-Azt hiszem jobban kívánlak mint bárki mást egész életemben.-suttogtam és a kezeimet lassan a combjára vezettem mire ő nyögött egyet a gyengéd érintésemtől.
*Justin szemszöge*
-Justin ne csináld ezt kérlek.-suttogta és arrébb lökte a kezemet.
-Ne haragudj,nem tudom mi ütött belém én egyszerűen csak.-nem hagyta,hogy befejezzem a mondatomat hanem felém fordult és csókokat nyomot az ajkamra.
-Tudom mi ütött beléd.Én is ugyan így kívánlak de én nem az a lány vagyok aki 2 hét után meg adja magát.
-Megértelek.És igazad van te nem az a lány vagy.Te egy olyan lány vagy aki más mint a többi,aki megért engem,aki olyan mintha a legjobb barátom lenne és ezért is te vagy az aki jobban kell bárkinél.
-Imádlak.-mondta és szorosan átölelt.
-Én jobban.-mosolyogtam erőltetetten és oda sétáltam az ablakhoz.
-Mi a baj?-kérdezte kíváncsian és ő is az ablakhoz lépett.
-Igazából nem tudom,hogyan fogsz rá reagálni de kevesebb mint 3 hét múlva indulok az 1 éves turnémra.- nyögve nyelve mondtam ki ezt a mondatot,fáj,hogy itt kell őt hagynom,főleg így,hogy végre újra találkoztunk és kezdenek alakulni a dolgok közöttünk.
-Én rohadtul nem értelek Justin.Akkor mi a fenének költözzünk oda hozzád 3 hétre,hogy utána újra pakoljunk is vissza?Tudod mit rossz ötlet volt ez az egész.Nem megyünk sehova és most szépen megkérlek,hogy aludj inkább a nappaliban.-mutatott az ajtó felé,miközben apró könnycseppek szöktek a szeme sarkába.
-Lara kérlek ne csináld ezt.Én erre a 3 hétre biztonságban akartalak tudni.És ott van a Skype és a telefon.-próbáltam nyugtatni de csak ellökött magától.
-Ó értelek szóval neked ennyit ér ez az egész,hogy megelégszel annyival,hogy 1 évig csak telefonon beszélgetünk egymással?Egy dolog az ami rohadtul bánt.Ha tudtad,hogy nem sokára elmész köreinkből 1 évre minek kezdtél ki velem,minek adtál reményt?Van fogalmad arról,hogy mennyit jelentesz nekem és,hogy mennyit fogok szenvedni ez miatt?Vagy te csak le fektetni akartál és aztán puszi pá?-hangja már kiabálás formába váltott és a könnyei patakokban folytak.Szégyelltem magam,igaza volt..Mármint abban nem,hogy csak lefektetni akartam mert ez egyáltalán nem így van.
-Egy valamit tisztázzunk az utolsó mondat még csak az eszedbe se jusson,mert nem ilyen vagyok ez te is jól tudod.És igen igazad van elszúrtam,csak egyszerűen amikor megláttalak milyen gyönyörű lettél,eszembe jutott a múlt,hogy mennyire szerettem veled lenni és ez most sem változott.És mikor nem beszélhettem veled azt hittem meghalok a fájdalomtól.-magyaráztam és próbáltam közeledni felé,hogy le törölhessem a könnyeit.
-Justin én ezt az egészet nem tudom máshogy venni csak úgy,hogy te játszottál velem.-mikor kimondta a fájdalom öntötte el az egész testem.
-És most arra kérlek,hogy menj el innen és felejts el.- utasított és lesétált az emeletről.Én gyorsan felöltöztem és lementem hozzá.Nagyon fáj amiket mondott nekem,főleg az,hogy felejtsem el..Érzem,hogy nem fog menni de ő ezt szeretné.Vagyis tudom,hogy nem ezt szeretné csak az agyára hallgat.
-Én sajnálom,hogy így alakult ez az egész.De mindkettőnknek jobb lesz így,te
elmész én pedig élem tovább az életem.Selena végre megkapta amit akart.- mondta és az ajtót elkezdte szép lassan kinyitni.
-Ne csináld ezt!Tudom,hogy te sem akarod,hogy vége legyen.-közelebb léptem hozzá és két kezemmel megfogtam az arcát.Kb.1 percig farkas szemet néztünk egymással mire vettem az erőt és megcsókoltam.
Csókunk olyan búcsú csókra emlékeztetett,amitől elkeseredtem még jobban.
-Szia Justin.-lépett el tőlem és intett egyet.Ettől a cselekedettől össze törtem.Úgy néz ki teljesen vége.El csesztem.Gratulálok Bieber.Abban a pillanatban ahogy kiléptem rám csapta az ajtót.
*Lara szemszöge*
Elsem bírom hinni,hogy egyik percről a másikra történnek a dolgok.Egyik pillanatban még így imádlak,úgy imádlak meg kívántalak,másik pillanatban pedig elhagylak egy egész évre végülis nem egy idő,nem számít.
Még fogalmam sincs,hogyan fogom ezt fel dolgozni biztos vagyok benne,hogy nehezen de Jessi majd segít nekem.Justin csak játszott velem és ez nagyon fáj.
-Jessi.-rontottam be a szobájába sírva.
-Igen anya megetettem a fókát.-beszélt álmában és közben a feje nyál tócsában úszott.Ettől mosoly húzódott a számra de még mindig össze voltam törve belül.Úgy éreztem nincs szívem felkelteni hiszen biztos élményekkel teli dús álma lehet,úgyhogy hagyom őt.Szép halkan settenkedtem ki a szobájából,lementem a konyhába elő vettem egy doboz Jack Daniel's-t és egy doboz cigit.Nem vagyok rá büszke amit most teszek de úgy érzem,hogy ez most jól fog esni.Réggeben naponta 5-6 szál cigarettát elszívtam de sikerült leszoknom róla.Jessi pedig már több mint 6 éve dohányzik,úgy hogy ezért van itthon.Gyorsan felrohantam a szobámba és a bánatomat elkezdtem piába folytani.Az este folyamán kb. még vagy 7 Jack Daniel's-t ittam meg,úgy hogy már eléggé készen voltam.Olyan 11 óra körül ki pattant a fejemből,hogy én most elmegyek sétálni,hát így is tettem..Már vagy hat utcányira arréb voltam a miénktől amikor a hátam mögött lépteket hallottam,2 velem egy idős fiú lehetett.Lépteimet egy kicsit gyorsabbra vettem amikor pár perccel később a földön hevertem és felém futott az egyik fiú.
-Úristen jól vagy?-kérdezte a srác akinek kócos barna haja a szemémbe lógott,de az kell,hogy mondjam írtó helyes volt,vagy lehet csak a pia hatására mindenki helyesnek tűnt akkor.
-Ömm igen jól vagyok csak egy kicsit megszédültem.- fogtam a fejem és felálltam.
-Úristen te bűzlesz az alkoholtól,gyere haza viszünk.- csatlakozott a másik fiú is hozzánk.A másik srácnak fekete jól fésült haja volt,de az istenibe ő is állati helyes.
Most vagy a pia hatása vagy pedig rám talált a szerencse a mai nap után..
-Merre laksz?-kérdezték.
-Kb. 6 utcányira arrébb-mondtam.
-Hogy hivnak?-kérdezte a kócoska.
-A nevem Lara Michael.
-Gondolom nekünk bemutakoznunk se kell.-mondta a fekete.
-Hát fogalmam sincs,hogy kik vagytok úgy hogy de.- röhögtem.
-Ez furcsa,hogy nem tudod de amúgy én Louis vagyok ő pedig Zayn.-mutatta be magát és a társát.
-Hmm olyan ismerősök vagytok de fogalmam sincs honnan.-gondolkodtam és véletlen egy halk büfi csúszott ki a számon.
-Ne haragudjatok.-magyarázkodtam mire ők csak mosolyra húzták a száját.
-Na szóval segítsetek,hogy miért vagyok ennyire ismerősek.Esetleg találkoztunk már?-kérdeztem kiváncsian.
-Szerintem a megoldás az,hogy mi vagyunk a One Direction tagjai.-mondta ömm hú elfelejtettem a nevét azt hiszem Louis.
-Várjunk csak mi?-nyíltak tágra a szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése