságába kerülök minden rossz gondolatom eltűnik és csak a jóra tudok összpontosítani.És az ölelésről szinte nem tudok semmit sem mondani,egyszerűen biztonságban éreztem magamat és tudtam,hogy abban a pillanatban nem történhet velem rossz...
-Justin segítesz nekem,hogy elfelejtsem őket?-kérdeztem váratlanul.Észre vettem,hogy meglepődött a kérdésemen.
-Öhm,minden erőmmel igyekszem.-kacsintott egyet amitől elnevettem magamat.
-Most,hogy mindent megbeszéltünk azt hiszem én megyek.-álltam fel és egy köszönök mindent pillantást küldtem neki.
-Várj,reggelizz velünk.-nyúlt oda a karomhoz.
-Honnan veszed,hogy még nem reggeliztem?-néztem rá kíváncsian és közben vicces fejet vágtam.Persze egyből elnevette magát.
-Lara gyerekkorom óta ismerlek.Minden titkodat ismerem és minden tulajdonságodat.-mondta és felállt.Alig volt közöttünk 10 cm.Közelségétől megremegtem.Mintha már éreztem volna ilyet..
-Ez igaz.De viszont inkább megyek haza,Jessi biztosan már vár.-távolodtam el tőle egy kicsit.Féltem,hogy valami olyat tesz/teszünk amit később megbánhatunk.
-Akkor legalább had vigyelek haza.-könyörgött,és gyönyörű szemeivel pislogott én rám.
-Najóó.-adtam be a derekam elég könnyen.Nehogy megszokja ezt...
Gyorsan összeszedte a kocsi kulcsát és együtt lesétáltunk az emeltről.Mindenki csillogó,reménykedő szemekkel figyelt minket.Kissé zavarba jöttem.
-Anya,haza viszem Larat.Sietek vissza.-mondta Justin és felkapott egy almát a gyümölcs kosárból.
-Lara miért nem maradsz még egy kicsit?-vágott szomorú fejet Pattie.
-Haza kell mennem.Talán majd legközelebb.
-Rendben,valamikor átjöhetnél és megpróbálhatnánk felidézni a múltat.Nagyon sok képem van ám rólad.-ajánlotta fel,és nekem egyből megjött a kedvem.
-Annak nagyon örülnék.Köszönöm.-húztam fel a cipőm és Justin már nyitotta is az ajtót.
Gyorsan mindenkitől elköszöntünk és beültünk Justin gyönyörű fehér Ferrariába.
Az út elég csendesen telt,inkább csak a rádió zaja árasztotta el a kocsit.
-Megjöttünk.-állította le a motort és sietett az én oldalamra,hogy kinyissa az ajtót.Megkell jegyeznem nagyon aranyos és udvarias fiú.
-Hát örülök,hogy mindent megbeszéltünk.-vettem fel a táskát a vállamra és oda sétáltam az ajtóhoz.Justin is követte a példámat.Úgy jött utánam mintha az árnyékom lett volna.
-Megadod a számod és majd akkor hívlak?-nyújtotta felém a telefonját.
-Persze.-cselekedeteim ugyan azok voltak mint az övé.
Közelebb léptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.Eléggé furán nézett rám,de tudom,hogy tetszett neki.És bevallom őszintén nekem is tetszett.Pedig csak egy arcra puszi volt,na mindegy..
-Szia Justin.-integettem felé és ő még mindig csak mosolygott.
-Hát szerbusztok.-lépett ki a házból Jessi hirtelen.
Én csak mérgesen néztem rá,hogy inkább ne szóljon egy szót se.
-Minden rendben van?-nézett rám ragyogó szemekkel.Én pedig válaszként bólintottam egyet.
-Justin nincs kedved ma este átjönni filmezni?-szinte arrébb lökött Jessi és váratlan kérdést tett fel.Megőrült ez?
-Ööö hát ha csak Larat ez nem zavarja.-hajolt ki Justin,Jessi teste mögül.
-Dehogyis.Szívesen várunk.-nyugtattam meg a szavakkal.
-Na ez pompás akkor gyere át olyan 6-7 körül.-gondolkodott Jessica.Már most gyanús ez a lány.Valamit kitervelt..

Ui:kérlek nézzétek el a helyesírási hibákat de már nincs időm átnézni <3:ss








2013. november 16., szombat

21.Van remény?

Tíz perc után megindultunk a kijárat felé.Az ajtó előtt elejtettem a papírjaimat és amikor fel akartam állni,valami vad barom nekem nyitotta az ajtót amitől egyből a földre huppantam.Jessi csak jót nevetett rajtam,ahogyan bénázok és a papírjaim után csúszkálok.
-Jézusom,ne haragudjon hölgyem.-hajolt le hozzám Justin?!!!!



*Justin szemszöge*

-Lara?-lepődtem meg a látványtól.Elmúlt napokban már kezdtem bele törödni,hogy elveszítettem.És most újra látom,a szemei még mindig rabul ejtenek és az illata ami mindig is megőrjített.
-Te meg mit keresel itt?-szinte teljesen egyszerre kérdeztük,amitől mindketten elnevettük magunkat.
-Ez most hagyjuk..-terelte a témát.Vajon mi történhetett,hogy karácsony napján vagyis ami leginkább furcsa,hogy az éjszaka közepén mit keres itt a repülőtéren?
-És te?-egyből vissza kérdezett.Eszembe jutott,hogy mindig milyen kis kíváncsi volt..Ahj de utálom mikor az emlékek újra elő törnek.
-Hát az egész család együtt karácsonyozott,kivéve apa.Ugyanis nagyon sokat késett a gépe a hóvihar miatt és csak 10-15 percen belül landol.-húztam félre a számat.
-Ohh értem.
-És te egyedül vagy?-lepődtem meg.
-Szia Justin.-köszönt Jessi.
-Nahát szia.-mosolyogtam.Azt hiszem megkaptam a választ a kérdésemre.
-Tényleg nincs semmi bajod?-jutott eszembe,hogy éppenséggel teljes erőmből neki nyitottam az ajtót.
-Nincs semmi bajom,de azért örülnék ha segítenél összeszedni a papírjaimat.-nyugtatott és közben feltápászkodott a földről.
-Nagyon sajnálom,hogy neked nyitottam.-hajtottam le a fejem.
-Semmi gond,de viszont nekünk most menni kéne.-mutatott a kijárat felé.
-Esetleg haza vigyelek titeket?-ajánlottam fel.Egyszerűen olyan érzések kavarognak bennem,hogy talán ismét van remény?De mit is hiszek,ő teljesen boldog Louissal.
-Én ne..-kezdett bele Lara de Jessi félbe szakította.
-Na látod azt megköszönnénk.-jött közelebb Jessi is és úgy mosolygott,minthavalamit kitervelt volna?Már elég jól ismerem ahhoz,hogy tudjam mikor mi jár a fejében..
-Rendben akkor mindjárt indulhatunk,ugyanis ha jól látom ott apa jön.-kakaskodtam,ugyanis elég nagy volt a tömeg.Mikor hátulról valaki megbökött,meglepődtem.
-Apa.-öleltem át teljes erőmből.
-Fiam,végre,hogy ide értem.
-És ki ez a két csinos hölgy,mit keres itt veled?-lepődött meg apa.
-Apa,ők Lara és Jessi.Emlékszel még rájuk?-kíváncsian figyeltem apa arcát,hogy hogyan reagál hisz Lara nagyon minden idejét velem töltötte kicsiként és tudja,hogy még a mai napig szenvedek miatta.
-Az a Lara?-olyan halkan suttogta,hogy csak én hallottam meg.
-Igen.-mondtam teljesen tisztán hallhatóan,Laraék furcsán is néztek,hogy miért mondtam.
-Nahát mennyire megnőttetek és milyen gyönyörű lány lett belőletek.-mondta apa és egy pillanatra hátrafordult.Az arca olyan módra váltott amiből egyből letudtam szűrni,hogy azt jelzi Lara gyönyörű lány és ő számomra az igazi.Én evvel teljesen tisztában vagyok,csak egy bökkenő van..Lara azzal az idióta Louissal van együtt.
-Köszönjük szépen,de megtudhatnám az ön nevét?-kérdezte Lara amitől igazából nem lepődtem meg,ellenkezőileg apa..Felvont szemöldökkel nézte Larat.
-Apa,Laranak több mint 1 éve kiesett az emlékezete és nem igazán emlékszik egyikünkre sem.-mondtam szomorúan és a hasam görcsbe rándult.Átkozom azt a retkes napot.
-A nevem Jeremy Bieber és ne haragudj nem tudtam erről az egészről.-mondta és kezet fogtak.
-Semmi baj.-villantott Lara egy nyugtató mosolyt.Mondtam már,hogy Lara gyönyörű?Ha igen elnézést,de nem tellek be vele.
-Közben indulhatunk?-szólt közbe Jessi.Hova siet ez a lány?Hát az agyamra megy...Nem,egyébként imádom Jessit,mint barátot.
Az út egyáltalán nem telt csendesen.Apa csak úgy bombázta kérdésekkel Larat és Jessit.Néha apára gyilkos tekintetet vetettem,ugyanis arról is kérdezősködött,hogy Lara még mindig ugyan úgy szeret és még egyéb ilyen kérdése volt.
-Na és Lara van barátod?-kérdezte apa,amitől a figyelmem egyből a visszapillantó tükörre szegeződött.
-Ami azt illeti már nincs.-mondta Lara érzelem mentesen.Várjunk csak mivan?
Hirtelen fékeztem és szép lassan hátra fordultam.Lara mélyen a szemembe nézett és az volt az a pillanat amikor úgy éreztem,újra visszakaptam őt.Vagyis még nem teljesen,de a remény ismét él bennem.A látókörömben azért jól láttam,hogy Jessi és apa csillogó szemekkel figyelnek minket.
-Azt hiszem megérkeztünk.-törte meg a csendet Lara,de a tekintetünk még mindig egymásba volt gabalyodva.
-Köszönjük a fuvart és örülök,hogy megismerkedthetem magával is.-vetett egy mosolyt apámra.Valaki mondjon már valamit!!!!Mi történt Louissal?Azt hiszem meg van a magyarázat,mit kerestek az éjszaka közepén a reptéren.De teljesen össze vagyok zavarodva.
-Igen énis örültem,hogy újra találkoztunk.-mondta Jessi.
Apa és én még el se köszöntünk,de már Lara és Jessi már a házuk ajtajában álltak.
Azt hiszem énis és apa is levoltunk sokkolva.


*Lara szemszöge*

Mikor a kocsiban Justin rám nézett a reménykedő szemeivel,teljesen megfájdult a szívem.Olyan volt,mint egy kis árva kölyök kutya,akit lehet,hogy örökbe fogadnak..
Én abban biztos vagyok,hogy Justin aranyos fiú,de nem állok készen egy új kapcsolatra,főleg úgy,hogy szinte nem is ismerem.Most annyira össze vagyok zavarodva..
-Lara,hahó.-suhintotta el a kezét a fejem előtt Jessica.
-Mi,mivan?-kérdeztem és közben elfordítottam a kulcsot a zárban.Újra itthon,édes itthon.
-Nem hallod?-lepődött meg.
-Mit?
-Csörög a telefonod.-nevette el magát.
Annyira a gondolataimba voltam merülve,hogy nem is hallottam.Mikor elő halásztam a zsebemből a telefont,a kijelzőn Louis neve szerepelt.Éreztem,hogy az arcomon egy könnycsepp gördül le,amikor kinyomtam.Nem akarok vele beszélni!El akarom felejteni őt.Átvert és becsapott.Lehet,hogy nem is szeretett.Tudom,hogy hatalmas benne a versenyzési szellem és csak győzni akart Justin ellen.Hát sikerült neki!
-Istenem kérlek ne sírj megint.-dobta le Jessi a cuccokat és átölelt.
-Én ezt nem bírom.-tört ki belőlem az összes maradék könnycsepp.Csoda,hogy még egyáltalán nem száradtak ki a könny csatornáim.
-Menjünk be és ott beszélgetünk.-eltolt magától és egy nyugtató mosolyt csalt az arcára.
Már hajnali 4 óra és Jessivel még mindig beszélgetünk.Mindent megbeszéltünk.A múltat,a jelent és a jövőt.Ha ő nem lenne nekem,biztosan már romokban hevernék.
Minden Louisra emlékeztető dolgot a hátsó kertben elégettünk.A telefonomban a SIM
kártyát is kicseréltem egy régire.Nem akartam,hogy hívogasson.Ugyanis 4 óra alatt
csak negyvenötször hívott!-És mi lesz Justinnal?-félve kérdezett rá Jessi.
-Nem tudom...
-Adj neki egy esélyt,kérlek.Menj el vele randzini,töltsd vele a szabad idődet és ha még úgysem tartod esélyesnek,akkor elfogadom az ellenkezésedet.
-Talán igazad van..-adtam neki az igazat nagy nehezen.
-Nem talán,hanem biztosan.-förmedt rám.Néha ijesztő tud lenni Jessi,de a legjobb barátnőm és minden apró hibával elfogadom.
-Jólvan.-mosolyodtam el.-Viszont én rettenetesen álmos lettem,úgyhogy lefekszem.-keltem fel a kanapéról.
-Énis elteszem magamat.-mondta és velem együtt feljött az emeletre.
-Jóhajnalt.-átöleltem és a szobám felé megindultam.
-Neked is.-mosolyodott el.




Új blog

Készen van az új blog és már az 1.rész is nyilvánosság elé került!Ismét Justin Bieber a mi kis hős szerelmesünk.Remélem ezt is örömmel fogjátok olvasni :) <3 





2013. november 7., csütörtök

20.Ne haragudjon hölgyem

-Átvertek.-szinte már bőgtem.
-Ki?Mi és hol?-kérdezte aggodalmasan az asztalnál Liam.Liammal nagyon jó viszonyba lettünk,szinte mindent elmondok neki.
-Selena és Louis.-válaszoltam és közben leültettek az asztalhoz,nehogy véletlen össze essek.Egyik pillanatban kiugrok a bőrömböl a boldogságtól,másik pillanatban pedig már romokban heverek.



*Louis szemszöge*

-Ezt jól elcsesztük.-dühöngtem és erősen megszorítottam Selena csuklóját.

-Engedj el,ez fáj.-vergődött de én még mindig nem engedtem el.
-Minden a te hibád.-kiabáltam rá erőteljesen.
-Mindketten hibás vagyunk.És utoljára mondom,hogy engedj el.-váltott át idegesre Selena arc kifejezése.
-Ne haragudj,nem tudom mi ütött belém.-szégyelltem el magam,hisz bántottam egy lányt..Hiába csak megszorítottam a csuklóját,neki akkor is fájt.
-Nem haragszom,de most inkább menjünk le és tisztázzuk a dolgokat.-simította végig a kezét,enyhe nyoma maradt a szorításomnak.
Fogalmam sincs,hogy fogom kimagyarázni magunkat ebből az egészből,de egy valamibe bele kell törődnöm...Elvesztettem Larat,pedig én csak megakartam óvni Justintól,esküszöm.Mikor leértünk,mindenki Lara körül nyüzsgött,de halk mégis hangos lépteimre mindenki felfigyelt.Kimondhatatlanul rossz érzés volt egy légtérben lenni ennyi gyilkos szemmel,még a barátaimon is csalódott szempárokat véltem felfedezni.
-Louis Tomlinson,te egy utolsó féreg vagy.-lépett oda hozzám Eleanor.Hát igen Eleanor,mennyire szerettem...De a baráti kapcsolatunkat megőriztük így mindig minden fontos eseményen ott van.Már nem érzek iránta semmit,úgyhogy sose volt gond abból,hogy a közelemben van.
-Szerintem neked ehez pont semmi közöd.-gyengéden megfogtam a két kezénél és arréb toltam.De a karomnál fogva vissza rántott.
-Hagyd őt békén.-fogai közt halkan préselte ki a szavakat,de én csak egy szánalmas mosolyt ejtettem.Azt hiszi majd ő megmondja nekem,hogy mit tegyek?Elvan tévedve szegény..
-Lara kérlek beszéljük meg sajnálom,hogy hazudtam és tudom nincs mentségem de mindennél jobban szeretlek.-mélyen a gyönyörű barna szemeibe néztem és a könnyektől jobban csillogtak,mint bármi más az egész világ egyetemen.
-Ha annyira szerettél volna,nem vertél volna át.-könnyei még jobban elárasztották a szemét.Mindenki szónélkül figyelte,ahogy Laraval beszélünk.A csönd ami körülöttünk volt,olyan hatást keltett mintha csak Lara és én lennénk a világban.Kintről sem áradt semmi féle zaj,csak mi ketten ebben a nagy világban,fájdalmakkal össze zárva.
-Lara.-lépett be a mi kis világunkba Selena is.
-Miért tettétek ezt velem?Mire volt ez jó?Nem is volt igaz a barátságunk?-kérdezősködött Lara csillogó szemeivel.Tudom,hogy ez nem az a pillanat,de annyira gyönyörű és én most elvesztettem egy pótolhatatlan kincset.
-Eleinte csak azért voltam veled jóban,hogy ne kerülj Justin közelébe mert féltékeny voltam,de közben rájöttem,hogy szeretlek és te egy felülmúlhatatlan barát vagy,és sajnálom.-kezdtek Selena szemei is megdagadni könnycseppekkel.Selenával nagyon sokat beszélgettünk 2 hónap alatt és tényleg jó barátként tekint Larara,de ő is átverte és nem hiszem,hogy Lara egykönnyen megfog neki bocsájtani,nem mintha nekem megbocsájtana,de azért a reményhal meg utoljára!
-Ti ketten,soha a büdös életbe ne kerüljetek a szemem elé.-állt fel idegesen Lara és az asztalra iszonyat erőset csapott a kicsinyke tenyereivel.A tenyerei olyan édesek voltak,mintha egy kisbabának a kezét tapintanám meg,de soha többé nem érinthetem már meg..Olyan sok a DE szócska a mai estén,utálom ha minden mondat után ott van,hogy De...Azt mondta,soha többet nem akar látni,remélem ez az egész csak egy álom és hamarosan felébredek.
-Lara indulhatunk?-simogatta meg Lara hátát Jessica.
-Várjunk csak!Hova indultok ti az éjszaka közepén?-kérdeztem idegesen.
-Szerintem neked ahhoz semmi közöd.-vetett rám egy szúrós pillantást Jessica.
-De igenis van.-néztem rá Larara,tudatva,hogy még mindig az enyém és nem fogom hagyni,hogy elmenjen és csak úgy kisétáljon az életemből.
-Tévedsz.-törölte le a könnyeit és mosolygott erőltetetten.
Mindenkitől elbúcsúztak csak engem és Selenát hagytak ki a sorból.Sok olyan mondat hangzott el,hogy "Vigyázzatok magatokra" vagy "Miért nem töltitek itt az estét és majd reggel elmentek?".De Lara úgy tett,mintha az utolsó mondatot meg sem hallaná..
-Örültem,hogy megismerhettelek titeket.-állt az ajtóban Lara és intett egyet.
Oda szaladtam hozzá és hirtelen mozdulattal megcsókoltam,nem tudtam mit csinálok,csak az érzelmek irányítottak,mintha az agyam kikapcsolt volna.Furcsa módon nem rántotta el a fejét,hanem csak mozdulatlanul állt,bőrönddel a kezében.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaira.Nem válaszolt csak egy újabb könny szökött a szemébe.
Senkinek sem kívánom ezt a látványt,ahogyan a szerelme beül a taxiba és hirtelen sebességel kilép az életéből.Azt hittem nem tudok már jobban össze törni,de tévedtem..A szívem ezernyi darabra hullott szét,nem tudom,hogyan és miként fogom átvészelni ezt az egészet..

*Lara szemszöge*


A taxi ablakán bámultam kifele és néztem ahogyan a hatalmas hó pelyhek,szállingóznak.Egész úton a búcsú csókunk járt a fejemben,annyira jó volt,de mégis fájdalmat okozott nekem avval a csókkal.Miközben a gondolataimba voltam elmerülve,azon kaptam magamat,hogy már a repülőgépen ülünk.Jessica egy szót nem szólt hozzám az úton.Tudta,hogy ilyenkor nem szabad hozzám szólni,mert gyorsan felkapom a vizet.

Nem bírom felfogni,hogy vége..Elvesztettem Louist és még alig 1 órája váltunk el,de már megöl a távolléte.És ami Selenát illeti,szánalmas ahogyan kihasznált,nem bírom elhinni,hogy ilyen naiv kislány voltam..
-Lara,megjöttünk.-keltett fel Jessi,idő közben bealudtam,annyira fájt a fejem,hogy inkább mély álomba merültem.
-Ahj.-lustálkodtam.
-Mikor leszálltunk a gépről,egyenesen a poggyászainkért indultunk.De sajnos eltévedtünk,hiszen nem sokat jártunk repülővel.Egy egyenruhás férfi segített nekünk útba igazodni.Csodálatos kisugárzása volt a férfinak,komolyan mondom kijárok mindennap a repülőtérre,hogy beszélgethessek vele!Na jó csak vicceltem..Fura,hogy még ilyen állapotban is van erőm viccelődni.
Tíz perc után megindultunk a kijárat felé.Az ajtó előtt elejtettem a papírjaimat és amikor fel akartam állni,valami vad barom nekem nyitotta az ajtót amitől egyből a földre huppantam.Jessi csak jót nevetett rajtam,ahogyan bénázok és a papírjaim után csúszkálok.
-Jézusom,ne haragudjon hölgyem.-hajolt le hozzám Justin?!!!!




2013. november 6., szerda

19.Naív voltam

És meg is hoztam az új részt!<3 Ez egy picit rövd rész lett,de szerintem izgalmas szóval kommenteljetek és pipáljatok.xoxo :* 
Jaj egy kis vicceset szeretnék mutatni.Már több mint 1 órája nevetek:DDDD
A TV-ben: Justin Bieber-t elrabolták!! 
Utálók: http://images3.wikia.nocookie.net/__cb20120825132020/musicstory/fr/images/b/b5/Dans_de_la_joie.gif 
Én:
http://2b.img.v4.skyrock.net/5275/83935275/pics/3095737737_1_7_6Z91nr7X.gif

-Állj csak meg.-kiabált utánam Louis és hallottam ahogyan fut le a lépcsőn.
Nem volt kellemes érzés reggel futni vagy 10 kört a lakásban,de minden rossz gondolatom elszállt azóta amióta itt van Louis.Szeretem,hogy mellette kikapcsol az agyam.
-Olyan  kis aranyosak vagytok együtt.-mosolygott Selena miközben felült a konyha pultra



^^2 hónappal később^^

December 24.-e van,Szent este.Annyi minden történt velem,két hónap alatt,hogy hihetetlen..Kezdeném ott,hogy Jessi még csak 1 hete jött haza,ugyanis anyukája mellett akart lenni a kezelés végéig,ami jól sikerült és szerencsére sikerült meggyógyulnia.Justinnal egyszer sem futottam össze az utcán,de még nem is keresett..Szóval ennyire volt szerelmes belém?Chhh.Selena 1 hónapig volt nállam,de sajnos kezdődött neki a koncertezés és nem igazán láttam.Annyira jóba lettünk,hogy a karácsonyt is velünk tölti.Az újságok nagyon sokat pletykáltak Selenáról,Justinról,Louisról és rólam.Ahogy alkalmuk adódott,mindig kitaláltak valamit négyünkről,de szerencsére már megbékéltek és hagyják,hogy éljük az életünket.Jessica és Selena nem igazán szimpatizálnak egymással,fogalmam sincs,hogy mi lehet az oka.

-Lara ki hozznád a a poharakat?-kiabált a nappaliból Eleanor.Ja igen,a karácsonyt együtt töltjük,Londonban.One Direction és a barátnők,Selena,Jessi.
-Persze.
-Jaj Eleanor nyugi már.Annyira túl izgulod ezt az egészet.-vittem ki a poharakat és nyugtattam szegény lányt.
-Tudom,de tökéletes vacsorát akarok meg,azt akarom,hogy minden tökéletes legyen.-magyarázkodott.
-Értelek és hidd el,hogy így lesz.-kacsintottam.
-Na én megyek megnézem Louist,hogy áll.-indultam fel az emeletre.
Mikor oda értem a szobánkhoz,halk női hangot hallottam kiszűrődni.Tudom,hogy nem szabadott volna de elkezdtem hallgatózni..Selena és Louis beszélgettek oda bent,de nem értem,hogy miről és miért.
-Remélem gondoskodtál arról,hogy Justin soha többet ne keresse Larat.-mondta suttogva Louis.
-Igen,gondoskodtam nyugodj már meg.Egészen biztos,hogy ők egymás közelébe már nem nagyon fognak kerülni.-mondta Selena.
-Ebben egyeztünk meg.Én nem árullak be Laranak,hogy hazudtál neki az egész kapcsolatotokról,te pedig elintézed Biebert.-hallottam Louis fenyegetőző hangját.
-Mindennap azon izgulok,hogy Lara emlékezete vissza jön és mindenre vissza fog emlékezni.Arra,hogy ti utáljátok egymást a kezdetektől fogva vagy,hogy én és ő nem jártunk,csak hazudtam neki amikor felkelt a kórházban.Félek Selena..-idegeskedett Louis.
Nem bírtam feldolgozni az imént hallottakat.Három ember volt az életemben aki mindennél fontosabb volt és ebből kettő,évek és napok óta hazudnak nekem,mindenről ami a múltamhoz kapcsolódik.Teljesen össze omlottam,arcomon éreztem,hogy fájó könnycseppek csordulnak végig..
-Na most viszont menjünk le,mert feltünő,hogy ketten nem vagyunk lent.-hallottam Selena hangját és azt is,hogy közelednek az ajtóhoz de nem volt erőm elbújni.
Mikor kinyitották az ajtót mindketten ledermedve álltak és néztek engem.Selena nem bírt megszólalni,Louis pedig lehajtotta a fejét.
-Rohadjatok meg.-sikerült ki passzíroznom egy szót a számból.
-Lara félreértetted az egészet.-mondta Louis és megfogta a kezem.
-Azt meséld el,hogy ezen mit lehet félre érteni?-kérdeztem kiabálva.Nem bírtam magamba folytani,hazugságban éltem egy egész éven keresztül,nyilván valóan nem fogok higgadt maradni.
-Megmagyarázom.-felelte Louis,de Selena egy szót sem szólt csak állt egy helyben.
-Na hallgatom.-húztam el a kezemet.
-Hát az igazság az.-itt elakadt és másodpercekig meg sem szólalt.
-Mi az igazság?-mosolyogva sírtam.
-N-nem tudom.-halkult el én pedig szánakozóan megráztam a fejem és lementem a lépcsőn.
Életem legeslegrosszabb karácsonya.Nem tudom mit vétettem,hogy ezt kaptam.Legszívesebben világgá mennék és meg sem állnék addig amíg el nem felejtem azokat,akik fájdalmat okoztak nekem.Mikor lementem mindenki az asztalnál ült,boldogan és nevetve.Bárcsak én is ilyen boldog lehetnék most,de sajnos nem hiszem,hogy a mai nap ez valóra válik.
-Haza megyek..-mondtam hirtelen és minden szempár rám szegeződött.
-Mi történt Lara?-szaladt oda hozzám Jessica és felemelte a fejem.
-Jesszusom,miért sírsz?-törölte le a könnyeimet és magához ölelt.
-Átvertek.-szinte már bőgtem.
-Ki?Mi és hol?-kérdezte aggodalmasan az asztalnál Liam.Liammal nagyon jó viszonyba lettünk,szinte mindent elmondok neki.
-Selena és Louis.-válaszoltam és közben leültettek az asztalhoz,nehogy véletlen össze essek.Egyik pillanatban kiugrok a bőrömböl a boldogságtól,másik pillanatban pedig már romokban heverek.