2013. november 1., péntek

12.Ne haragudj,de ismerlek?


Félek.Nem emlékszem semmire,hogy miért vagyok kórházban.Sőt azt sem tudom mi a nevem..


  ^^Kb.1 óra múlva^^


-Hahó hölgyem.-ébreszgetett egy csinos nő.Szép lassan  elkezdtem kinyitni a szemem.

-Nos feltennék néhány kérdést magának.Megtudja  mondani mi a maga neve?-kérdezte Hilary doktor nő.A  köpenyén lévő kártyáról sikerült le olvasnom a nevét.
-Hát nem igazán.-mondtam és hirtelen fájdalom nyilallt a  fejembe.
-Mi az amire emlékszik az életéből?-tett fel egy újabb  kérdést.
-Az utolsó emlékem,hogy egy szőke hajú lánnyal  ünneplem a 17.születésnapomat.-feleltem.
-Értem.Nos a maga neve Lara Michael és az elmúlt 1 év  kiesett az emlékezetéből,ugyanis amnéziában szenved.
-És mi történt,hogy amnéziás lettem?-kíváncsiskodtam.
-Éppen a barátjával veszekedtek,maga futott előle,bele  lépett egy mély gödörbe és a feje érte először a földet.-  mondta Hilary,ami sokkolt.
Nem elég,hogy fogalmam sincs ki vagyok de még van egy barátom is és ki lehet az a szőke hajú lány velem a 17.születésnapomon?Csak úgy zúdultak a kérdések a fejemben,gondolkozásomat egy barna hajú,igen szemre való helyes fiú zavarta meg.

*Louis szemszöge*


Mikor Lara össze zuhant előttem,a félelem öntött el.Gyorsan mentőt hívtam és máris a kórházban találtam magunkat.Már vagy 2 órája várok addig szóltam a többieknek is vagyis inkább írtam mert még mindig a buliban vannak és senki sem vette fel a telefont.Egyik orvossal sem tudtam beszélni,hogy mi van Laraval.Mikor végre egy szőke hajú doktor nő mondta,hogy bemehetek hozzá.

-Szia Lara.-köszöntem és hihetetlen,hogy még ilyenkor  is milyen gyönyörű.
-Öhm.Szia.Ki vagy te?-kérdezte érdeklődve amitől a  szívem dobogása leállt.Ezek szerint amnéziás,nem  emlékszik rám.Fogalmam sincs mit mondjak neki.
-Mennyi év esett ki az emlékezetedből?-  kérdeztem.Gondoltam nem kerülgetem a forró kását.
-1 év.De mond már hogy ki vagy te és mesélj már nekem  rólam.-hívott oda maga mellé és teljes izgalom látszott  rajta.
-Te vagy a barátom?-kérdezte hirtelen.
-A nevem Louis,és igen én vagyok a barátod.-  hazudtam.Teljes sokk hatás alatt voltam és nem tudtam  mit feleljek neki.
-Hú ennek örülök és min veszekedtünk?-először  mosolygott utána tekintete szomorú üzem módra váltott.
-Hát úgy volt ez az egész.Hogy ma este buliban voltunk a  barátainkkal te megkértél,hogy hozzak neked italt én  engedelmeskedtem és útközben találkoztam egy rég  látott haverommal és társalgásba eredtünk ami eltartott  fél óráig.Te megharagudtál,hogy úgy ott hagytalak és  azt hitted valami lánnyal vagyok.Aztán láttam,hogy  kimész az ajtón és elkezdesz futni én pedig utánad  futottam.Egy idő után egy pusztára tévedtél,de én oda is  követtelek és akkor bele léptél egy gödörbe.-hazudtam  ismét.Ezt láttam jónak.Ami igazából történt az véletlen volt,csak Eleanor a régi barátnőm annyira sokat jelentett  nekem és most újra láttam és vissza jöttek a régi érzések  és elfajultak a dolgok.De már megbántam.
-Azt a mindenit.Mennyi hír egyszerre.Szétrobban a  fejem.-mondta és a gyógyszeres tálra nyúlt.
-Szóval akkor mi járunk?.-kérdezte és teljes pír jelent  meg az arcán.
-Igen.-fogtam meg a kezét és egy puszit leheltem a  homlokára.
Azon gondolkodtam,hogy akkor ő most Justinra sem emlékszik ami egy jó hír.Legalább több esélyem lesz Laranal.
-És létezik,hogy nekem van egy szőke hajú barátnőm?-  kérdezte tágra nyílt szemekkel.Tényleg Lara szemei  annyira gyönyörűek.Mikor a szemébe nézek teljesen megnyugszom.
-Bizonyára Jessicára gondolsz.Igen ő már több mint 9  éve a legjobb barátnőd.-válaszoltam mosolyogva.
-Ez tök jó hír.Alig várom,hogy láthassam.Merre van  most?-vigyorgott mint a tejbe tök.
-Több mint valószínű,hogy még a buliban.De már írtam  nekik,hogy hol vagyunk.-nyugtattam és közben  megsimítottam a karját.

