2013. október 20., vasárnap

7.Boldogságból szomorúságba

 -El sem fogod hinni.-csillogtak a szemeim.
Minden egyes részletet elmeséltem Jessicának,aki repdesett az örömtől,hogy végre ennyire boldognak lát.Miután végeztem a mesémmel megkért,hogy aludjak vele egy kicsit.Bár még csak 2-3 óra lehetett,én igent mondtam,és mély álomba szenderedtünk.


 *Justin szemszöge*


Még csak pár órája váltunk szét Laraval már is jobban hiányzik mint bárki más.Fel sem tudom fogni,hogy Ő és Én.Életem egyik legszebb korszaka most kezdődik el.Gondolatok mélységébe voltam elmerülve amikor már is a stúdióhoz érkeztem.Gyorsan beszaladtam ugyanis nem akartam,hogy letámadjanak a rajongók vagy a riporterek.Amikor felértem a harmadikra bementem a hang stúdióba és nem kívánt személy jelenléte rontotta el a kedvem.

-Mit keresel itt?-kérdeztem érthetetlenül.
-Én is örülök neked Justin.-üdvözölt Selena.
-Nos hát azért jöttem,hogy megbeszéljük a dolgokat.-ült  le a kanapéra.
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk,te már az én  szememben láthatatlan és egy senki vagy.-emeltem  feljebb egy kicsit a hangom.
-Hát ez rosszul esett,de jelen helyzetben nem nagyon érdekel,hogy te mit gondolsz.Amit most fogok mondani nem igazán fog tetszeni.-biggyesztette le a száját.
-Mai naptól kezdve az lesz amit én mondok vagy pedig a  te kis szerelmednek komoly bajai fognak esni.Először is  nem keresed Larat,a riportereknek azt mondod,hogy  újra együtt vagyunk és boldogok vagyunk.Értettük  egymást?-kérdezte elégült mosollyal.
-Te meg vagy zakkanva?-lepődtem meg.Selena  komolyan ilyen ideg beteg,gonosz lány lenne?  Hihetetlen,teljesen félre ismertem.
-Nem vagyok megzakkanva csak nem szeretem ha ilyen  kis senkik mint Lara elveszik a helyemet.-jött közelebb  hozzám és beletúrt a hajamba.
-De egy undorító ember vagy te.-toltam el magamtól,mert  próbált megcsókolni.
-Ezek szerint megértettél és jó kisfiú leszel.-simogatta  meg az arcom.
-Meg.-fintorogtam.Nem tudtam mit csinálni,ismerem Selena ideg beteg,termetes barátait és nem akarom Lara életét kockáztatni.Elég nehéz lesz kibírni de jelenleg muszáj engedelmeskednem neki..

^^1 héttel később^^


*Lara szemszöge*


1 hét alatt annyi dolog történt velem.Csalódtam egy emberben aki mindig is életemben komoly helyet foglalt el.Justin nem keres egyáltalán,próbáltam hívni de mindig kinyomott,a lakásához is elmentem de hiába csöngettem senki sem jött ki.A napi lapok tele vannak Justin és Selena közös képeivel.Átvert és ez nagyon fáj.Esténként sírva alszom el Jessica ölében.Legalább ő mindig itt lesz nekem ha baj van.Már nagyjából kezdem megszokni,hogy Justint újra elveszítettem.Nehéz de nem tudok mit tenni.

-Lara hoznál valami kaját a boltból?-kérdezte Jessica.
-Persze.-vettem egy lendületet és kikeltem az ágyból.Gyorsan összeszedtem magam és útnak indultam.
Kint a hó pihék szállingóztak.A házak kidíszítve égő sorokkal,nagyon szeretem a téli hangulatot.Mikor oda értem a bolthoz a parkolóban egy fekete terepjárót véltem felfedezni.Ebbe a kis sarki boltba nem igazán járnak gazdag emberek,hanem csak helyi lakosok.Mikor beléptem az üzletbe elindultam felfedező túrára,hogy mit is vegyek vacsorára,amikor neki ütköztem valakinek.Meglepődve álltam amikor Justin állt velem szemben és mogyoróbarna szemeit rajtam legeltette.
-Mit keresel itt?-kérdeztem flegmán.
-É-én csak valami enni valóért ugrottam le.-dadogott.
-Ja értem,hát akkor jó vásárlást.-intettem és máris a kasszához vettem az irányt.Meglepetésemre Justin is követte a példámat.Gyorsan kifizettem a leveseknek való alapanyagokat és kiléptem a helyiségből.Már majdnem otthon jártam amikor a fekete terepjáró ami Justiné volt,megállt mellettem.Bieber kiszállt a kocsiból és elém lépett.
-Beszélnünk kell.-mondta és közben megfogta a kezem.
-Nincs miről beszélnünk!Átvertél és csalódtam benned.-  mondtam és közben próbáltam kihúzni a kezem.Erre ő  még erősebbre vette a szorítást ami egy kicsit fájt.
-Igazad van,teljes mértékben.De ezeknek a  cselekedeteknek oka volt.-magyarázott.
-Selena megfenyegetett,hogy ha nem csinálom azt amit  ő akar akkor neked bajod esik.-hajtotta le a fejét.
-Mi?-lepődtem meg.
-Igen jól hallottad.Sajnálom,soha sem tennék ilyet.-  suttogta és közben sajnálatot éreztem a hangnemében.
-Kicsit fura kifogás de hiszek neked.-megfogtam az állát és felemeltem a fejét,lássa a mosolyomból,hogy tényleg hiszek neki.Ő is elmosolyodott és hirtelen a kocsinak nyomott.Eléggé meglepődtem a hirtelen cselekedetére.
-Hiányoztál.-szinte már suttogta az ajkaimra.
-Te is nekem.-mosolyogtam és közben egy lágy,sajnálom csókot nyomott az ajkaimra.Viszonoztam és utána nyelve utat kértek az enyémhez amit én engedélyeztem.Idilli pillanatunkat egy kocsi reflektor fénye zavarta meg amiből Selena szállt ki.
-Lám,lám.-közeledett felénk.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése