20.Ne haragudjon hölgyem

-Átvertek.-szinte már bőgtem.
-Ki?Mi és hol?-kérdezte aggodalmasan az asztalnál Liam.Liammal nagyon jó viszonyba lettünk,szinte mindent elmondok neki.
-Selena és Louis.-válaszoltam és közben leültettek az asztalhoz,nehogy véletlen össze essek.Egyik pillanatban kiugrok a bőrömböl a boldogságtól,másik pillanatban pedig már romokban heverek.


*Louis szemszöge*

-Ezt jól elcsesztük.-dühöngtem és erősen megszorítottam Selena csuklóját.
-Engedj el,ez fáj.-vergődött de én még mindig nem engedtem el.
-Minden a te hibád.-kiabáltam rá erőteljesen.
-Mindketten hibás vagyunk.És utoljára mondom,hogy engedj el.-váltott át idegesre Selena arc kifejezése.
-Ne haragudj,nem tudom mi ütött belém.-szégyelltem el magam,hisz bántottam egy lányt..Hiába csak megszorítottam a csuklóját,neki akkor is fájt.
-Nem haragszom,de most inkább menjünk le és tisztázzuk a dolgokat.-simította végig a kezét,enyhe nyoma maradt a szorításomnak.
Fogalmam sincs,hogy fogom kimagyarázni magunkat ebből az egészből,de egy valamibe bele kell törődnöm...Elvesztettem Larat,pedig én csak megakartam óvni Justintól,esküszöm.Mikor leértünk,mindenki Lara körül nyüzsgött,de halk mégis hangos lépteimre mindenki felfigyelt.Kimondhatatlanul rossz érzés volt egy légtérben lenni ennyi gyilkos szemmel,még a barátaimon is csalódott szempárokat véltem felfedezni.
-Louis Tomlinson,te egy utolsó féreg vagy.-lépett oda hozzám Eleanor.Hát igen Eleanor,mennyire szerettem...De a baráti kapcsolatunkat megőriztük így mindig minden fontos eseményen ott van.Már nem érzek iránta semmit,úgyhogy sose volt gond abból,hogy a közelemben van.
-Szerintem neked ehez pont semmi közöd.-gyengéden megfogtam a két kezénél és arréb toltam.De a karomnál fogva vissza rántott.
-Hagyd őt békén.-fogai közt halkan préselte ki a szavakat,de én csak egy szánalmas mosolyt ejtettem.Azt hiszi majd ő megmondja nekem,hogy mit tegyek?Elvan tévedve szegény..
-Lara kérlek beszéljük meg sajnálom,hogy hazudtam és tudom nincs mentségem de mindennél jobban szeretlek.-mélyen a gyönyörű barna szemeibe néztem és a könnyektől jobban csillogtak,mint bármi más az egész világ egyetemen.
-Ha annyira szerettél volna,nem vertél volna át.-könnyei még jobban elárasztották a szemét.Mindenki szónélkül figyelte,ahogy Laraval beszélünk.A csönd ami körülöttünk volt,olyan hatást keltett mintha csak Lara és én lennénk a világban.Kintről sem áradt semmi féle zaj,csak mi ketten ebben a nagy világban,fájdalmakkal össze zárva.
-Lara.-lépett be a mi kis világunkba Selena is.
-Miért tettétek ezt velem?Mire volt ez jó?Nem is volt igaz a barátságunk?-kérdezősködött Lara csillogó szemeivel.Tudom,hogy ez nem az a pillanat,de annyira gyönyörű és én most elvesztettem egy pótolhatatlan kincset.
-Eleinte csak azért voltam veled jóban,hogy ne kerülj Justin közelébe mert féltékeny voltam,de közben rájöttem,hogy szeretlek és te egy felülmúlhatatlan barát vagy,és sajnálom.-kezdtek Selena szemei is megdagadni könnycseppekkel.Selenával nagyon sokat beszélgettünk 2 hónap alatt és tényleg jó barátként tekint Larara,de ő is átverte és nem hiszem,hogy Lara egykönnyen megfog neki bocsájtani,nem mintha nekem megbocsájtana,de azért a reményhal meg utoljára!
-Ti ketten,soha a büdös életbe ne kerüljetek a szemem elé.-állt fel idegesen Lara és az asztalra iszonyat erőset csapott a kicsinyke tenyereivel.A tenyerei olyan édesek voltak,mintha egy kisbabának a kezét tapintanám meg,de soha többé nem érinthetem már meg..Olyan sok a DE szócska a mai estén,utálom ha minden mondat után ott van,hogy De...Azt mondta,soha többet nem akar látni,remélem ez az egész csak egy álom és hamarosan felébredek.
-Lara indulhatunk?-simogatta meg Lara hátát Jessica.
-Várjunk csak!Hova indultok ti az éjszaka közepén?-kérdeztem idegesen.
-Szerintem neked ahhoz semmi közöd.-vetett rám egy szúrós pillantást Jessica.
-De igenis van.-néztem rá Larara,tudatva,hogy még mindig az enyém és nem fogom hagyni,hogy elmenjen és csak úgy kisétáljon az életemből.
-Tévedsz.-törölte le a könnyeit és mosolygott erőltetetten.
Mindenkitől elbúcsúztak csak engem és Selenát hagytak ki a sorból.Sok olyan mondat hangzott el,hogy "Vigyázzatok magatokra" vagy "Miért nem töltitek itt az estét és majd reggel elmentek?".De Lara úgy tett,mintha az utolsó mondatot meg sem hallaná..
-Örültem,hogy megismerhettelek titeket.-állt az ajtóban Lara és intett egyet.
Oda szaladtam hozzá és hirtelen mozdulattal megcsókoltam,nem tudtam mit csinálok,csak az érzelmek irányítottak,mintha az agyam kikapcsolt volna.Furcsa módon nem rántotta el a fejét,hanem csak mozdulatlanul állt,bőrönddel a kezében.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaira.Nem válaszolt csak egy újabb könny szökött a szemébe.
Senkinek sem kívánom ezt a látványt,ahogyan a szerelme beül a taxiba és hirtelen sebességel kilép az életéből.Azt hittem nem tudok már jobban össze törni,de tévedtem..A szívem ezernyi darabra hullott szét,nem tudom,hogyan és miként fogom átvészelni ezt az egészet..