^^1 évvel később^^


*Lara szemszöge*


Pontosan ma 1 éve,hogy amnéziás lettem.Nos hát igen,nehéz volt,hogy megpróbáljak mindenre vissza emlékezni de a balesetem előtti 1 év teljesen kihullott a fejemből.Persze az előtte lévő 17 év sem tiszta de azért az nagyjából megvan.Idő közben hivatalosan is nagykorú lettem,de semmi ivászat nem lehetett mert még nem lett volna előnyös számomra.Mai napig még néha fáj a fejem,de már egyre gyengébb a fájdalom.Louissal még mindig együtt vagyunk és szeretem.Mikor megtudtam,hogy egy híresség a barátom egy kicsit megszeppentem de mára már megszoktam az utálkozó fanokat és a több száz riportert.Viszont egy jó hír,hogy Jessicával töltött évek teljesen beugrottak.Minél több időt töltöttünk együtt,annál jobban emlékeztem vissza rá.

És van ami mai napig nem hagy nyugodni..Jessi elég gyakran megkérdezte,hogy emlékszem már Justinra?Fogalmam sincs,hogy ki az csak annyit tudok,hogy a legfelkapottabb híresség.
-Ma van a nagy nap.-mondta Jessi és fogalmam sem  volt,hogy miről beszél.
-Mivan ma?-kérdeztem kíváncsian és bele kezdtem a  reggelimbe.
-Hogy Justin haza jön a turnéjáról.
-És akkor mivan?Kéne,hogy érdekeljen?-kérdeztem és  közben egy kis flegmaságot raktam a hangszínembe.
-Már megint flegma vagy..Tudod mit tök  mindegy,megyek alszok még egy kicsit.-bosszankodott.
-Jólvan menjél.-nyújtottam ki a nyelvem mint valami kis  
 óvodás.
Fogalmam sincs,hogy mit kezdjek magammal.Jessica besértődött,Louisék haza mentek 1,5 hétre.Úgy hogy fogtam magam,felöltöztem egy leheletnyi sminket kentem fel magamnak és elmentem sétálni.




*Justin szemszöge*

Haza jöttem.El sem bírom hinni.Elég sok botrányom volt 1 év alatt.Lara miatt teljesen a padlón voltam és rossz dolgokba keveredtem,de sikerült leszoknom a káros dolgokról..Selena leszállt rólam és tudtommal Larat sem zaklatta hála az égnek.Be vallom őszintén,nem kerestem Larat.Biztos,hogy túl lépett rajtam és már egyáltalán nem érdeklem.
-Justin kész a reggeli.-kiabált anya.
-Mindjárt megyek.-válaszoltam és közben felkaptam egy  lila pólót és egy fekete gatyát. 
-Jóreggelt.-nyomtam egy puszit anya homlokára.
-Neked is kisfiam.
-Mi a terved mára?-kérdezősködött.
-Semmi érdekes,szerintem bekapok néhány falatot és  kimegyek a parkba,úgy is ott vannak a fiúk.-mondtam és  máris tömni kezdtem a számat .
-Justin ne legyél már malac.-förmedt rám anyuci.
Pár perc múlva már el is köszöntem,felvettem a kabátomat és útnak indultam.Már majdnem a parkhoz értem amikor megláttam egy ismerős alakot.Hosszú barna haj,alul szőke és egy kék sapka.Lara volt az..Ledermedtem,nem tudtam mit tegyek,oda menjek hozzá?Ne menjek oda hozzá?Kérdezgettem magamtól és azon kaptam magam,hogy a lábam Lara felé veszi az irányt.Annyira gyönyörű még mindig csak most sokkal jobban.Mikor oda értem hozzá fel emelte a fejét mosolygott és elrakta a telefonját.
-Szia segíthetek?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Lara leülhetek?-kérdeztem szégyenlősen és közben  össze dörzsöltem a tenyerem.Ma különösen hideg van.
-Ne haragudj,de ismerlek?-vágott csodálkozó  fejet.Várjunk csak..mi ez a kérdés?Nem hiszem,hogy  néhány tetkó miatt nem lehet felismerni.
-Juj tudom már ki vagy.Te vagy Justin Bieber a tini  szenzáció ugye?-ugrott fel és mosolygott ezerrel.



2 megjegyzés: