21.Van remény?

Tíz perc után megindultunk a kijárat felé.Az ajtó előtt elejtettem a papírjaimat és amikor fel akartam állni,valami vad barom nekem nyitotta az ajtót amitől egyből a földre huppantam.Jessi csak jót nevetett rajtam,ahogyan bénázok és a papírjaim után csúszkálok.
-Jézusom,ne haragudjon hölgyem.-hajolt le hozzám Justin?!!!!

*Justin szemszöge*

-Lara?-lepődtem meg a látványtól.Elmúlt napokban már kezdtem bele törödni,hogy elveszítettem.És most újra látom,a szemei még mindig rabul ejtenek és az illata ami mindig is megőrjített.
-Te meg mit keresel itt?-szinte teljesen egyszerre kérdeztük,amitől mindketten elnevettük magunkat.
-Ez most hagyjuk..-terelte a témát.Vajon mi történhetett,hogy karácsony napján vagyis ami leginkább furcsa,hogy az éjszaka közepén mit keres itt a repülőtéren?
-És te?-egyből vissza kérdezett.Eszembe jutott,hogy mindig milyen kis kíváncsi volt..Ahj de utálom mikor az emlékek újra elő törnek.
-Hát az egész család együtt karácsonyozott,kivéve apa.Ugyanis nagyon sokat késett a gépe a hóvihar miatt és csak 10-15 percen belül landol.-húztam félre a számat.
-Ohh értem.
-És te egyedül vagy?-lepődtem meg.
-Szia Justin.-köszönt Jessi.
-Nahát szia.-mosolyogtam.Azt hiszem megkaptam a választ a kérdésemre.
-Tényleg nincs semmi bajod?-jutott eszembe,hogy éppenséggel teljes erőmből neki nyitottam az ajtót.
-Nincs semmi bajom,de azért örülnék ha segítenél összeszedni a papírjaimat.-nyugtatott és közben feltápászkodott a földről.
-Nagyon sajnálom,hogy neked nyitottam.-hajtottam le a fejem.-Semmi gond,de viszont nekünk most menni kéne.-mutatott a kijárat felé.
-Esetleg haza vigyelek titeket?-ajánlottam fel.Egyszerűen olyan érzések kavarognak bennem,hogy talán ismét van remény?De mit is hiszek,ő teljesen boldog Louissal.
-Én ne..-kezdett bele Lara de Jessi félbe szakította.
-Na látod azt megköszönnénk.-jött közelebb Jessi is és úgy mosolygott,minthavalamit kitervelt volna?Már elég jól ismerem ahhoz,hogy tudjam mikor mi jár a fejében..
-Rendben akkor mindjárt indulhatunk,ugyanis ha jól látom ott apa jön.-kakaskodtam,ugyanis elég nagy volt a tömeg.Mikor hátulról valaki megbökött,meglepődtem.
-Apa.-öleltem át teljes erőmből.-Fiam,végre,hogy ide értem.
-És ki ez a két csinos hölgy,mit keres itt veled?-lepődött meg apa.
-Apa,ők Lara és Jessi.Emlékszel még rájuk?-kíváncsian figyeltem apa arcát,hogy hogyan reagál hisz Lara nagyon minden idejét velem töltötte kicsiként és tudja,hogy még a mai napig szenvedek miatta.
-Az a Lara?-olyan halkan suttogta,hogy csak én hallottam meg.
-Igen.-mondtam teljesen tisztán hallhatóan,Laraék furcsán is néztek,hogy miért mondtam.
-Nahát mennyire megnőttetek és milyen gyönyörű lány lett belőletek.-mondta apa és egy pillanatra hátrafordult.Az arca olyan módra váltott amiből egyből letudtam szűrni,hogy azt jelzi Lara gyönyörű lány és ő számomra az igazi.Én evvel teljesen tisztában vagyok,csak egy bökkenő van..Lara azzal az idióta Louissal van együtt.
-Köszönjük szépen,de megtudhatnám az ön nevét?-kérdezte Lara amitől igazából nem lepődtem meg,ellenkezőileg apa..Felvont szemöldökkel nézte Larat.
-Apa,Laranak több mint 1 éve kiesett az emlékezete és nem igazán emlékszik egyikünkre sem.-mondtam szomorúan és a hasam görcsbe rándult.Átkozom azt a retkes napot.
-A nevem Jeremy Bieber és ne haragudj nem tudtam erről az egészről.-mondta és kezet fogtak.
-Semmi baj.-villantott Lara egy nyugtató mosolyt.Mondtam már,hogy Lara gyönyörű?Ha igen elnézést,de nem tellek be vele.
-Közben indulhatunk?-szólt közbe Jessi.Hova siet ez a lány?Hát az agyamra megy...Nem,egyébként imádom Jessit,mint barátot.
Az út egyáltalán nem telt csendesen.Apa csak úgy bombázta kérdésekkel Larat és Jessit.Néha apára gyilkos tekintetet vetettem,ugyanis arról is kérdezősködött,hogy Lara még mindig ugyan úgy szeret és még egyéb ilyen kérdése volt.
-Na és Lara van barátod?-kérdezte apa,amitől a figyelmem egyből a visszapillantó tükörre szegeződött.
-Ami azt illeti már nincs.-mondta Lara érzelem mentesen.Várjunk csak mivan?
Hirtelen fékeztem és szép lassan hátra fordultam.Lara mélyen a szemembe nézett és az volt az a pillanat amikor úgy éreztem,újra visszakaptam őt.Vagyis még nem teljesen,de a remény ismét él bennem.A látókörömben azért jól láttam,hogy Jessi és apa csillogó szemekkel figyelnek minket.
-Azt hiszem megérkeztünk.-törte meg a csendet Lara,de a tekintetünk még mindig egymásba volt gabalyodva.
-Köszönjük a fuvart és örülök,hogy megismerkedthetem magával is.-vetett egy mosolyt apámra.Valaki mondjon már valamit!!!!Mi történt Louissal?Azt hiszem meg van a magyarázat,mit kerestek az éjszaka közepén a reptéren.De teljesen össze vagyok zavarodva.
-Igen énis örültem,hogy újra találkoztunk.-mondta Jessi.
Apa és én még el se köszöntünk,de már Lara és Jessi már a házuk ajtajában álltak.
Azt hiszem énis és apa is levoltunk sokkolva.


