roller coaster: 11.Hol vagyok?

-Na akkor csapjunk bele az éjszakába.-kiabálta Niall.
-Ezaaaaaaaaaaaaz.-ordította őrült módon Zayn és Liam.

-Úristen mennyien vannak.-esett le az állam és közben forgolódtam ugyanis nem találtam magam mellett a többieket csak Louist.
-Iszol valamit?-kérdezte.
-Hozz nekem valami meglepi koktélt.-mosolyogtam és kerestem egy helyet ahova leülhetnénk.
-Rendben,várj meg itt.-utasított és a nagy tömegben másodpercek alatt eltűnt.
Már vagy 15 perce vártam és Louis még mindig sehol sem volt.Kezdtem egy kicsit aggódni és útnak eredtem.Ahogyan átvágtam a tömegen vagy 3 pasas letapizott.Azt hittem ott helyben felrúgom őket.Már megint eltelt 10 perc és még mindig nem találom Louist,a telefonomon egy nem fogadott hívás sincs.A többieket sem találom,fogalmam sincs mit tegyek,szerintem inkább haza megyek.Mikor kiléptem az ajtón,teljesen kirázott a hideg,úgy hogy felvettem a kabátom.Körbe néztem amikor elállt a lélegzetem a látványtól.Louis éppen heves csók csatákban volt egy barna,göndör hajú lánnyal.Nem tudtam mit tegyek,annyira megszégyenítve éreztem magam azt hittem végre megbízhatok valakiben,erre tessék.Úgy döntöttem,hogy nem zavarom meg hanem inkább most elindulok.Már éppen megtettem az első lépéseket amikor Louis oldalra fordította a fejét és megpillantott engem.Én le hajtottam a fejem és gyorsabbra vettem a lépteimet.
-Lara várj.-kiabált utánam Louis.
-Hagyj békén,nem vagyok rád kíváncsi.Azt hittem más vagy,de megint csalódnom kellett,ugyan úgy mint 3 hete.-könnyekkel küszködve mondtam a magamét.
-Beszéljük meg,könyörgöm.-már futott utánam mert eléggé le volt maradva de én közben egy puszta felé vettem az irányt,gondoltam erre rövidebb lesz az út.
Még mindig epedezett a bocsánatomért de én egy szót sem szóltam vissza neki.Már láttam a fő utat amikor hirtelen egy mély gödörbe léptem,a földre estem és minden elsötétült.

*Justin szemszöge*

-Justin 2 perc és kezdesz.-jött be az öltözőmbe Scooter.
-Rendben.-válaszoltam búval töltve.
Hiányzik Lara..Egyszerűen 1 percre sem megy ki a fejemből és ami mindig tudatosul bennem,hogy 1 évig nem látom.Sosem volt ekkora hatással rám egy lány sem.Úgy néz ki elszúrtam a jövőmet.Igen Laraban a jövőmet láttam ahogyan 2 kisgyerekkel játszunk a saját otthonunkban,ahogyan igaz szerelemből épül fel az életünk,de mindez oda mert hülye voltam és nem mondtam el neki előbb az igazat.Tény és való,hogy nem voltunk együtt de mégis olyan érzésem volt.Gondolataimban voltam elmerülve amikor az órámra pillantottam,már 2 perce a színpadon kéne lennem.Futottam amilyen gyorsan csak tudtam,hisz a rajongóim a legfontosabbak,miattuk vagyok aki vagyok.
-Huhh,itt vagyok.-lihegtem a stábnak.
-Justin mi a franc van.Indulj meg felfele.-kiabált Scooter.
Mikor a színpadra értem,csak több ezer rajongót véltem felfedezni,az egész csarnokot betöltötték ami számomra mindig borzalmas jó érzés.Mikor a színpadon vagyok megnyugszom,bár Lara jut majd eszembe minden dalnál,muszáj lepleznem a fájdalmat ami átveszi a hatalmat felettem.Már minden dalt el énekeltem csak a One Less Lonely Girl maradt hátra.Úgy éreztem,hogy most egy lányt sem tudok felengedni a színpadra,se a közelembe csak az anyukámat.Így mindenki meglepődve állt amikor anyát ültettem le a székre és énekeltem el neki a dalt.