24.Hozzám jösz feleségül?

Hát itt van a várva várt rész!Remélem örütök,hogy előbb hoztam,mint terveztem.:)

Na jó olvasást és kommenteljetek,iratkozzatok fel <3

Hirtelen két kezével megfogta a fejem,magához húzott és megcsókolt.És akkor történt meg az,hogy a fejemben minden lepörgött a múltamról.

Eszembe jutott amikor Justinnal először csókolóztunk,vagy amikor másodikos koromban eltörtem az osztálytársam haj pántját és Justin magára vállalta.Minden eszembe jutott.Az is ahogyan 1 éve elváltunk egymástól haragban.De ami a legfontosabb,hogy eszembe jutott minden érzelem amit iránta éreztem és ezek újra átjárták a testem.Visszajött az emlékezetem,lehetséges ez?

 Ajkaink még mindig egymásra voltak tapadva,de én szép lassan eltávolodtam és felültem.Justin csak érthetetlenül nézett rám.

-Öhm..Azt hiszem jobb lesz ha én most haza megyek.-dadogott és felállt a kanapéról.Én még mindig sokk alatt voltam,ugyanis visszajött az emlékezetem.Nem bírom felfogni...Justin csókja olyan ahh,nem bírom szavakba önteni és a csók miatt emlékszem a múltamra.Hihetetlen!
-Justin,emlékszem.-mondtam mosolyogva.Nem értette miről beszélek és ezért felvonta a szemöldökét.
-Emlékszem mindenre.-még mindig mosolyogtam és oda sétáltam mellé.
-Mégis mi mindenre?-csillogott fel a szeme,azt hiszem sejti már.
-Ránk.-megfogtam mindkét kezét és egy puszit nyomtam a helyes kis arcára.
-Ez most halál komoly?-kérdezte és már ő is ezerrel mosolygott.
-Igen.-válaszoltam egyszerűen és átölelt.Mélyen beszívtam Justin különleges illatát,éreztem,hogy biztonságban vagyok és a szívem hevesebben vert mint bármikor máskor.
-És akkor ez most mit jelent?-kérdezte,én pedig eltoltam magamat tőle és mélyen a szemébe néztem.2 perc néma csönd után sikerült megszólalnom.
-Adjunk magunknak még egy esélyt.Szeretném ha ismét minden szabadidőnket egymással töltenénk.Persze ez nem azt jelenti,hogy együtt vagyunk,ahhoz úgy érzem még kell egy kis idő.-válaszoltam és egy biztató mosolyt húztam az arcomra.
-Teljesen megértem és áll az alku.-fogott velem kezet.Kicsit furán néztem rá,de aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Kimondhatatlanul örülök.-ugrottam a nyakába amitől ő neki esett az ajtónak.
-Énis.-nevetett és közben szépen lassan letett.Fejünk ismét alig lehetett egymástól 5 cm-re.
-Hiányoztál.-suttogta szinte az ajkaimra,amitől teljesen kirázott a hideg(jó értelemben).Vészesen közeledett felém,de én hirtelen cselekedetemre elfordítottam a fejem.Fogalmam sincs miért tettem,pedig akartam azt a csókot.Justin a derekamra csúsztatta hatalmas kezeit és a földet kezdte el pásztázni.
Felemeltem a fejét és az ajkát kezdtem el simogatni a hüvelyk ujjammal.Nem értette mit csinálok..Megfogtam két kezemmel a fejét és apró csókokat leheltem a telt szájára.Tudnám miért teszem ezt?Úgy érzem nem cselekszem helyesen,de tudjátok mit?Nem érdekel.Apró csókok után durvulni kezdett a helyzet,Justin nyelve kérvényt nyújtott be,hogy az én nyelvemmel érintkezzen.Engedékeny voltam és gyenge,persze,hogy megengedtem neki.Fordított közben Justin a helyzetünkön,így én voltam az ajtónak nyomva.Éppen egymás száját harapdáltuk amikor csöngettek.Justinnal olyan szinten megijedtünk,hogy legszívesebben kifutottunk volna a világból.Megfordultam és gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót.Lederemedtem és a jó hangulat egyből kiszállt belőlem.
-Mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Inkább ő mit keres itt?-mutatott Justinra.Justinra pillantottam aki szintén az ajtóban álló Louist mérte végig.Nyakán lévő erek,hajlamosak voltak arra,hogy szétpattanjanak.
-Neked ahhoz semmi közöd.-szinte már ordítottam.Justin közelebb jött és elkezdte  a hátamat simogatni,sajnos ez sem segített,hogy megnyugodjak.
-Lara kérlek beszéljük meg,sajnálom,hogy átvertelek de szeretlek.-bocsánatomért epekedett és ha jól éreztem árad belőle a pia szag.
-Takarodj innen Tomlinson.-emelte fel a hangját Justin is.
-Mi ez a kiabálás?-jött le álmosan Jessica.
-Szia Jessica.-integetett be Louis.Ez teljesen idióta..ahhhh miért kellett elrontani az estém?
-Te mi a francot keresel itt?-Jessi szeméből egyből kiugrott az álmosság.Idegesen kezdett el az ajtóhoz sétálni.Úgy néz ki a csodás estéből lett egy borzalmas...
-Az a franc,Lara.-mutatott rám Louis.-Lara hozzám jönnél feleségül?-kérdezte és letérdelt.Hát tudom,hogy ez nem a megfelelőbb pillanat volt,de hirtelen elkezdtem röhögni.
-Jézusom,nagyon vicces vagy.-röhögtem bele Louis képébe és körülöttem mindenki furcsán nézett rám.Vajon mi baja lehet ennek?Gondolták magukban.
-Ez nem vicc volt.-hajtotta le a fejét.
-De számomra te magad egy hatalmas nagy vicc vagy.-vágtam szánalmas fejet.
-Most viszont ha nem bánod,mi élnénk tovább a szép életünket.-fogta meg az ajtót Justin és erő teljesen bevágta.
Furcsa mikor megláttam Louist,semmi érzelem nem merült fel bennem..Rájöttem,hogy sose szerettem ezt a fiút.Bánom,hogy egy könnycseppet is ejtettem miatta...Nem érdemli meg.De vicces volt,hogy megkérte a kezem.Mit gondolt,hogy ide jön bocsánatot kér és utána feleségül megyek hozzá?Ne vicceljen már,ez nem az álom világ.

*Justin szemszöge*

Mikor Lara közölte velem,hogy emlékszik mindenre,azt hittem ott helyben összeesek.Újra az enyém és az érzelmeim iránta egyre erősebbek.Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattam.Köszönöm Istenem!
És ami Louist illeti,hát eléggé nevetségessé tette magát.Szánalmas ez a gyerek és még egykor a legjobb barátaim körébe tartozott.Viszont aminek még inkább örülök,hogy láttam Lara szemében,hogy már semmit nem érez iránta.Azon viszont énis elmosolyodtam,hogy Lara milyen aranyosan röhögi ki Louis barátunkat.
Miután elment a szánalom,mindannyian az asztal köré ültünk a konyhába.Jessi az asztal főhöz,Lara és én pedig egymás mellé.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Jessi még nem is tud arról,hogy Lara emlékezete visszatért,és akkor véletlen egy csókot nyomtam Lara ajkaira.
-Najó ez mi volt?-kerekedtek ki Jessi szemei.
-Juj Jessi elsem fogod hinni.-szinte sikított Lara.Aúú ez fájt.
-Visszatért az emlékezetem.
-Mi?Hogy?Várjunk csak jézusoooom.-kiáltott Jessi is.De szeretek lányok társaságában lenni,mikor valami izgi dolgot mesélnek egymásnak.
-És akkor mivan kettőtökkel?-kérdezett rá csillogó szemekkel.
-Hát egyenlőre úgy vagyunk,ahogyan egy éve.-fogta meg a kezem Lara és én csak győztesen mosolyogtam.Tudtam,hogy ha kitartok akkor újra magam melett tudhatom a szerelmem.
-Hát ez oltári.És ezt mind nekem köszönhetitek.-hajolt meg előttünk Jessi mintha valami díjat nyert volna.Laraval elkezdtünk nevetni és egyszerre mondtuk Jessinek,hogy köszönjük.