*Lara szemszöge*

Mikor a kocsiban Justin rám nézett a reménykedő szemeivel,teljesen megfájdult a szívem.Olyan volt,mint egy kis árva kölyök kutya,akit lehet,hogy örökbe fogadnak..Én abban biztos vagyok,hogy Justin aranyos fiú,de nem állok készen egy új kapcsolatra,főleg úgy,hogy szinte nem is ismerem.Most annyira össze vagyok zavarodva..
-Lara,hahó.-suhintotta el a kezét a fejem előtt Jessica.
-Mi,mivan?-kérdeztem és közben elfordítottam a kulcsot a zárban.Újra itthon,édes itthon.
-Nem hallod?-lepődött meg.

-Mit?
-Csörög a telefonod.-nevette el magát.
Annyira a gondolataimba voltam merülve,hogy nem is hallottam.Mikor elő halásztam a zsebemből a telefont,a kijelzőn Louis neve szerepelt.Éreztem,hogy az arcomon egy könnycsepp gördül le,amikor kinyomtam.Nem akarok vele beszélni!El akarom felejteni őt.Átvert és becsapott.Lehet,hogy nem is szeretett.Tudom,hogy hatalmas benne a versenyzési szellem és csak győzni akart Justin ellen.Hát sikerült neki!
-Istenem kérlek ne sírj megint.-dobta le Jessi a cuccokat és átölelt.
-Én ezt nem bírom.-tört ki belőlem az összes maradék könnycsepp.Csoda,hogy még egyáltalán nem száradtak ki a könny csatornáim.
-Menjünk be és ott beszélgetünk.-eltolt magától és egy nyugtató mosolyt csalt az arcára.
Már hajnali 4 óra és Jessivel még mindig beszélgetünk.Mindent megbeszéltünk.A múltat,a jelent és a jövőt.Ha ő nem lenne nekem,biztosan már romokban hevernék.Minden Louisra emlékeztető dolgot a hátsó kertben elégettünk.A telefonomban a SIM

kártyát is kicseréltem egy régire.Nem akartam,hogy hívogasson.Ugyanis 4 óra alatt

csak negyvenötször hívott!-És mi lesz Justinnal?-félve kérdezett rá Jessi.
-Nem tudom...
-Adj neki egy esélyt,kérlek.Menj el vele randzini,töltsd vele a szabad idődet és ha még úgysem tartod esélyesnek,akkor elfogadom az ellenkezésedet.
-Talán igazad van..-adtam neki az igazat nagy nehezen.
-Nem talán,hanem biztosan.-förmedt rám.Néha ijesztő tud lenni Jessi,de a legjobb barátnőm és minden apró hibával elfogadom.
-Jólvan.-mosolyodtam el.-Viszont én rettenetesen álmos lettem,úgyhogy lefekszem.-keltem fel a kanapéról.
-Énis elteszem magamat.-mondta és velem együtt feljött az emeletre.
-Jóhajnalt.-átöleltem és a szobám felé megindultam.

-Neked is.-mosolyodott el.