13.Barátom van

Nos lenne néhány információ amit megváltoztattam: Lara szeme barna lett (igen tudom jobban átkellett volna gondolnom,hogy mit írok de nem tudtam mi lesz a jövőben) és azt szeretném,hogy Larat úgy képzeljétek el mint Vanessa Hudgenst.Az ok ami miatt megváltoztattam a szereplő külsejét,hogy sok képet tudjak nektek hozni róla és így segítséget tudok nyújtani,hogy jobban bele éljétek magatokat a történetbe.Szóval remélem nem okoz nektek gondot ez a kis változás :) A mai nap megpróbálok 2 részt hozni,nem sok vissza jelzést kapok az oldalról de tudjátok mit?Nekem az a lényeg,hogy imádok írni és van néhány olvasom aki azt imádja ahogyan írok és nekem ez a fontos.Nagyon ritkán fogom igényelni ezt a mócert,hogy pl.:'10 komment és hozom a következő részt",az ami nem nagyon fog ezen az oldalon előfordulni.

 -Ne haragudj,de ismerlek?-vágott csodálkozó  fejet.Várjunk csak..mi ez a kérdés?Nem hiszem,hogy  néhány tetkó miatt nem lehet felismerni

 -Juj tudom már ki vagy.Te vagy Justin Bieber a tini  szenzáció ugye?-ugrott fel és mosolygott ezerrel.

-Direkt csinálod?-hajtottam le a fejem.Igazából megértem,hogy legszívesebben nem is akarna felismerni,de mindketten tudjuk,hogy ez nem fog menni.
-Mit?-kérdezte,mintha tényleg fogalma se lenne arról,hogy mire értettem.
-Sajnálom,hogy így itt hagytalak de te is jól tudod,hogy nem szándékosan tettem.Én nem bírom nélküled,érted?-mondtam és csak mondtam a magamét,mire egy könnycsepp gördült végig az arcomon.Nem tudom mi ütött belém,én sosem sírtam lány miatt de most mit tegyek,Lara különös érzéseket vált ki belőlem.
-Figyelj tényleg fogalmam sincs miről beszélsz és sajnálom,hogy nem emlékszem rád.-felelt és meglepődöttség terült ki az arcomra.Én ezt nem értem mi az,hogy nem emlékszik rám?
-Hogy érted ezt?Miért nem emlékszel rám?-kérdeztem és inkább leültem mert azt hittem helyben össze esek.
-Pontosan ma 1 éve,hogy bele léptem egy mély gödörbe és amnéziás lettem.
Abban a pillanatban úgy éreztem ki csúszik alólam a talaj.Egyáltalán nem emlékszik rám.Nem emlékszik az együtt töltött időkre,nem emlékszik a csókjainkra,nem emlékszik az érzéseire amik irántam voltak és ezek szerint arra sem emlékszik,hogy itt hagytam.
-Hahó Justin.-suhintotta el a kezét a fejem előtt.
-Szóval akkor nem emlékszel rám?-kérdeztem váratlanul és ő megrázta a fejét.
-Sajnálom..-mondta és mellém ült.
-Ne viccelj nincs miért sajnálkoznod,nem te tehetsz róla hanem én,az én hibám az egész,hogy 1 évig nem kerestelek.-fejemet a kezeimbe temettem.Nem tudom,hogyan tovább..Lehet már nem is fognak vissza jönni az érzései és csak egy barát leszek neki.Nem és nem én ezt nem fogom hagyni,harcolni fogok a szerelméért bármin is múlik.
-Nem akarsz egyet sétálni?-meglepetésemre megfogta a kezem.
-De az most jól esne.-húztam egy gyenge mosolyt az arcomra.
-Mesélnél nekem arról,hogy milyen viszonyban voltunk egymással?-kérdezte mire nekem lesápadt az arcom.
-Biztosan akarod tudni?
-Igen.
-Nos hát,hogy is kezdjek bele..Osztálytársak voltunk egész addig amíg én el nem mentem a hírességek világába,minden szabad időnket egymással töltöttük és én voltam a legjobb fiú barátod.Aztán.-itt egy kis szünetet tartottam mert nem tudtam,hogyan mondjam el neki.
-Mi aztán?-faggatózott.
-Aztán kb.1 éve újra össze futottunk a munkahelyeden.Aznap este ott aludtál nálam,mert beszélgetni akartunk a múltról és mikor végeztünk a hó addigra már 30 cm vastagságban állt és így nálam kellett éjszakáznod.
Kb. 20 perc alatt mindent részletesen elmeséltem neki.Szótlanul hallgatta végig az egészet.
-Ez hihetetlen,hogy ezekre nem emlékszem.Nagyon rossz volt hallgatni,hogy te és én..-mondta még mindig meglepődve.Nekem viszont rosszul esett,hogy ennyi volt a reakciója,mondjuk én hülye mit várok?Azt hittem,hogy majd a karjaimba omlik és minden a régi lesz?Nem sajnos nem csoda világban élünk.
-Hát nekem még rosszabb,remélem azért még egyszer lehet köztünk valami.-mosolyogtam hamisan.

*Lara szemszöge*

Nagyon sajnálom Justint de biztos,hogy már semmi nem lesz a régi.Nekem ott van Louis,ő volt ott mellettem a nehéz pillanatokban.Viszont van valami különös érzésem ahogyan Justinnal vagyok,nem tudom mihez hasonlítani.Lehet,hogy még mindig őt szeretem?Nem ez lehetetlen,mondhatni úgyis,hogy nem is ismerem,de ott van bennem az,hogy nagyon is jól ismerem és valamikor szerettem elvileg.
-Akkor most mesélj te,mi volt veled 1 évig?-kérdezte és mutatott egy padra,hogy üljünk le.Nem tudtam,hogy kezdjek bele féltem a reakciójától..
-Ami azt illeti...már 1 éve van barátom.-mikor kimondtam Justin szemei kiguvadtak,nem tudom mi foroghatott a fejében de biztos vagyok benne,hogy semmi jó.
-Ki az?-kérdezte érzelem mentesen és láttam ahogy a szeme könnybe lábad.Még nem sírt miattam fiú,vagyis de hülye vagyok,honnan tudom én ezt hisz a fél életemre nem is emlékszem.
-Biztosan ismered,Louis Tomlinson.
-Hogy mi?És én erről miért nem tudok?Zayn rohadt jó haverom és múltkor még Louissal is együtt buliztunk.És még az újságokban sem olvastam rólatok.-háborodott fel és hadonászni kezdett.
-Justin kérlek nyugodj meg.-kértem és mikor a kezéhez akartam érni elhúzta.
-Most inkább megyek,ne haragudj.-mélyen a szemembe nézett és elsétált.
Én pedig meredtem a távolba ahogyan egy fekete alak eltűnik.Megbántam,hogy elmondtam neki mondjuk tök mindegy egyszer úgyis megtudta volna.