16.Mit keres ez itt?

Sziasztok <3 Mindjárt 2000 oldalmegtekintés,hát szóhoz sem jutok :ccc Annyira hálás vagyok nektek ezért,imádlak titeket!Mai nap két részt hozok,úgyhogy jó olvasást ;)

Ki az aki éjfélkor zaklat?Még mindig nyomta az illető a csengőt amikor ki kiabáltam,hogy nyugalom,mindjárt megyek.Mikor elfordítottam a kulcsot,szép lassan kinyitottam az ajtót és háttal állt nekem egy fekete kapucnis férfi.Épp a megszólalás határán voltam,amikor a férfi szép lassan kezdett megfordulni..Ledöbbentem.

*Justin szemszöge*

Még mindig próbálom feldolgozni a pár órája történt eseményeket..Jelen helyzetben úgy néz ki,hogy Lara már soha nem fogja viszonozni az érzéseit irántam.Én pedig soha nem fogom elfelejteni abban az egyben biztos vagyok.De tudjátok mit?Nem fogom feladni,hanem kűzdeni fogok érte és elérem,hogy újra engem szeressen!Ez nem valami csata akar lenni Louis ellen,hanem az igaz szerelmemért fogok küzdeni,mert nekünk egymás mellett a helyünk én ezt érzem és tudom.Egész éjjel próbáltam aludni,de sehogy sem jött álom a szememre.Halvány fogalmam sincs,hogy milyen úton fogom Larat újra megszerezni,de muszáj megerőltetnem magamat,mert a gondolatba is bele őrülök,hogy ő és én már nem lehetünk együtt.De egy valami még rettentőül érdekel...Lara,hogy és miért esett bele egy gödörbe,mi történhetett?Biztos csak véletlen baleset én pedig eltúlzom az egészet,ez szokásom,hogy mindig a legrosszabbra gondolok.

*Lara szemszöge*

Még mindig döbbenten álltam az ajtóban egy szál pizsomában,egy hideg téli estén..Nem volt kellemes.Mikor az illető lehúzta magáról a kapucnit,a szemem kiguvadt az állam leesett,hogy Selena Gomez áll velem szemben.Most álmodom vagy a valóság?Valaki csípjen meg de nagyon gyorsan.
-Hahó Lara,vennél egy kis levegőt,mert megijesztesz.-röhögte el magát.Várjunk csak honnan tudja,hogy kivagyok?Ja tényleg,ma délután Justin mesélt nekem arról,hogy mi történt Selena és köztem.De akkor mit akarhat tőlem?Megöl a kíváncsiság.
-Na most aztán meglepődtem.-ébredtem fel a levegő nélküli pillanatból.
-Mit akarsz tőlem?És honnan tudod,hogy itt lakom?-kérdeztem kíváncsian.Kissé bunkó köszöntés volt,de magyarázatot akarok.
-Énis roppant mód örülök,neked kedves barátnőm de beengednél,mert megfagyok?-kezdett el vacogni és várjunk csak...Mi az,hogy barátnőm?!
-Öhm,gyere be.-nyeltem egy nagyot és tágasabbra nyitottam a bejárati ajtót.
Levetkőzött és helyet foglalt a kanapén.Eléggé furcsának véltem,hogy ilyen otthonosan közlekedik nállunk.Na de ez legyen a legkevesebb gondom,a lényeg még mindig az,hogy mit keres itt?
-Annyira hiányoztál.-csúszott oda mellém és átölelt.Enyhén szólva meglepődtem cselekedetétől.
-Ne haragudj,de mióta vagyunk mi ilyen jóba?-vontam kérdőre és a szemöldököm csodálkozó alakúra változott.
-Tudom,kérlek ne haragudj,hogy nem kerestelek de azt hittem haragszol még rám.-hajtotta le a fejét.Na jó ebből elég volt!!!!!!!Mindenki sajnálja,hogy nem keresett és tudtommal én és Selena utáljuk egymást,nem csak haragszunk egymásra.
-Ahhhhh nem bírom!Mi folyik itt?Mi ez az egész?-törtem ki magamból és a nappaliban ide oda járkáltam.
-Melyik része nem világos?-kérdezte és oda sétált hozzám.
-Nem tudom,hogy te tudtál-e róla de én egy éve amnéziás lettem egy kisebb baleset miatt és nem igazán emlékszem a múltamra.-mondtam és sóhajtottam egyet.Selena "O" alakúra formálta a száját..Ezek szerint nem tudott róla.
-Jézusom én erről semmit sem tudtam.-dobta le magát a fotelbe és még mindig meredt a semmibe a meglepődöttségtől.
-Szóval akkor semmi sem tiszta,hogy mi történt egy éve?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem igazán,de örülnék ha most már mondanál valamit,ugyanis ma már hallottam egy sztorit arról,hogy mi volt veled és velem.Érdekel,hogy mi az igazság.-csillant fel a szemem,talán most megtudom,hogy mi is igaz abból amit Justin mondott,lehet csak át akart verni...

*Selena szemszöge*

^^ 3 órával korábban^^

Éppen a kocsimmal tartottam haza felé amikor a zebrán előttem egy ismerős lány szaladt át,bőrönddel a kíséretében.A kíváncsiság nem hagyott nyugodni,hogy honnan ismerem..Már majdnem haza értem amikor bevillant egy kép.Avval a kis cafka Lara Michaelel láttam a lányt egy képen még régebben.És nem régiben olvastam Lara adatlapján,hogy amnéziás lett.Mind mindig egy újabb gonosz terv jutott eszembe.Egyszerűen elképesztő,hogy néha milyen okos tudok lenni.
Alig 2 óra múlva már a magánrepülőgépemen ültem és tartottam Kanada felé.Justin elhagyott és most garantálom neki,hogy ő is komoly szenvedéseket fog átélni szegény Lara miatt..Milyen szomorú kis történet lesz..
Egyébként az okos kis tervemről néhány szót szeretnék mondani.A bőrönd szerint amit Lara barátnője húzott,biztosan el lesz néhány napig,és ez idő alatt én a kedves kis Lara nagyon jó barátnőjévé válok,hisz biztosan nem emlékszik a veszekedésünkre.Elérem,hogy Justint egy életre is megutálja.A többi részletet pedig majd kidolgozom.

^^1 órával később^^
Mikor Lara megkért,hogy elmeséljem neki az igazat,na akkor annyira össze dörzsöltem volna a tenyerem és röhögtem volna egy ördögiet,de sajnos nem tehettem.
-Persze,hogy elmesélem.Gyere üljünk le a kanapéra.-mosolyogtam és átültem.
-Hogyan is kezdjek bele...