*Lara szemszöge*

A taxi ablakán bámultam kifele és néztem ahogyan a hatalmas hó pelyhek,szállingóznak.Egész úton a búcsú csókunk járt a fejemben,annyira jó volt,de mégis fájdalmat okozott nekem avval a csókkal.Miközben a gondolataimba voltam elmerülve,azon kaptam magamat,hogy már a repülőgépen ülünk.Jessica egy szót nem szólt hozzám az úton.Tudta,hogy ilyenkor nem szabad hozzám szólni,mert gyorsan felkapom a vizet.
Nem bírom felfogni,hogy vége..Elvesztettem Louist és még alig 1 órája váltunk el,de már megöl a távolléte.És ami Selenát illeti,szánalmas ahogyan kihasznált,nem bírom elhinni,hogy ilyen naiv kislány voltam..
-Lara,megjöttünk.-keltett fel Jessi,idő közben bealudtam,annyira fájt a fejem,hogy inkább mély álomba merültem.
-Ahj.-lustálkodtam.
-Mikor leszálltunk a gépről,egyenesen a poggyászainkért indultunk.De sajnos eltévedtünk,hiszen nem sokat jártunk repülővel.Egy egyenruhás férfi segített nekünk útba igazodni.Csodálatos kisugárzása volt a férfinak,komolyan mondom kijárok mindennap a repülőtérre,hogy beszélgethessek vele!Na jó csak vicceltem..Fura,hogy még ilyen állapotban is van erőm viccelődni.
Tíz perc után megindultunk a kijárat felé.Az ajtó előtt elejtettem a papírjaimat és amikor fel akartam állni,valami vad barom nekem nyitotta az ajtót amitől egyből a földre huppantam.Jessi csak jót nevetett rajtam,ahogyan bénázok és a papírjaim után csúszkálok.
-Jézusom,ne haragudjon hölgyem.-hajolt le hozzám Justin?!!!!